A csombor vagy borsikafű már az ókor óta ismert zöldfűszer, amelyet a rómaiak a szatírok gyógynövényének tartottak, afrodiziákumként tekintettek rá és még Shakespeare is megemlítette. Csombortörténet.
A csombor (Satureja hortensis) - vagy más néven borsikafű, borsfű, csombord, pereszlén -, az ajakosak családjába tartozó erős, borsos ízű, enyhén csípős fűszernövény.A leveleit a rózsaszín vagy halványlila virágok megjelenése előtt kell gyűjteni, akkor ugyanis a legintenzívebb az aromájuk, majd frissen vagy szárított, morzsolt állapotban használható. Rokona a hegyi pereszlény, avagy a téli borsfű, itthon viszont a csombor ismertebb, használtabb fűszer. Ízében hasonlít a (nyári) borsikafűre, annál kicsit fanyarabb, évszázadokig széles körben fűszereztek mindkét növénnyel.
A csombor a Földközi-tenger keleti részén őshonos, manapság leginkább mediterrán országokban, Közép-Európában, Nyugat-Ázsiában és Indiában termesztik. Már az ókori rómaiak is ismerték, a drága borsot helyettesítették vele, és nem csak főzésre, hanem gyógyászati célokra is használták, ennél azonban szívesebbek alkalmazták afrodiziákumként. Úgy tartották, a szatírok gyógynövénye (ld. satureja), szerelmi bájitalokkal hozták öszefüggésbe. Maurice Mességué francia gyógynövényszakértő ginseng helyett ajánlotta pároknak a nemi vágy visszaállítására. A korai angol telepesek Amerikába is elvitték magukkal a borsikafüvet gyomorbántalmaik kezelésére, valamint, hogy emlékeztesse őket hazájukra.
Vergilius is ismerte és szerette ezt a fűszert, állítólag a kertjébe is ültetett a méhei számára. A 16-17. században ismert gyógynövény volt, Shakespeare is kedvelte, a Téli regében is felfedezhető (eredeti nyelven savoury-ként említi) a menta, majoranna és levendula mellett:
Perdita: "Itt virágotok:
Levendula, bors, ménfa, majoránna,
Az estike, mely ágyba megy a nappal,
És vele ébred sírva. Nyárközépen
Virágzanak mind és így a tiétek,
Középkorú urak. Isten hozott hát."
Gyógyhatás
A csombor gyomorerősítő hatású, segíti az emésztést, csökkenti a felfúvódást, emellett étvágygerjesztő és görcsoldó. Antibakteriális, enyhíti a reumás, ízületi fájdalmakat. Megfázás, torokfájás, köhögés esetén a belőle készült teával érdemes öblögetni fertőtlenítő és köptető hatása miatt. Levelei értékes illóolajakat, fenolokat tartalmaznak (mint timol, karvakrol), amelyeknek köszönhetően antiszeptikus, gombaölő tulajdonsággal rendelkezik. Magas kálium-, vas-, magnézium-, kalcium-, mangán-, cink tartalma, valamint C-, A-, B1-, B3- és B6-vitamint tartalmaz.
Mihez illik?
A csombor kifejezetten borsos, pikáns aromájú fűszer, jól meg a kakukkfűhöz, majorannához, citromhoz vagy a mentához. Az erdélyi konyha egyik alapvető fűszere, itthon leginkább kolbászokat, húsokat, mártásokat ízesítünk vele, de nagyon jól illik savanyú káposztához, kovászos uborkához és a paradicsomhoz. Pácként is használhatják, de nem csak húsoknál, zöldségeknél, hanem sajtoknál (pl. kecskesajt) is érdemes kipróbálni. Mivel csökkenti a felfúvódást, babos ételeket is szokás vele fűszerezni. Túl sokat nem szabad belőle használni, mert könnyen keserűvé válik tőle az étel.
A csombor (Satureja hortensis) - vagy más néven borsikafű, borsfű, csombord, pereszlén -, az ajakosak családjába tartozó erős, borsos ízű, enyhén csípős fűszernövény.A leveleit a rózsaszín vagy halványlila virágok megjelenése előtt kell gyűjteni, akkor ugyanis a legintenzívebb az aromájuk, majd frissen vagy szárított, morzsolt állapotban használható. Rokona a hegyi pereszlény, avagy a téli borsfű, itthon viszont a csombor ismertebb, használtabb fűszer. Ízében hasonlít a (nyári) borsikafűre, annál kicsit fanyarabb, évszázadokig széles körben fűszereztek mindkét növénnyel.
A csombor a Földközi-tenger keleti részén őshonos, manapság leginkább mediterrán országokban, Közép-Európában, Nyugat-Ázsiában és Indiában termesztik. Már az ókori rómaiak is ismerték, a drága borsot helyettesítették vele, és nem csak főzésre, hanem gyógyászati célokra is használták, ennél azonban szívesebbek alkalmazták afrodiziákumként. Úgy tartották, a szatírok gyógynövénye (ld. satureja), szerelmi bájitalokkal hozták öszefüggésbe. Maurice Mességué francia gyógynövényszakértő ginseng helyett ajánlotta pároknak a nemi vágy visszaállítására. A korai angol telepesek Amerikába is elvitték magukkal a borsikafüvet gyomorbántalmaik kezelésére, valamint, hogy emlékeztesse őket hazájukra.
Vergilius is ismerte és szerette ezt a fűszert, állítólag a kertjébe is ültetett a méhei számára. A 16-17. században ismert gyógynövény volt, Shakespeare is kedvelte, a Téli regében is felfedezhető (eredeti nyelven savoury-ként említi) a menta, majoranna és levendula mellett:
Perdita: "Itt virágotok:
Levendula, bors, ménfa, majoránna,
Az estike, mely ágyba megy a nappal,
És vele ébred sírva. Nyárközépen
Virágzanak mind és így a tiétek,
Középkorú urak. Isten hozott hát."
Gyógyhatás
A csombor gyomorerősítő hatású, segíti az emésztést, csökkenti a felfúvódást, emellett étvágygerjesztő és görcsoldó. Antibakteriális, enyhíti a reumás, ízületi fájdalmakat. Megfázás, torokfájás, köhögés esetén a belőle készült teával érdemes öblögetni fertőtlenítő és köptető hatása miatt. Levelei értékes illóolajakat, fenolokat tartalmaznak (mint timol, karvakrol), amelyeknek köszönhetően antiszeptikus, gombaölő tulajdonsággal rendelkezik. Magas kálium-, vas-, magnézium-, kalcium-, mangán-, cink tartalma, valamint C-, A-, B1-, B3- és B6-vitamint tartalmaz.
Mihez illik?
A csombor kifejezetten borsos, pikáns aromájú fűszer, jól meg a kakukkfűhöz, majorannához, citromhoz vagy a mentához. Az erdélyi konyha egyik alapvető fűszere, itthon leginkább kolbászokat, húsokat, mártásokat ízesítünk vele, de nagyon jól illik savanyú káposztához, kovászos uborkához és a paradicsomhoz. Pácként is használhatják, de nem csak húsoknál, zöldségeknél, hanem sajtoknál (pl. kecskesajt) is érdemes kipróbálni. Mivel csökkenti a felfúvódást, babos ételeket is szokás vele fűszerezni. Túl sokat nem szabad belőle használni, mert könnyen keserűvé válik tőle az étel.
0 Megjegyzések