„Isten útjai kifürkészhetetlenek” – tartja a közmondás – de nem az embereké, és különösen nem a „vörösöké”, s e gyűjtő név alatt értsük a bolsevistákat, anarchistákat, baloldali szocdemeket, radikális liberálisokat és hasonszőrüeket.


1919  dicstelen, rosszemlékü és kaótikus évében, annak is az elején, miután Károlyi Mihály magyar államelnök miután hülledezve elolvasta a „Vix jegyzéket” – az Antant által kiszabott trianoni határokról – lemondott, s a hatalmat a szicáldemokratáknak adta át, aki csakhamar a kommunista vezér Kun Béla kezébe ment át  aki március 21-én kikiáltota a magyar Tanácsköztársaságot. Miután a  franciák az I. Világháborúból maradt fegyverekkel felszerelték a románokat, akik a már korábban elfoglalt Erdélyből megindultak a Tisza és Budapest felé. Ezekkel szemben a magyar vöröshadsereg nem tudott ellenállni, védelmi vonalát áttörték miután  a Székely hadosztálynak féltékenységből nem adtak municiót. Így a tiszavirág életü magyar Tanács (Szovjet) Köztársaság augusztus 1-én összeomlott s vezetősége és komisszárjai, baloldaliak és liberálisok kénytelenek voltak Bécs irányába eszeveszetten menekülni. Károlyi Mihály cseh útlevéllel még júliusban Párizsban kötött ki, Szamuely Tibor, a hirhedt Lenin Fiúk parancsnoka az országhatárnál találkozott végzetével. Kun Béla és mások szerencsésebbek voltak és megérkeztek Bécsbe. Közöttük Lukács György filozófus, közoktatási népbiztos-helyettes, Balázs Béla a közoktatási népbiztosság irodalmi osztályának vezetője, Biró Lajos az írói direktórium tagja, Faragó Miklós a sajtó direktórium tagja, Ujvári Péter a Marx-fordítások főlektora. Hatvany Lajos 1918-ban Károlyi Mihály mellett a Nemzeti Tanács választmányi tagja. Számos baloldali író is követte őket, így Komlós Aladár, Németh Andor, Déry Tibor, Gábor Andor és mások.
 
Az emigránsok a Bécsi Magyar Újság (1919–1923), köré csoportosultak, mely az emigráció legjelentősebb napilapja volt  Ezek aztán amint megmelegedtek azonnal világszerte kürtölték a a magyarországi “fehér terror” vádját, azért, hogy bosszúból aláássák a Trianonban szétszakított és kiutat kereső magyarság életlehetőségeit, a Horthy rendszert befeketítsék s ahol lehet ártsanak a magyar ügynek.
 
Az emigránsok Bécsből lassan szerte rajzottak: Berlinbe, Párisba, Londonba, Moszvába sőt a tengeren túlra is. Az 1926-os magyar amnesztiára többen hazatértek. Lassan a Horthy rendszer elleni támadásuk is alábbhagyott, mert nem talált politikai pátfogókra nyugaton. Aktívitásuk  csak a II. Világháború idején erősödött fel. Majd a háború-vesztés után új lehetőséget látva sokan hazatódultak s legtöbbjük vezető szerepet kapott a szovjet szuronyok mellett épülő kommunista Rákosi és Kádár rezsim idején.
 
Amikor az 2010-es parlamenti választásokon a Fidesz-KDNP koalició több mint kétharmados arányban győzött, és a nyolc éve uralkodó balliberális koalíciónak át kellett adnia az ország kormányzását. Tudták, hogy nehéz, ha ugyan nem reménytelen évek előtt állnak. Hiszen mögöttük volt az 2006-os Őszödi Beszéd szégyene, a 2006 Október 23-án Budapesten a békésen ünneplő tömegek ellen végrehajtott rendőrroham traumája s az ország hihetelen méretű eladósításának tragédiája.
 
Már 2006 októbere után érzékelték a balliberális urak, hogy a 2010-es parlamenrti választásokkal a “hét szűk esztendő” küszöbére  érkeztek. Túlélésükre, s a majdani uralomba való visszatérésükre egy startégiát dolgoztak ki, mely három fő részből állhatott. 
 
Mivel a választások elvesztése nyomán elestek a pénzforrások többségétől, viszont a túléléshez és a visszatéréshez mindenáron pénz kellett. Ezt egyrészt a még hivatalban levő idejük alatt igyekeztek megszerezni midennemű forrás megcsapolása révén. Ezek a nagy összegek azután természetesen offshore bankoknál kötöttek ki. Másrészt joggal reméltek anyagi támogatást olyan tehetős oszágokból melyeknek nem tetszett az új magyar nemzeti kormány ideológiai és gazdasági politikája, s akikek érdekében áll egy új vezetés alatti balliberális pártkoalíció hatalomba való mielőbbi visszajuttatása, hogy az országot tovább szipolyozhassák.   
 
A ballib srtatégia másik eleme az, hogy miden vonatkozásban támadás alatt tartsák a magyar nemzeti kormányt. Ehez két csapat kellett. Az egyiket otthon az ellenzékbe szorult pártoknak vezető ideológusai és erőteljes médiája alkotja, amely szünet nélküli támadás, politikai nyomás alatt tartja a nemzeti oldalt és  kormányát. Amig a másik csapat – a 19-es vörös emgiráció kitaposott útját járva – külföldön alakult meg s teljes gőzzel munkálkodik a magyar kormány ellen.  Jelen vannak Bécsben, élükön Paul Lendvaival, Berlinben a neves írók Esterházy Péter, és Kertész Imre számíthatók ide, az USA-ban, például a baltimorei Johns Hopkins Egyetemen működik egy ilyen csoport Charles Gátival, Simonyi Andrással, s a nemrég hazajött Bajnai Gordonnal.  Kanadában Kertész Ákossal, Chistopher Ádámmal s néhány nevüket adó intellektuellel dolgoznak. Sajtóorgánumok vannak kezükben mint az Amerikai Népszava, vagy a Kanadai Magyar Hírlap. Mindezek szellemi, politikai és anyagi támogatást kaphatnak egyrészt az offshore bankokba kisíbolt letétekből, a nyugati magyar milliárdosoktól mint amilyen Soros György és egy új balliberális kormányt hatalomba jutattni igyekvő magas nyugati hivataloktól. Céljuk úgy a nyugati mint a hazai magyarság és a nemzetközi közvélemény befolyásolása, gondolkodásának összezavarása s mindezzel a nemzeti kormány tekintélyének aláásása.
 
Ez a kettős ballib társaság egységesen – hazulról és külföldről – nemcsak a nemzeti kormány és a külföldi magyarság közzé akar éket verni, hanem ezeket igyekszik a maga oldalra állítani. Mindezeken túl valótlan, hamis és hazug hírekkel szüntelenül táplálják és félretájékoztatják a nyugati országok hírszolgálatát és illetékes hivatalait. Jóllehet  nemegyszer  hamis és hazug hírekkel vezették félre s tették nevetségessé nyugati partnereiket és a médiát, mégis, ezek ebből semmit sem tanultak, s mintha misem történt volna mindent gondolkodás nélkül leközölnek, kommentálnak és fenyegetőznek s nagy garral készülnek a 2014-es diadalmas visszatérésükre, hogy aztán ott folytassák ahol abbahagyták 2010-ben!    
 
A nagy kérdés az, hogy trükkökkel, hazugsággokkal, üres ígéretekkel és nagy fenyegetésekkel lehetséges lesz-e mégegyszer mergvezetni, átverni és kiszolgáltattni a magyarságot?

  Edmonton, 2013  Tavaszelő