Sajnálatosan kevés kutatás
vizsgálja a férfiak apasághoz való viszonyát. Brit szociológusok a héten
mutatták be új kutatási eredményeiket, amelyek szerint a
gyermektelenség vélhetően eltérően hat férfiakra és nőkre. Bár a
gyermekek iránti vágyban nincs különbség a nemek között, a
gyermektelenség más érzéseket vált ki a két nem tagjaiból.
Kiderült,
hogy a férfiak elsősorban kulturális, társadalmi és családi elvárásnak
élik meg a gyermekvállalási "kötelezettséget", míg a felmérésben részt
vevő nők leginkább a gyermektelenség miatti bűntudatukról számoltak be
és arról, hogy szerintük az anyaság iránti vágy belülről fakad, illetve
természetes biológiai szükséglet. Ehhez képest igencsak meglepő, hogy a
férfiak közül többen mondták azt, hogy bánják, hogy nem született (még)
gyermekük.
A kutatás
20 és 66 év közötti gyermektelen férfi résztvevői fokozott dühről,
magányosság- és elszigeteltség-érzetről, féltékenységi és depressziós
tünetekről számoltak be. Mindezek bár különböző mértékben, de kevésbé
voltak jellemzőek a megkérdezett gyermektelen nőkre. Ezek az érzetek
akár egész életre szólóak is lehetnek: több idős férfi számolt be arról,
hogy féltékenységet éreztek barátaik iránt, amikor azok nagyapák
lettek, és bánták, hogy nem döntöttek korábban a gyermekvállalás
mellett.
A kismintás, nem reprezentatív kutatás
vezetője szerint az eredményeik megkérdőjelezik annak az általános
vélekedésnek az igazságát, amely szerint a nők vágynak inkább
gyermekekre, és hogy a gyermektelenséget rosszabbul élik meg a
férfiaknál.
Ugyanakkor a kutatás másik fele, amely a
családos férfiak és nők további gyermek vállalásához kapcsolódó
érzéseit vizsgálta, megerősítette a sztereotípiákat létjogosultságát. A
nők, ha kismértékben is, de jobban vágynak arra, hogy bővüljön a család,
és azok, akiknek valamilyen okból nem lehet több gyermekük, valóban
sokkal rosszabbul élik meg ezt a helyzetet a férftársaiknál.
0 Megjegyzések