A hétfő hajnalban elhunyt Bódi Lászlónál talán senki nem írt több slágert a rendszerváltás óta. A Republic dalai ugyanis tényleg slágerek, amik elől el sem lehetett rejtőzni, olyannyira részei voltak az adott korszaknak. A Quart az alábbi tíz dallal búcsúzik Cipőtől.
Repül a bálna (1991)
Rögtön az első sláger egy életre beírta a Republicot a magyarok tudatába. Azon a nyáron szinte minden tizenéves kívülről fújta a szöveget, és még a mai napig is jégkorongmeccseken a gólok után megszólal, hogy "Még, még, még, még, ennyi nem elég!". Kell ennél több? Sokan ugyanis ennyivel is megelégednének, Cipőnek azonban ez még csak a kezdet volt.
Neked könnyű lehet (1991)
Boros Csaba basszusgitáros is egyetértett azzal a felvetésünkkel egy másfél évvel ezelőtti interjúban, hogy a kilencvenes években a Republic a Bikinitől vette át a stafétát az ország legnépszerűbb, dallamos rockzenét játszó együtteseként. A Neked könnyű lehet is könnyen fülbemászó, energikus rockszám volt, ugyanakkor a szövegen azért el kellett gondolkodni, hogy mit is jelent pontosan.
Madárjós vakáción (1991)
Bár kezdetben a Republic neve a kiabálós, együtténeklős slágerekkel kapcsolódott össze, hamar kiderült, hogy Cipőék legalább ennyire otthon vannak az úgynevezett szerelmes dalokban is. A korai balladák közül ez talált be talán a közönségnek leginkább - ha a cím esetleg nem ismerős, akkor "A hetes busz megáll, valaki felszáll/Eper ízű a fagylalt, és szereti nagyon a lány" sorok után már biztosan beugrik mindenkinek.
Jó reggelt kívánok (1991)
"Nem várok holnapig, nem várok fél hatig" - több más Republic-dalszöveggel együtt ez is bekerült a nagy magyar tudatalattiba. A dal szerkezete a Repül a bálnáéra emlékeztethet, de van az a mondás, hogy győztes csapaton ne változtass. Mellesleg 1991-ben rögtön két Republic-lemez is megjelent, a Hoppá-hoppá volt a második, és arról a Jó reggelt kívánok volt a legnagyobb sláger. Pedig azon a lemezen volt például a Szeretni valakit valamiért is. És igen: a legtöbb magyar rockzenekarnak egy teljes karrier alatt nem volt annyi slágere, mint amennyi a Republicnak csak az első két albumára jutott.
A 67-es út (1994)
Miközben a gitárok a rendszerváltás után fokozatosan kikoptak a rádiókból, a kevés kivétel egyike a Republic volt: évente több olyan nagy slágere is volt, hogy még az is betéve tudta őket, aki magától sosem kapcsolt be lemezjátszót vagy rádiót. Ezek közül talán A 67-es út volt a legtipikusabb, bár sokan biztos csak úgy ismerik, hogy "Csillagok, csillagok". Talán ez a Republic legismertebb lírai száma.
Ha itt lennél velem (1994)
Bár a '94-es Disco című lemez elsősorban a 67-es útról szólt, azért a nagy sláger árnyékában olyan, szintén sikeres dalok lapultak meg, mint például ez. A Ha itt lennél velem a Republic egyik legdallamosabb száma, ami elsőre belemászik az ember fülébe, és örökre ott is marad. Lehet, hogy a Republic nem volt mindenki szíve csücske, de nem lehet nem elismerni Cipő dalszerzői tehetségét (hiszen a legtöbb slágerhez hasonlóan ezt a dalt is ő írta). Ha szavazni kéne a perfekt Republic-számra, akkor mi bizony erre voksolnánk.
Szállj el, kismadár (1995)
És amikor már úgy tűnt, hogy A 67-es útnál lehetetlen sikeresebb számot írni, a Republicnak ez is sikerült: 1995 nyara a Szállj el, kismadárról szólt - még a Magyarországon rendezett női kézilabda világbajnokság meccsei előtt is lejátszották a dalt. A Szállj el, kismadár egyszerűen kikerülhetetlen volt abban az évben, és ez már nem az első, és nem is a második ilyen daluk volt Cipőéknek. De talán ezzel a sajátosan magyar reggae-számmal értek népszerűségük csúcsára.
Hozd el azt a napot (1996)
A kilencvenes évek második felétől már kevesebb Republic-dal kerül a rádiókba, az együttes is egyre többet kísérletezik: előkerülnek a fúvósok és a legkülönfélébb zenei hatások. Mégis jut sláger minden évre: a Hozd el azt a napot is ugyanaz a jókedvű, optimista hangulatú, könnyen énekelhető dal, amit mindenki szeretett volna hallani Cipőtől, ő pedig most sem hagyta cserben a közönséget.
16 tonna fekete szén (1998)
Egy régi countryszám, a Johnny Cash által is énekelt Sixteen Tons című munkásdal előtt tiszteleg a kilencvenes évek utolsó nagy Republic-slágere, mely talán a legsikeresebb volt a közéleti témájú dalok közül. Az együttes ekkor már az évente megjelentetett lemezein egyre többet kommentálta azt, ami épp az országban történt. Témájuk ellenére ezek gyakran ugyanolyan fülbemászók és sikeresek voltak, mint a szerelmes slágerek, és a 16 tonna fekete szén minderre a legjobb példa.
A Republic kilencvenes évekbeli slágereit mindenki ismeri, aki tudatánál volt már akkor, az új évezred viszont már jóval kevésbé szólt Cipőékről - még ha népszerű dalaik ekkor is akadtak, sőt. Az utóbbi bő évtized Republic-számai azonban már inkább a hűséges rajongóknak szóltak, és ritkábban jutottak el a szélesebb tömegekhez. Az utóbbi évekből a Sose voltál, mindig vagy villantotta fel leginkább azokat a republicos erényeket, amelyeknek köszönhetően a zenekar azzá lett, ami. A szám címe pedig azt is hűen érzékelteti, mit gondolnak most millióan Cipőről: ezeknek a daloknak köszönhetően évtizedek múlva is emlékezni fogunk rá. Van, akinek a fiatalságát jelentették a Republic slágerei, van, akinek egész életét végigkísérték, és persze van olyan is, akinek eszébe sem jutott magától hallgatni őket. De ma talán már az utóbbiak is másképp gondolnak ezekre a dalokra, mint akkor.
Repül a bálna (1991)
Rögtön az első sláger egy életre beírta a Republicot a magyarok tudatába. Azon a nyáron szinte minden tizenéves kívülről fújta a szöveget, és még a mai napig is jégkorongmeccseken a gólok után megszólal, hogy "Még, még, még, még, ennyi nem elég!". Kell ennél több? Sokan ugyanis ennyivel is megelégednének, Cipőnek azonban ez még csak a kezdet volt.
Neked könnyű lehet (1991)
Boros Csaba basszusgitáros is egyetértett azzal a felvetésünkkel egy másfél évvel ezelőtti interjúban, hogy a kilencvenes években a Republic a Bikinitől vette át a stafétát az ország legnépszerűbb, dallamos rockzenét játszó együtteseként. A Neked könnyű lehet is könnyen fülbemászó, energikus rockszám volt, ugyanakkor a szövegen azért el kellett gondolkodni, hogy mit is jelent pontosan.
Madárjós vakáción (1991)
Bár kezdetben a Republic neve a kiabálós, együtténeklős slágerekkel kapcsolódott össze, hamar kiderült, hogy Cipőék legalább ennyire otthon vannak az úgynevezett szerelmes dalokban is. A korai balladák közül ez talált be talán a közönségnek leginkább - ha a cím esetleg nem ismerős, akkor "A hetes busz megáll, valaki felszáll/Eper ízű a fagylalt, és szereti nagyon a lány" sorok után már biztosan beugrik mindenkinek.
Jó reggelt kívánok (1991)
"Nem várok holnapig, nem várok fél hatig" - több más Republic-dalszöveggel együtt ez is bekerült a nagy magyar tudatalattiba. A dal szerkezete a Repül a bálnáéra emlékeztethet, de van az a mondás, hogy győztes csapaton ne változtass. Mellesleg 1991-ben rögtön két Republic-lemez is megjelent, a Hoppá-hoppá volt a második, és arról a Jó reggelt kívánok volt a legnagyobb sláger. Pedig azon a lemezen volt például a Szeretni valakit valamiért is. És igen: a legtöbb magyar rockzenekarnak egy teljes karrier alatt nem volt annyi slágere, mint amennyi a Republicnak csak az első két albumára jutott.
A 67-es út (1994)
Miközben a gitárok a rendszerváltás után fokozatosan kikoptak a rádiókból, a kevés kivétel egyike a Republic volt: évente több olyan nagy slágere is volt, hogy még az is betéve tudta őket, aki magától sosem kapcsolt be lemezjátszót vagy rádiót. Ezek közül talán A 67-es út volt a legtipikusabb, bár sokan biztos csak úgy ismerik, hogy "Csillagok, csillagok". Talán ez a Republic legismertebb lírai száma.
Ha itt lennél velem (1994)
Bár a '94-es Disco című lemez elsősorban a 67-es útról szólt, azért a nagy sláger árnyékában olyan, szintén sikeres dalok lapultak meg, mint például ez. A Ha itt lennél velem a Republic egyik legdallamosabb száma, ami elsőre belemászik az ember fülébe, és örökre ott is marad. Lehet, hogy a Republic nem volt mindenki szíve csücske, de nem lehet nem elismerni Cipő dalszerzői tehetségét (hiszen a legtöbb slágerhez hasonlóan ezt a dalt is ő írta). Ha szavazni kéne a perfekt Republic-számra, akkor mi bizony erre voksolnánk.
Szállj el, kismadár (1995)
És amikor már úgy tűnt, hogy A 67-es útnál lehetetlen sikeresebb számot írni, a Republicnak ez is sikerült: 1995 nyara a Szállj el, kismadárról szólt - még a Magyarországon rendezett női kézilabda világbajnokság meccsei előtt is lejátszották a dalt. A Szállj el, kismadár egyszerűen kikerülhetetlen volt abban az évben, és ez már nem az első, és nem is a második ilyen daluk volt Cipőéknek. De talán ezzel a sajátosan magyar reggae-számmal értek népszerűségük csúcsára.
Hozd el azt a napot (1996)
A kilencvenes évek második felétől már kevesebb Republic-dal kerül a rádiókba, az együttes is egyre többet kísérletezik: előkerülnek a fúvósok és a legkülönfélébb zenei hatások. Mégis jut sláger minden évre: a Hozd el azt a napot is ugyanaz a jókedvű, optimista hangulatú, könnyen énekelhető dal, amit mindenki szeretett volna hallani Cipőtől, ő pedig most sem hagyta cserben a közönséget.
16 tonna fekete szén (1998)
Egy régi countryszám, a Johnny Cash által is énekelt Sixteen Tons című munkásdal előtt tiszteleg a kilencvenes évek utolsó nagy Republic-slágere, mely talán a legsikeresebb volt a közéleti témájú dalok közül. Az együttes ekkor már az évente megjelentetett lemezein egyre többet kommentálta azt, ami épp az országban történt. Témájuk ellenére ezek gyakran ugyanolyan fülbemászók és sikeresek voltak, mint a szerelmes slágerek, és a 16 tonna fekete szén minderre a legjobb példa.
Sose voltál, mindig vagy (2011)
A Republic kilencvenes évekbeli slágereit mindenki ismeri, aki tudatánál volt már akkor, az új évezred viszont már jóval kevésbé szólt Cipőékről - még ha népszerű dalaik ekkor is akadtak, sőt. Az utóbbi bő évtized Republic-számai azonban már inkább a hűséges rajongóknak szóltak, és ritkábban jutottak el a szélesebb tömegekhez. Az utóbbi évekből a Sose voltál, mindig vagy villantotta fel leginkább azokat a republicos erényeket, amelyeknek köszönhetően a zenekar azzá lett, ami. A szám címe pedig azt is hűen érzékelteti, mit gondolnak most millióan Cipőről: ezeknek a daloknak köszönhetően évtizedek múlva is emlékezni fogunk rá. Van, akinek a fiatalságát jelentették a Republic slágerei, van, akinek egész életét végigkísérték, és persze van olyan is, akinek eszébe sem jutott magától hallgatni őket. De ma talán már az utóbbiak is másképp gondolnak ezekre a dalokra, mint akkor.
0 Megjegyzések