Míves "paraszttrónusok", tulipános ládák, tékák és tükrök születtek újjá az elmúlt hónapokban a Tornyai János Múzeum restaurátorainak munkája nyomán. A néprajzi gyűjtemény legszebb festett bútorait Hej tulipán, tulipán! címmel láthatják az érdeklődők péntektől április közepéig a hódmezővásárhelyi múzeumban. 

A termekben mintegy harminc bútor, köztük a legjellegzetesebb típusok láthatók, például menyasszonyi, közismertebb nevén tulipános ládák, tékák, vagyis szekrények, székek, gondolkodószékek, padok, bölcsők, mívesen faragott és festett tükrök - mondta Nagy Vera néprajzkutató az MTI-nek.

A népi bútorfestés virágkorában, a 19. században Hódmezővásárhely a szakma egyik alföldi központja volt. Az asztalosok által készített festett bútorok legkorábbi tárgyi emlékei a 18. századból maradtak fenn. Közülük kiemelkedik a református Ótemplom festett berendezése, amelynek elkészítéséhez 1732-ben más vidékről kértek fel asztalosokat. A mesterek az átvett elemek felhasználásával a vásárhelyi festett bútornak egy sajátos helyi stílusát alakították ki: sötétkék alapszínen jelennek meg az élénk, (cinóber)vörös virágmotívumok, főként a tulipán, a rózsa és a gránátalma.

A vásárhelyi festett bútorok virágkora 1830 és 1850 közé tehető, amikor ezek a környék más, kisebb bútorfestő központjai számára is mintául szolgáltak. E kor darabjain a díszítmények meghatározott és jellegzetes rendben helyezkednek el. A csokorba rendezett virágmotívumok gyakran vázából indáznak szét, amelynek reneszánsz eredetére utal az "olasz korsó" elnevezés.

A kiállítást rendező Nagy Vera kiemelte, hogy a népi bútorfestés a harmadik nagy vásárhelyi népművészeti kincs. Egyediségét és különlegességét az adja, hogy ellentétben a vásárhelyi fazekassággal és hímzéssel ez a szakma mára teljesen eltűnt. A kiállítás utolsó termében a restaurálás fázisait tekinthetik meg a látogatók.

A bútordarabokon jól megfigyelhető a tárgyak eredeti és felújított állapota közötti különbség, valamint a restaurátorok által elvégzett pótlások és helyreállítási munkálatok is. Az egyik, 1851-ben készült téka bal oldala érintetlen, míg a krétával elkülönített jobb alsó mező a ráfestett rétegekből feltárt felületet mutatja be.