Most, pár nappal az 1848–49-es magyar forradalom és szabadságharc kitörésének 165., s Marosvásárhely fekete márciusának 24. évfordulója, valamint autonómia-igényünknek ugyancsak a székely fővárosban történt kinyilvánítása után, a jövőbe tekintés szándékával kell elemeznünk az akkor és most történteket. Jelenlegi helyzetünkben ugyanis nekünk hatványozottan szükségünk van a higgadt visszapillantásra, mert múltja ismerete nélkül egy közösség elbizonytalanodik, és kiszolgáltatottá válik.
Tudják ezt azok is, akik maradék földünkre és vagyonunkra áhítoznak, mint ahogy azt is, hogy mi büszkék lehetünk történelmünkre és őseinkre, s egy önmagára büszke népet pedig sem térdre kényszeríteni, sem kirabolni, sem beolvasztani nem lehet. Éppen ezért az eszközökben sem válogatva próbálják elfeledtetni velünk, kik voltunk és vagyunk.
Ebben a helyzetben mi csak egy dolgot tehetünk. Be kell látnunk, hogy szabadságharcunknak, más eszközökkel ugyan, mint a múltban, de napjainkban is folytatódnia kell. Hogy most épp oly nagy szükség van az 1848-ban tanúsított bátorságra, összefogásra és kiállásra, mint akkor. Mert ha ma megengedjük, hogy jelképeinket gyalázzák, holnap a székely megyék román többségű régiókhoz való csatolása következik, holnapután pedig földönfutókká válunk saját szülőföldünkön, és már anyanyelvünkön is csak suttogva beszélhetünk.
Ma még mindez megakadályozható, de csak a közigazgatásilag egységes és autonóm Székelyföld létrehozásával, ami a román politikusok szájából elhangzott és a médiában terjesztett hazugságokkal ellentétben, sem határmódosítást, sem elszakadást nem jelent. A változás azonban mégis lényeges, mert mi magunk intézhetjük saját ügyeinket, szüretelhetjük le munkánk gyümölcsét, anélkül hogy mások rajtunk élősködjenek. Az autonómia eléréséhez viszont csak egyetlen út vezet, a megosztottság felszámolásáé, a bátor és egységes kiállásé, a közös megmozdulásé, úgy, ahogyan azt Marosvásárhelyen 2013. március 10-én, a Székely Vértanúk Napján tettük. Ugyanis csak így lehet a Bukarestben pöffeszkedő és minket eltiporni készülő hatalom értésére adni: elég volt! Tovább nem engedjük, hogy a mi sorsunkról mások döntsenek, saját kezünkbe akarjuk venni az életünk irányítását! Székelyföldet pedig nem engedjük feldarabolni!
Bedő Zoltán
Székely Hírmondó
Ebben a helyzetben mi csak egy dolgot tehetünk. Be kell látnunk, hogy szabadságharcunknak, más eszközökkel ugyan, mint a múltban, de napjainkban is folytatódnia kell. Hogy most épp oly nagy szükség van az 1848-ban tanúsított bátorságra, összefogásra és kiállásra, mint akkor. Mert ha ma megengedjük, hogy jelképeinket gyalázzák, holnap a székely megyék román többségű régiókhoz való csatolása következik, holnapután pedig földönfutókká válunk saját szülőföldünkön, és már anyanyelvünkön is csak suttogva beszélhetünk.
Ma még mindez megakadályozható, de csak a közigazgatásilag egységes és autonóm Székelyföld létrehozásával, ami a román politikusok szájából elhangzott és a médiában terjesztett hazugságokkal ellentétben, sem határmódosítást, sem elszakadást nem jelent. A változás azonban mégis lényeges, mert mi magunk intézhetjük saját ügyeinket, szüretelhetjük le munkánk gyümölcsét, anélkül hogy mások rajtunk élősködjenek. Az autonómia eléréséhez viszont csak egyetlen út vezet, a megosztottság felszámolásáé, a bátor és egységes kiállásé, a közös megmozdulásé, úgy, ahogyan azt Marosvásárhelyen 2013. március 10-én, a Székely Vértanúk Napján tettük. Ugyanis csak így lehet a Bukarestben pöffeszkedő és minket eltiporni készülő hatalom értésére adni: elég volt! Tovább nem engedjük, hogy a mi sorsunkról mások döntsenek, saját kezünkbe akarjuk venni az életünk irányítását! Székelyföldet pedig nem engedjük feldarabolni!
Bedő Zoltán
Székely Hírmondó
0 Megjegyzések