Szász Károly, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) elnöke három pontból álló javaslatot juttatott el a Nemzetgazdasági Minisztériumhoz (NGM) az árfolyamgát konstrukció vonzóbbá tételére - írta a portfolio.hu a felügyelet szóvivőjére hivatkozva. 

Binder István a hírportálnak elmondta, hogy a PSZÁF javaslata az Árfolyamgát II. konstrukciót tenné rugalmasabbá. A PSZÁF egyrészt meghosszabbítaná a konstrukció igénylési lehetőségét a teljes futamidő végéig. A PSZÁF számításai szerint jelenleg 11-12 év a deviza jelzáloghitelek átlagos hátralévő futamideje.

Másrészt mindenki számára lehetővé tennék, hogy az árfolyamgátban 60 hónapig részt vegyen. Akik ugyanis ezekben a hónapokban lépnek be a konstrukcióba, már csak közel 50 hónapig "árfolyamrögzíthetnek", hiszen a jelenlegi szabályok szerint 2017. június 30-án véget ér az árfolyamrögzítés. Javasolják továbbá, hogy több alkalommal is be lehessen lépni az árfolyamgát konstrukcióba. Ezt akkor tennék lehetővé, amikor a gyűjtőszámlahitelét már teljes egészében törlesztette az ügyfél.

A portál az utóbbival kapcsolatban megjegyzi: mivel a jelenlegi szabályozás alapján először a devizahiteltől kell megszabadulni, és a gyűjtőszámlahitel csak ezt követően végtörleszthető, a PSZÁF-javaslat életbe lépéséhez e szabály megváltoztatására is szükség lenne. Szász Károly januárban, a Heti Válasznak adott interjúban jelentette be, hogy szeretnék meghosszabbítani az árfolyamgát határidejét, és lehetővé tenni, hogy a következő hét évben bárki bármikor beléphessen.

Ezzel kifejeznék, hogy a kormány és a bankrendszer hosszú távon elkötelezett a devizahitelezéssel kapcsolatos probléma rendezésére, illetve azt is, hogy már nem lesznek további fizetéskönnyítő konstrukciók - mondta a Heti Válasznak a PSZÁF elnöke, hozzátéve, lehet, hogy sokan azért nem vették igénybe eddig az árfolyamgátat, mert arra számítanak, feltehetően lesz még ennél kedvezőbb megoldás is.

Az árfolyamgáttal kapcsolatos változtatási javaslat esetén a bankszövetség készen áll arra, hogy megvizsgálja annak költségeit, megvalósíthatóságát - közölte a szervezet januárban a javaslatra reagálva. A szaktárca azt közölte, a Nemzetgazdasági Minisztérium megvizsgálja a felvetést.

Az árfolyamgát szerződés megkötését a hiteladósok 2013. március 29-ig kezdeményezhetik a devizakölcsönt nyújtó pénzügyi intézménynél. (A gyűjtőszámla-hitel konstrukció igénylésének határidejét egyszer már meghosszabbították.)

A PSZÁF adatai szerint a hitelintézetek és pénzügyi vállalkozások 2012. december 31-ig 102 201 darab gyűjtőszámlát nyitottak meg devizaalapú jelzáloghiteles ügyfeleik igénylése alapján, a megkötött árfolyamgát szerződések kumulált darabszáma meghaladta a 120 ezret (a szerződéskötés és a számlanyitás között több hét is eltelhet). A jogosultak 26 százaléka lépett be az árfolyamgát-rendszerbe 2012 végéig.

A rögzített törlesztési árfolyamú devizakölcsönök teljes állománya december végén 948 milliárd forint volt, amely a lehetséges teljes devizahitel-állomány 30 százaléka.  Az árfolyamgát konstrukcióban résztvevő gyűjtőszámla-hitelesek tavaly összesen 4,602 milliárd forint kamat megfizetése alól mentesültek.

Az árfolyamgát révén a devizahitelesek havi törlesztési terhei minimum 3 évre, de maximum 2017. június végéig mérséklődnek és kiszámíthatóvá válnak. Egy svájci frankot 180, az eurót 250, a japán jent 2,5 forinton lehet törleszteni, az aktuális piaci és a rögzített árfolyam közötti különbözet a forint gyűjtőszámlára kerül.

A hitel gyűjtőszámlára kerülő kamatrészének megfizetését az állam és a pénzügyi szolgáltatók magukra vállalták, azaz az adós tartozásának ezt a részét elengedik. Ugyanakkor a gyűjtőszámlán felhalmozott követelés után a pénzügyi szolgáltatók a budapesti bankközi kamatlábnak megfelelő kamatot számítanak fel (a közszférában dolgozók ehhez még kamattámogatást is kapnak).

Kamatkedvezmény mindenkinek

Az árfolyamrögzítés lényege, hogy a devizahitelesek 2016 végéig havonta a frankalapú hiteleket 180, az euróalapúakat 250, a jenhiteleket pedig 2,5 forintos árfolyamon törleszthetik majd függetlenül attól, hogy az adott deviza piaci árfolyama éppen hol jár. Jelenleg a rögzítésnél alkalmazott szinteknél 20-30 százalékkal magasabbak a piaci árfolyamok - ez a különbözet egy úgynevezett gyűjtőszámlán halmozódik majd az árfolyamrögzítés ideje alatt. 2017-től kezdődően ezt az összeget vissza kell fizetnie az adósnak (technikailag egy újabb forinthitel törlesztése formájában).

Látszólag ez nem nagy biznisz. Az adósoknak átmeneti segítséget jelent csak, mert egy újabb, később visszafizetendő terhet vesznek a nyakukba. A konstrukció előnye azonban, hogy a gyűjtőszámlán felhalmozódó összeg finanszírozására biztosított hitel a piacinál jóval kedvezőbb kamatozású: a kamat a hitelkamatoknál sokkal alacsonyabb bankközi forintkamatlábhoz, a BUBOR-hoz kötött, és annak nagy részét az állam és a bankok átvállalják az ügyféltől. (Ez az utóbbi elem hiányzott a tavaly májusban elfogadott, hasonló árfolyamrögzítéses konstrukcióból, ami azon túl, hogy csak 3 évre rögzítette a törlesztést, azért sem volt népszerű, mert a kormány menet közben előállt a kedvezményes végtörlesztés ötletével.) Ez az előnyös kamatozás minden devizaadósnak jár, akinek nincs késedelmes tartozása, de a közszolgák további extra kedvezményt is kapnak (lásd a keretes írást).

Nagyobb mozgástér

Az árfolyammozgást lehetetlen négy évre, de akár pár hónapra előre megjósolni, ezért azt sem lehet megsaccolni, hogy a gyűjtőszámlán mekkora összeg fog felhalmozódni. Feltételezve, hogy a frankárfolyam a következő négy évben 230-250 forint lesz és a törlesztőrészletet szintén nagyban befolyásoló kamat sem változik, az árfolyamrögzítést igénylők a belépés után 22-28 százalékkal kevesebbet fognak havonta fizetni. Ennek köszönhetően - a hiteltartozás nagyságától függően - jelentősen megnövekedhet a háztartások mozgástere, amely a gazdasági válság és az utóbbi évben elszaladó frankárfolyam miatt igencsak leszűkült.

Kérdés, hogy mihez kezd ezzel a szabadsággal (pluszpénzzel) az adott háztartás. A nagyon eladósodott, közüzemi, közösköltség-tartozásokkal rendelkező családok a havonta előálló tartalékból leépíthetik például adósságaikat, miközben persze arra nagyon kell figyelniük, hogy 2016 után muszáj lesz visszafizetniük a fix árfolyamhoz kapcsolódó hitelt.

Az árfolyamrögzítést azonban azoknak is megéri választaniuk, akiknek kevésbé okoz gondot a magas frankárfolyam, és minden további nélkül tudják törleszteni a hitelüket. Ha a fix árfolyamból adódóan havonta felszabaduló összeget az adott háztartás félreteszi, akár csak egy szimpla bankbetétben leköti vagy például állampapírt vásárol belőle, már azzal is olyan kamatbevételhez jut, amely jó eséllyel magasabb lesz, mint a gyűjtőszámlához kapcsolódó hitelé. Ennek mértékét nehéz pontosan meghatározni, az a hitelkonstrukciótól függ, de mivel csak a tőketörlesztésre vetítve kell az adósnak kamatot fizetnie, és akkor sem a bőven tíz százalék feletti terhet, hanem a bankközi - jelenleg 7,5 százalékos - kamatot, ez mindenképpen jó üzlet.

A hitelek törlesztése tőketörlesztésből és kamattörlesztésből áll, és a legtöbb hitelnél a futamidő első éveiben a kamatot kell törleszteni, a tőketörlesztés ezután indul. Mivel az esetek zömében még 15-20 év van hátra a futamidőből, vagyis az adósok a törlesztés elején járnak, a tőkerészlet törlesztése csak a teljes havi törlesztés ötödét-hetedét teszi ki. A bankok és az állam kamatátvállalása miatt tehát az árfolyamrögzítés alatt csak 1,5-2 százalék körüli kamatteher rakódik az adósra, ezt kell "megvernie" valamilyen lekötött betéttel vagy más megtakarítással. Amennyit így megspórol, az az árfolyamrögzítés lejáratakor elegendő lehet arra, hogy az éveken át fixált és a valódi árfolyam közötti pluszhitelt visszafizesse és még valamennyi nyereséget is zsebre tehessen.

Lakástakarék-pénztárral még többet lehet nyerni

Még jobb választás lehet, ha az árfolyamrögzítést igénylő háztartás lakástakarék-pénztári konstrukciót indít a törlesztőrészlet csökkenése miatt felszabaduló pénzéből. Ebben az esetben jóval magasabb lehet az előbb leírt kamatkülönbözet, vagyis az adós nyeresége. A lakástakarékpénztári szerződésekre járó állami támogatás miatt havi 20 ezer forint befizetés esetén a legrövidebb, valamivel több mint négyéves futamidő esetén például tíz százalék feletti hozamot lehet elérni, de a hosszabb, hat-, nyolc-, tízéves szerződéseknél is a hitelkamat többszöröse lehet a hozam.

A konstrukció további előnye, hogy a megtakarítási időszak után fix kamatozású - jelenleg valamivel 5 százalék feletti teljes hiteldíjmutatóval kínált - forinthitelt igényelhet a szerződő, amiből törlesztheti a devizatartozását. A lakástakarékpénztárak az utóbbi években többször akcióztak, némelyikük most is ezt teszi, ennek keretében általában eltekintenek a több tízezer forintos szerződéskötési díj befizetésétől, ez pedig szintén a hozamot növeli.

A lakástakarékpénztári megtakarításnak tehát vannak nyilvánvaló előnyei, de azt azért érdemes figyelembe venni, hogy a legkedvezőbb paraméterek esetén elérhető bő tízszázalékos hozam elsősorban az állami támogatásnak köszönhető. Enélkül meglehetősen szűkmarkúak a hazai lakástakarékpénztárak, a befizetett betétre ugyanis nagyon alacsony - 1,5-3 százalékos - kamatot fizetnek. (Ez már a Gazdasági Versenyhivatalnak is szemet szúrt, amikor tavaly májusi jelentésében megállapította, hogy e megtakarításoknak eddig nem sikerült betölteniük eredeti céljukat, illetve hogy a pénztárak magas jövedelmezőséggel működnek - a megállapításokkal egyik piaci szereplő sem értett egyet.)