A farkukra ültetett szemmel látnak korábban vak ebihalak. Az áthelyezett szemek idegi kapcsolatokat alakítottak ki a gerincvelővel. Ez a kísérlet jó eséllyel vezethet a vakság gyógyításához.
Dél-afrikai karmosbékák ebihalainak szemgolyóját ültették át az ebihalak farkára a Tufts Egyetem kutatói. Ez az első olyan kísérlet, ahol működő, látásra képes szemet ültettek egy állat testére, a fején kívüli tájékra. A biológusok sebészileg eltávolították a donor ebihalak szemét, és beültették azokat a hátsó részükre. Ezen felfedezésnek rengeteg vonatkozása lehet, főleg a regeneratív orvoslásban. A kutatás célja, hogy eljussunk oda, hogy a sérült, vagy hiányzó érzékszervi struktúrák működése visszaállítható legyen biológiai, vagy mesterséges csereszervek segítségével.
A szemek az agytól való nagy távolság ellenére is képesek voltak bizonyos szintű látásra. Korábban is műtöttek már szokatlan helyekre békaszemeket, 2003-ban például a fej különböző pontjaira végeztek beültetést. Az érzékszervek idegi kapcsolatot építettek ki az aggyal, de azt a kutatók már nem tudták megállapítani, hogy látnak-e velük.
Szem az ebihal farkán
A fejlődésbiológusok most új módszert dolgoztak a beültetett szerv működésének tesztelésére. Az ebihalakat egyesével petricsészékbe helyezték, melyeket kék és piros fénnyel is meg tudtak világítani. Piros fény alatt az ebihalak lassan úszkáltak, míg kék fénynél sokkal gyorsabban mozogtak. Rájöttek azonban, hogy a vak ebihalak is reagálnak a fényre.
Ezért a petricsészék egyik felét pirosra, másik felét kékre festették, és ha az ebihal a piros félbe úszott, kisebb áramütést szenvedett. A vak ebihalak nem voltak képesek elkerülni az áramütést. Ezzel szemben az átültetett szemmel rendelkező állatok 10 százaléka megtanulta elkerülni a piros térfelet, míg az ép szemekkel rendelkező ebihalaknál ez az arány 40% volt. A szakemberek később megállapították, hogy csak azok az átültetett szemű ebihalak láttak bármit is a környezetükből, amelyeknél a szemgolyó idegi kapcsolatot épített ki a gerincvelővel. A kutatók eredményeiket a Journal of Experimental Biology folyóiratban publikálták.
Az eredmények segíthetnek megérteni, hogyan kapcsolódnak az átültetett szövetek a fogadó fél idegrendszeréhez. Továbbá azért különösen jelentősek, mert igazolják, hogy egy nem természetes helyre átültetett érzékszerv is funkcionálhat. Orvoslati szempontból a kutatás leglényegesebb konklúziója, hogy lehet, hogy nem kell az agyi kapcsolatokat használni érzékszervi betegségek, például a vakság kezelésekor. A kísérleti ebihalaknak eltávolították a szemeit, és csak az új, gerincvelőhöz kapcsolódó szemük maradt meg – amikkel tökéletesen képesek voltak látni a tesztek során.
Az ebihal az egyedfejlődésükben teljes átalakulással felnövekvő kétéltűek lárvaállapota. A köznyelv általában a békák ifjú egyedeire használja, mivel azok a leggyakoribbak, de éppígy ebihal a farkos kétéltűek lárvája is.
Dél-afrikai karmosbékák ebihalainak szemgolyóját ültették át az ebihalak farkára a Tufts Egyetem kutatói. Ez az első olyan kísérlet, ahol működő, látásra képes szemet ültettek egy állat testére, a fején kívüli tájékra. A biológusok sebészileg eltávolították a donor ebihalak szemét, és beültették azokat a hátsó részükre. Ezen felfedezésnek rengeteg vonatkozása lehet, főleg a regeneratív orvoslásban. A kutatás célja, hogy eljussunk oda, hogy a sérült, vagy hiányzó érzékszervi struktúrák működése visszaállítható legyen biológiai, vagy mesterséges csereszervek segítségével.
A szemek az agytól való nagy távolság ellenére is képesek voltak bizonyos szintű látásra. Korábban is műtöttek már szokatlan helyekre békaszemeket, 2003-ban például a fej különböző pontjaira végeztek beültetést. Az érzékszervek idegi kapcsolatot építettek ki az aggyal, de azt a kutatók már nem tudták megállapítani, hogy látnak-e velük.
Szem az ebihal farkán
A fejlődésbiológusok most új módszert dolgoztak a beültetett szerv működésének tesztelésére. Az ebihalakat egyesével petricsészékbe helyezték, melyeket kék és piros fénnyel is meg tudtak világítani. Piros fény alatt az ebihalak lassan úszkáltak, míg kék fénynél sokkal gyorsabban mozogtak. Rájöttek azonban, hogy a vak ebihalak is reagálnak a fényre.
Ezért a petricsészék egyik felét pirosra, másik felét kékre festették, és ha az ebihal a piros félbe úszott, kisebb áramütést szenvedett. A vak ebihalak nem voltak képesek elkerülni az áramütést. Ezzel szemben az átültetett szemmel rendelkező állatok 10 százaléka megtanulta elkerülni a piros térfelet, míg az ép szemekkel rendelkező ebihalaknál ez az arány 40% volt. A szakemberek később megállapították, hogy csak azok az átültetett szemű ebihalak láttak bármit is a környezetükből, amelyeknél a szemgolyó idegi kapcsolatot épített ki a gerincvelővel. A kutatók eredményeiket a Journal of Experimental Biology folyóiratban publikálták.
Az eredmények segíthetnek megérteni, hogyan kapcsolódnak az átültetett szövetek a fogadó fél idegrendszeréhez. Továbbá azért különösen jelentősek, mert igazolják, hogy egy nem természetes helyre átültetett érzékszerv is funkcionálhat. Orvoslati szempontból a kutatás leglényegesebb konklúziója, hogy lehet, hogy nem kell az agyi kapcsolatokat használni érzékszervi betegségek, például a vakság kezelésekor. A kísérleti ebihalaknak eltávolították a szemeit, és csak az új, gerincvelőhöz kapcsolódó szemük maradt meg – amikkel tökéletesen képesek voltak látni a tesztek során.
Az ebihal az egyedfejlődésükben teljes átalakulással felnövekvő kétéltűek lárvaállapota. A köznyelv általában a békák ifjú egyedeire használja, mivel azok a leggyakoribbak, de éppígy ebihal a farkos kétéltűek lárvája is.
0 Megjegyzések