Orosz kutatók előzetes eredményeik alapján úgy vélik, új típusú bakteriális életformára bukkantak egy eltemetett antarktiszi tó alatt.
Több mint egy évtizednyi, megszakításokkal tarkított fúrás után, az orosz antarktiszi expedíciónak tavaly sikerült áttörnie az antarktiszi Vosztok-tó 3720 méter vastag jegét, és vízmintát vettek a tóból. A kutatók első eredményeiről az orosz RIA hírügynökség számolt be. A szakemberek a Vosztok-tóból felhozott mintákat tanulmányozták. Ez az Antarktisz legnagyobb jég alatti (szubglaciális) tava. Tavaly a csapat majdnem 4 kilométernyi jégen fúrt át, hogy elérje a tó felszínét és mintákat szerezzen.
A Vosztokról úgy hiszik, több millió éve el van vágva a külvilágtól. Mindez felvetette annak lehetőségét, hogy az ilyen elszigetelt víztömegek a tudomány számára új mikrobiális létformákat hordozhatnak. „Miután a szennyezés minden lehetséges elemét kizártuk, olyan DNS-t találtunk, mely nem egyezett egyetlen ismert típussal sem a globális adatbázisokban” – mondja Szergej Bulat, a szentpétervári Nukleáris Fizikai Intézet genetikai laboratóriumának szakembere. „Ezt az életformát osztályozatlannak és azonosítatlannak nevezzük.”
Hét mintát találtak ugyanabból a baktériumfajból a fúrófejre ráfagyott vízben. Bulat hozzátette, különösen nagy figyelmet fordítottak a baktériumok ama formájára, melynek DNS-e kevesebb, mint 86 százalékban hasonlít a korábban ismert formákhoz: „A 90 százalékos szint alatti érték rendszerint azt jelenti, hogy az organizmus ismeretlen.” "Ha a Marson találták volna, akkor az emberek marsi DNS-nek neveznék, de ez egy Földről származó DNS" - mondta Bulat.
A baktériumokat a fúrófejre fagyott vízből nyerték ki. A szakember hozzátette, még több mintát várnak a tóból a felfedezés megerősítésére. Ugyanis az ősi tó szennyezetlenségét biztosító technika miatt a tiszta vízmintákat - melyeket nem szennyezett be a fúrásnál alkalmazott folyadék - csak később kapják meg elemzésre.
Az újonnan felfedezett mikroorganizmus filogenetikai fájának - mely mutatja egy faj evolúciós kapcsolatát más fajokkal - felépítésére tett kísérletek azt mutatták, hogy az antarktiszi baktérium nem illeszkedik a mikroorganizmusok rendszertanának egyik fő kategóriájába sem.
A vizsgálatok tovább folynak, de nem valószínű, hogy cáfolnák az eddigi eredményeket, állítják a kutatók. Azt is hozzáfűzik azonban, hogy több minta szükséges a perdöntő bizonyítékhoz. Talán az év elején, az újabb fúróidényben szerzett vízminták - amelyek jelenleg hajón tartanak Oroszország felé - végleg eldöntik a kérdést.
A fúrási projekt megtervezése és kivitelezése évekbe tellett. A tó a kelet-antarktiszi jégtakaró szívében helyezkedik el, a bolygó egyik legbarátságtalanabb környezete alatt. Ezen a helyen mérték a Földön a legalacsonyabb hőmérsékleti értéket, mínusz 89 Celsius fokot, 1983. július 21-én.
A Vosztok-állomást az oroszok állították fel 1956-ban, szeizmikus vizsgálataik hamarosan azt mutatták, hogy folyékony terület rejlik a jég alatt, de csak a 90-es években jutottak el oda, hogy brit kutatók radarvizsgálatokkal meg tudták határozni a szubglaciális képződmény teljes kiterjedését. A 15 ezer négyzetkilométeres és több mint 800 méter mély Vosztok-tó méreteiben hasonlít a szibériai Bajkálhoz és az észak-amerikai Ontarióhoz.
Egy amerikai csapat nemrégiben a Whillans-tóba hatolt be. Ők is azt jelentették, hogy mikrobiális életre bukkantak a víztömegben. A Whillansről viszont sokan úgy hiszik, kevésbé elszigetelt, mint a Vosztok. Egy brit expedíció pedig 3 kilométeres mélységben szerette volna megfúrni az Ellsworth-tavat. A kutatást azonban tavaly karácsonykor leállították, mivel nem tudták a főfuratot egyesíteni egy párhuzamossal a fúróvíz visszanyerésére.
Az Antarktisz jégpáncélja alatt eddig 150, a külvilágtól évmilliók óta elszigetelten fekvő tavat fedeztek fel, amelyekben folyékony halmazállapotú, nagy nyomású, alacsony hőmérsékletű vizet sejtenek a tudósok. A Vosztok a leghíresebb és a legnagyobb ezek közül, nagyjából 250 kilométer hosszú, 50 km széles, az átlagos mélysége 340 méter. 5400 köbkilométernyi vizet feltételezik a medrében, amivel a világ hatodik legnagyobb tava a Kaszpi-tenger, a Bajkál, a Tanganyika, az észak-amerikai Felső-tő és a Malawi-tó után. A létezését az ötvenes évek szovjet kutatásai óta sejtik, de csak 1996-ban bizonyosodott be, hogy tényleg ott van a jég alatt.
Az új típusú DNS felfedezése az évszázad tudományos szenzációja lehet, ha bebizonyosodik, de a tudományos közvélemény szkeptikus ilyen téren, mióta 2010-ben Kaliforniában különleges, a DNS-ében arzént használó baktériumot találtak a NASA kutatói, de aztán kiderült, hogy az egész tévedés volt. Az orosz kutatók azt állítják, náluk a tévedés lehetősége, illetve az, hogy a vízminta a fúrás során esetlen szennyeződött volna, kizárt.
Több mint egy évtizednyi, megszakításokkal tarkított fúrás után, az orosz antarktiszi expedíciónak tavaly sikerült áttörnie az antarktiszi Vosztok-tó 3720 méter vastag jegét, és vízmintát vettek a tóból. A kutatók első eredményeiről az orosz RIA hírügynökség számolt be. A szakemberek a Vosztok-tóból felhozott mintákat tanulmányozták. Ez az Antarktisz legnagyobb jég alatti (szubglaciális) tava. Tavaly a csapat majdnem 4 kilométernyi jégen fúrt át, hogy elérje a tó felszínét és mintákat szerezzen.
A Vosztokról úgy hiszik, több millió éve el van vágva a külvilágtól. Mindez felvetette annak lehetőségét, hogy az ilyen elszigetelt víztömegek a tudomány számára új mikrobiális létformákat hordozhatnak. „Miután a szennyezés minden lehetséges elemét kizártuk, olyan DNS-t találtunk, mely nem egyezett egyetlen ismert típussal sem a globális adatbázisokban” – mondja Szergej Bulat, a szentpétervári Nukleáris Fizikai Intézet genetikai laboratóriumának szakembere. „Ezt az életformát osztályozatlannak és azonosítatlannak nevezzük.”
Hét mintát találtak ugyanabból a baktériumfajból a fúrófejre ráfagyott vízben. Bulat hozzátette, különösen nagy figyelmet fordítottak a baktériumok ama formájára, melynek DNS-e kevesebb, mint 86 százalékban hasonlít a korábban ismert formákhoz: „A 90 százalékos szint alatti érték rendszerint azt jelenti, hogy az organizmus ismeretlen.” "Ha a Marson találták volna, akkor az emberek marsi DNS-nek neveznék, de ez egy Földről származó DNS" - mondta Bulat.
A baktériumokat a fúrófejre fagyott vízből nyerték ki. A szakember hozzátette, még több mintát várnak a tóból a felfedezés megerősítésére. Ugyanis az ősi tó szennyezetlenségét biztosító technika miatt a tiszta vízmintákat - melyeket nem szennyezett be a fúrásnál alkalmazott folyadék - csak később kapják meg elemzésre.
Az újonnan felfedezett mikroorganizmus filogenetikai fájának - mely mutatja egy faj evolúciós kapcsolatát más fajokkal - felépítésére tett kísérletek azt mutatták, hogy az antarktiszi baktérium nem illeszkedik a mikroorganizmusok rendszertanának egyik fő kategóriájába sem.
A vizsgálatok tovább folynak, de nem valószínű, hogy cáfolnák az eddigi eredményeket, állítják a kutatók. Azt is hozzáfűzik azonban, hogy több minta szükséges a perdöntő bizonyítékhoz. Talán az év elején, az újabb fúróidényben szerzett vízminták - amelyek jelenleg hajón tartanak Oroszország felé - végleg eldöntik a kérdést.
A fúrási projekt megtervezése és kivitelezése évekbe tellett. A tó a kelet-antarktiszi jégtakaró szívében helyezkedik el, a bolygó egyik legbarátságtalanabb környezete alatt. Ezen a helyen mérték a Földön a legalacsonyabb hőmérsékleti értéket, mínusz 89 Celsius fokot, 1983. július 21-én.
A Vosztok-állomást az oroszok állították fel 1956-ban, szeizmikus vizsgálataik hamarosan azt mutatták, hogy folyékony terület rejlik a jég alatt, de csak a 90-es években jutottak el oda, hogy brit kutatók radarvizsgálatokkal meg tudták határozni a szubglaciális képződmény teljes kiterjedését. A 15 ezer négyzetkilométeres és több mint 800 méter mély Vosztok-tó méreteiben hasonlít a szibériai Bajkálhoz és az észak-amerikai Ontarióhoz.
Egy amerikai csapat nemrégiben a Whillans-tóba hatolt be. Ők is azt jelentették, hogy mikrobiális életre bukkantak a víztömegben. A Whillansről viszont sokan úgy hiszik, kevésbé elszigetelt, mint a Vosztok. Egy brit expedíció pedig 3 kilométeres mélységben szerette volna megfúrni az Ellsworth-tavat. A kutatást azonban tavaly karácsonykor leállították, mivel nem tudták a főfuratot egyesíteni egy párhuzamossal a fúróvíz visszanyerésére.
Az Antarktisz jégpáncélja alatt eddig 150, a külvilágtól évmilliók óta elszigetelten fekvő tavat fedeztek fel, amelyekben folyékony halmazállapotú, nagy nyomású, alacsony hőmérsékletű vizet sejtenek a tudósok. A Vosztok a leghíresebb és a legnagyobb ezek közül, nagyjából 250 kilométer hosszú, 50 km széles, az átlagos mélysége 340 méter. 5400 köbkilométernyi vizet feltételezik a medrében, amivel a világ hatodik legnagyobb tava a Kaszpi-tenger, a Bajkál, a Tanganyika, az észak-amerikai Felső-tő és a Malawi-tó után. A létezését az ötvenes évek szovjet kutatásai óta sejtik, de csak 1996-ban bizonyosodott be, hogy tényleg ott van a jég alatt.
Az új típusú DNS felfedezése az évszázad tudományos szenzációja lehet, ha bebizonyosodik, de a tudományos közvélemény szkeptikus ilyen téren, mióta 2010-ben Kaliforniában különleges, a DNS-ében arzént használó baktériumot találtak a NASA kutatói, de aztán kiderült, hogy az egész tévedés volt. Az orosz kutatók azt állítják, náluk a tévedés lehetősége, illetve az, hogy a vízminta a fúrás során esetlen szennyeződött volna, kizárt.
0 Megjegyzések