Ma már országszerte egyre nagyobb gondot jelent, hogy gyakran megjelennek vaddisznók a lakott területeken, mert ott könnyebben talál magának táplálékot - figyelmeztetnek a szakemberek. Tudjon meg mindent a hazai helyzetről! 

Salgótarján belterületén sokfelé évek óta mindennapos látvány a vaddisznó: a járókelők és az autósok főleg a kora reggeli, illetve az esti órákban számíthatnak találkozásra. A nógrádi megyeszékhely földrajzi adottságai kedveznek a vad megtelepedésének. Jelenlétük a lakosság egy részében félelmet kelt, nem is beszélve az általuk okozott károkról.

Fodor Enikő, a Salgótarjáni Polgármesteri Hivatal Igazgatási és Építéshatósági Irodájának vezetője elmondta: lakossági bejelentések sokasága érkezik hozzájuk a belterületeken felbukkanó egyes vadfajok, főleg a vaddisznók miatt. Sokan nem érzik biztonságban magukat a kerteket és a közterületeket feltúró, a játszóterekre is bemerészkedő állatok miatt. A városnak nincs lehetősége a védekezésre, viszont megelőzésként a kóbor állatok etetését önkormányzati rendeletben megtiltották - a gazdátlan kutyáknak és macskáknak szánt ételmaradékot ugyanis részben a vaddisznók eszik meg. A rendelet betartását a közterület-felügyelők is ellenőrzik.



Bakó Csaba, a Nógrád Megyei Kormányhivatal Földművelésügyi Igazgatóság Vadászati és Halászati Osztályának vezetője a kérdésről kifejtette: bár a hivatal nem illetékes e kérdéskörben, a lakossági bejelentések nagy része hozzájuk érkezik.

Miután Magyarországon már évtizedekkel ezelőtt kiirtották a nagyragadozókat (medve, farkas, hiúz), a vaddisznóknak nem maradt természetes ellenségük. A szomszédos országokból Magyarországra tévedő ragadozóknak nincsen populációszabályozó szerepük. Külföldi vizsgálatokból kiderült, hogy egy masszív, nagy létszámú, stabil nagyragadozó-állomány tudná csak kordában tartani a nagy testű vadfajok (vaddisznó, gímszarvas) állományát. Illúzió, hogy a jelenlegi intenzív területhasználat mellett a nagyragadozók visszatérhetnek hazánkba.

A vaddisznó elterjedését az ember is nagymértékben elősegíti, például az erdősítési kampányokkal. Trianon után Magyarország erdősültsége 11-12% volt, most 21,5%, de európai uniós támogatásokból, a rossz mezőgazdasági területek erdősítésével ezt az elkövetkezendő években 27%-ra fogják megnövelni. A vaddisznó pedig erdei faj, ha új élőhelyeket kap, akkor ott előbb-utóbb megjelenik.



Intelligens állatok

„A vaddisznó rendkívül intelligens állat, megtanulta, hogy a városban nem vadászható, ezért húzódik a lakott területek szélére, illetve marad fenn nagyobb számban ezeken a területeken. A klasszikus sertéspestis után alig egy-két évvel már rekordokat döntöget az állomány és a teríték nagysága, az előző idényben elejtett 8008 szabadterületi darabszám a február 28-ig tartó vadászidényben várhatóan 9000 felett lesz. Az állomány további csökkentése érdekében az elejtendő mennyiséget a vadászati hatóság tovább fogja emelni” - mondta az osztályvezető.

Bakó Csaba hozzátette: a város területén a vaddisznó, az őz és a róka fordul elő leggyakrabban, a természeti adottságok miatt a vad könnyen bejut a belterületre. A város körüli elhagyott zártkertek és üdülőtelkek valóságos kibocsátóhelyei a vaddisznóknak, mert ezek nem vadászható területek, viszont a még termő gyümölcsfák nyár elejétől tél végéig táplálékot, a gondozatlan növényzet pedig búvóhelyet szolgáltat a vadnak.

A Salgótarján környékén két vadászterületet is kezelő Ipoly Erdő Zrt. közönségkapcsolati vezetője, Lengyel László kifejtette, hogy ma már országos gond a vaddisznók belterületi megjelenése. A korábban félénk, rejtőzködő életmódot folytató állatfajok egyes példányai viselkedésüket módosíthatják, és megtanulják, hogyan tudnak érvényesülni az ember által létrehozott környezetben. Erre az egész Földön számos példa ismert.



"Ennek az érdekes folyamatnak része az is, hogy a vaddisznók - mint különösen intelligens állatok - kihasználják a városi élet előnyeit. Még kevésbé kell meglepődnünk ezen ott, ahol a lakott terület az erdei életközösségekkel érintkezik. Az urbanizálódó állatokkal járó problémák kezelése nehézkes. A vadgazdálkodók tervszerű állományszabályozással fékezik a vad túlszaporodását, elterelő etetéssel és vadbefogással is elősegítik távol tartásukat a lakott területektől. A szabályozás eszközei azonban erősen korlátozottak” - mondta a közönségkapcsolati vezető.

Lengyel László hozzátette: a településeken tilos vadászni, mert a fegyverek nagy hatótávolságúak, még a megpattanó lövedék is veszélyes lehet. A vaddisznó számára így alig jelent kockázatot az ember közelsége, és az ínséges időszakban a lakott területen könnyebben talál táplálékot, mint az erdőben. A legfontosabb, hogy félreértelmezett állatszeretetből senki ne etesse ezeket az állatokat. A kukákat gondosan zárni kell, a kerítéseket pedig karbantartani, sőt, a vaddisznóktól a komposztálni való zöldhulladékot is célszerű elzárni.

Ezt kell tudni a vaddisznóról

A vaddisznó családi közösségekben, csapatokban jár, ezt kondának nevezzük. A csapat magját az öreg koca jelenti, a süldőkkel és a malacokkal. A kondához lazán vagy szorosabban kötődve további állatok is csatlakozhatnak. Gyakran az előző évi fiatalok is a közösségben maradnak, amíg ivarérettekké nem válnak. A kanok csak alkalmilag keresik fel a kondát, anélkül hogy a fiatal állatokkal törődnének. Csak a szaporodási időszak kezdetekor csatlakoznak a kocákhoz.

Az egyes kondák ragaszkodnak tanyahelyeikhez, ha ott nem nagyon zavarják vagy üldözik (vadásszák) őket. Mindennap oda térnek vissza, pihennek a sűrűben vagy dagonyáznak az iszapos tócsákban. Estefelé megélénkül a konda, és a disznók táplálkozni indulnak. Óvatosan közelednek az erdőszélhez, közben minden irányban figyelnek. Ilyenkor csodálatosan halkan képesek mozogni, míg egyébként, például ha menekülnek, nagy zajjal törtetnek át a sűrűségen. Ha elfogy a táplálék, messzire elkóborolnak, hogy új táplálkozóhelyeket keressenek. Többnyire lassú ügetéssel szaladnak, de ha menekülnek, bukdácsoló galoppba csapnak át. Ezt azonban csak rövid távon, többnyire csupán néhány száz méteren tudják tartani. Jól úsznak, ezért nagy folyók vagy tavak szigetein is megtelepedhetnek.

Ha különösen bőséges táplálkozóhelyre bukkannak, ott gyakran nagy csapatba verődnek össze. Így volt ez például a Duna ligeterdeiben a tölgymakkérés idején. A kondák egészen közel kerülhetnek egymáshoz, nem verekszenek, és nem igyekeznek egymást távolabbra szorítani, önállóságukat azonban megtartják. Tagjaik személyesen ismerik egymást, és sivalkodó, röfögő hangon tartják a kapcsolatot. A vaddisznóknak egészen különböző hangjaik vannak, ezek jelentését csak a tapasztalt szakemberek értik.

A látás ezzel szemben náluk alárendelt szerepet játszik. Apró szemükkel gyengén látnak, inkább hallásukra és rendkívül érzékeny, ormányszerű orrukra hagyatkoznak. Ez utóbbival túrnak, amikor férgek, rovarlárvák vagy gumók (burgonya vagy más raktározógyökér), esetleg gombák után kutatnak. Csaknem korong alakú orrukkal fel tudják szaggatni a talajt, de ugyanakkor meg is érzik, ha ott valami ehető akad. A házidisznókat, amelyek közös őse a vaddisznó, sok mindenre, például a szarvasgomba-keresésre is be lehet idomítani

A vaddisznók kedvelik a társaikkal való "bőrkapcsolatot". Együtt pihennek, összedörzsölik sörtéiket, így egymást tisztogatják. Gyakran olyan szorosan feküsznek egymás mellett, hogy a megfigyelő alig tudja az egyes testeket megkülönböztetni egymástól. A kanok erősen fejlett agyarai nemcsak arra valók, hogy a riválisokkal harcoljanak velük, de agyaraikkal védekeznek a ragadozók ellen is. Keményen tudnak küzdeni, és sarokba szorítva rendkívül támadékonyak. A legveszélyesebbek azonban a malacos kocák, amelyek már nemegyszer megtámadták és meg is sebesítették a békés járókelőket vagy bogyószedőket.

A vaddisznót joggal nevezhetjük igazi mindenevőnek. Tölgy- és bükkmakk, valamint mindenféle, a földön elérhető gyümölcs mellett férgeket és más, a talajban talált állatokat is fogyaszt. Megfogja a patkányt, a pockot, utóbbi kölykes fészkét megszimatolja, és orrával kifordítja, de rámegy a dögre, az elhullott vadra is.

A vaddisznók egyébként általában nem veszélyesek az emberre, de rongálják a fákat, kerítéseket. Az embernek félnivalója jobbára csak tavasszal van az anyakockától, amikor azok védik csíkos kicsinyeiket. A vadászok szerint alkonyatkor a vaddisznók némileg agresszívebbek, mint máskor. Ha vaddisznót sejtünk a közelben, a kutyát hasznos lehet pórázra fogni. A kutya ugyanis ha vadkan elöl menekülni kezd, könnyen hozzátok vezetheti az őt üldöző állatot, aminek márcsak a kölcsönös ijedelem miatt is rossz vége lehet.

Alapvetően az erdőben kirándulva kicsi az esélye egy vaddisznóval való találkozásnak, ugyanis félnek az embertől, és ha hallják, hogy közeledik, akkor messzire elkerülik. Nyugodtan lehet beszélgetni, fütyörészni, ne settenkedjünk az erdőben. A nagyon sűrű részeket érdemes március-május tájékán elkerülni, mert a nőstények ilyenkor hozza világra az utódait. A koca ilyenkor különvonul a kondától, és egy 1,5-2 méter átmérőjű gödröt kapar, ott szüli meg a malacokat, és ott van velük az első hetekben. A malacait védő koca a legveszélyesebb emlősállat a magyar erdőkben, de a kijelölt utakon haladva kicsi az esélye a találkozásnak.



Ha mégis szembe jön a disznó, akkor egyetlen lehetőség van: a futás. A vaddisznót nem lehet megijeszteni, és fára mászni sem érdemes, mert okos állatok, és kivárják, amíg az ember leesik. Ha nem támadólag közelít a disznó, hanem csak az irányunkba menekül, akkor megoldás lehet, ha beállunk egy fa mögé, hogy ne taposson el minket.

Mindenesetre meg kell tanulni együtt élni a vaddisznókkal. Mi vonzottuk őket a városokba a forrásokkal, a szétszórt szeméttel. A sok szeméttel és az elhanyagolt területekkel olyan élőhelyek jöttek létre, ahol a vaddisznók meg tudnak telepedni, így nem csoda, ha meg is jelennek. A problémát élőhelykezeléssel, vagyis megfelelő kerítésekkel és gondozott kertekkel lehetne megoldani. Ezeket betartva valószínűleg kevesebb lesz az összetűzés, de ha a lakóparkok benyomulnak az erdőkbe, akkor ott biztos, hogy konfliktus lesz legalábbis az első néhány évben, amíg a vad meg nem szokja az ember jelenlétét.

Mi a helyzet a vadászattal?

Annak ellenére, hogy vadászatuk Európában mindenütt intenzív, a vaddisznó állományok terjeszkedése, növekedése és ebből eredő - főleg mezőgazdasági kártétele - folyamatosan növekszik. Hazánkban a vaddisznó nagyon elszaporodott, bevette magát a nádasokba is, de éjszakánként a fővárosban (a budai oldalon) is lehet találkozni vele.

A vadgazdálkodásnak Magyarországon 15-16 milliárd forintos közvetlen árbevétele van, de a teljes összeg a szolgáltatásokkal, a vadhús értékesítésével, a járulékos bevételekkel ennek akár a duplája is lehet. Több ezer család él ebből az ágazatból, ezért fontos a fenntartható vadgazdálkodás. A vaddisznó nagyon komoly bevételi forrás, nagyon sok vendégvadász érkezik hazánkba a világhírű agyar trófeák miatt, jelenleg is egy magyar trófea vezeti a világranglistát. Ahhoz azonban, hogy jó trófeás vad legyen, kell egyfajta állomány. Ezért nem mondhatják rá, hogy "kártevő", amit "minden erővel irtani kell".

A vadgazdálkodóknak Magyarországon évente kötelezően be kell jelenteniük a lőtt vadak számát és a különböző vadfajok becsült állománynagyságát. Ezeket az adatokat a SZIE Vadvilág-megőrzési Intézete által működtetett Országos Vadgazdálkodási Adattár összegzi. Az adatbázis meglehetősen pontos információkat tartalmaz a hazai vadállományról, európai viszonylatban a magyar rendszer az élen jár.