Bár nem tartozik társulathoz, havonta hússzor színpadon áll, legutóbb zsúfolt ház előtt lépett közönség elé régi-új kabaréestjével, zajos sikert aratva. A kacagtató pillanatokat édesbús dalok, visszaemlékezések követték, és húsz év után az „Illetékes elvtárs” is visszatért.
1. Tudsz már magázódni?
Igen, két percig. Tovább képtelen vagyok.
2. Időnként kínos lehet.
Tényleg az. Hivatalos ügyekben vagy idős nénikkel... Voltak zűrök.
3. Minden színész tegeződik?
Még a pályám elején a Csapodár madárka című darabot próbáltuk Sinkovits Imrével, és sűrűn tetszikeztem, mire jól ledorongolt. Most már oda jutottunk, hogy egy-két fiatal színész Robi bácsinak szólít. Mondom nekik, gyerekek, ne szórakozzatok!
4. Tudsz-e megbocsátani?
Többnyire nincs szükségem rá. Képtelen vagyok hosszú ideig haragudni. Csak szeretetben tudok létezni, meg poénok között.
5. Az utóbbiból kijutott a közönségnek a minap, amikor a New Orleans mulatóban húsz év után ismét színre lépett az Illetékes „elvtárs”.
–Ne sértegess, már nem elvtárs. Nyolcvanhétben lemondtam! Utána Verebes kérdésére, hogy ki jön ön után, azt válaszoltam, hogy a Vízözön elvtárs. Nem sokat tévedtem. Mindannyian abban bíztunk, hogy eredményes lesz a rendszerváltás. Látjuk az eredményt.
6. Különös hangulata volt ennek az estnek. Ültek persze a régi-új poénok, de mindig következett valami keserédes vagy akár fájdalmas rész. Versek, dalok, visszaemlékezés. Összetettebb, mélyebb Koltai Róbertet kapott a közönség.
Örülök, hogy ezt mondod. Nekem mindig ez a legfontosabb, hogy együtt legyen a megrendülés és a humor is. Egyeseknek csak az az igaz művészet, ami komor, mint a vakbélgyulladás. Poénok nélkül lehet, ám nem érdemes élni. A fájdalmat jó volna megúszni, de nem lehet. Ha csak arra gondolok, mennyi régi játszótárs elment már…
7. Őrzöl magadban mély sebeket pályatársaktól?
Persze kaptam mély sebeket, de senkivel nem őrzöm a haragot.
8. Még régi barátoddal Ascher Tamással szemben sem?
– Sok csodát csináltunk együtt a kaposvári évek alatt, ám a Sose halunk meg bemutatója után megszakadt közöttünk a barátság. Ascher akkor hívott egy általa rendezett darabba, de nemet mondtam, mert szerettem volna elkísérni ide-oda a filmemet, látni akartam, hogyan reagál a közönség. Tamás nem vesz tudomást arról, hogy a pályán vagyok. Én őt a nagyok között is a legnagyobbnak tartom. De a lényeg az, hogy nemrégiben hallottam a rádióban egy beszélgetést, ahol Ascher azt nyilatkozta: nagyszerű volt Ausztráliában világsztárokat rendezni, de neki élete legmeghatározóbb élménye az, amikor pályája kezdetén a kaposvári színészekkel dolgozhatott, és elsők között engem is említett.
9. Hogy van Lulu?
– Remekül. És Végh Judit is, aki a címszerepet alakítja. Ez egy francia krimi vígjáték, őrülten jó darab, amit Fényes Szabolcs és Szenes Iván dalai tesznek zseniálissá, ebben hangzik el például, hogy Nemcsak a húszéveseké a világ. Mámoros munka, a nézők sikítoznak a nevetéstől. Ennek talán ellenpontja az imádott Móricz-estem, a Naplószilánkok. Egy év alatt 54 előadást élt meg, izgalmas, mint egy krimi, ugyanakkor lírai, tele humorral, a közönség előtt szinte felgyullad az anyag! De már több mint százszor futott az Én és a kisöcsém is…
10. Közel a hetvenhez úgy lelkesedsz, mint egy színinövendék!
– Büszke vagyok arra, hogy ennyi évtized után is gyerek vagyok. Sosem tudnék lemondani a színpadról, a játszásról, a humorról, a közönségről. Ebben az értelemben szenvedélybeteg vagyok.
+1 Alszol még cicával?
– Óh, csak egyetlen ilyen macskám volt, a Marci, és abba konkrétan szerelmes voltam. De amikor egy alvássegítő készüléket kellett a fejemre húznom, és abban úgy néztem ki, mint egy kiselejtezett UFO, no, akkor még Marci is háromnapos mosolyszünetet tartott.
1. Tudsz már magázódni?
Igen, két percig. Tovább képtelen vagyok.
2. Időnként kínos lehet.
Tényleg az. Hivatalos ügyekben vagy idős nénikkel... Voltak zűrök.
3. Minden színész tegeződik?
Még a pályám elején a Csapodár madárka című darabot próbáltuk Sinkovits Imrével, és sűrűn tetszikeztem, mire jól ledorongolt. Most már oda jutottunk, hogy egy-két fiatal színész Robi bácsinak szólít. Mondom nekik, gyerekek, ne szórakozzatok!
4. Tudsz-e megbocsátani?
Többnyire nincs szükségem rá. Képtelen vagyok hosszú ideig haragudni. Csak szeretetben tudok létezni, meg poénok között.
5. Az utóbbiból kijutott a közönségnek a minap, amikor a New Orleans mulatóban húsz év után ismét színre lépett az Illetékes „elvtárs”.
–Ne sértegess, már nem elvtárs. Nyolcvanhétben lemondtam! Utána Verebes kérdésére, hogy ki jön ön után, azt válaszoltam, hogy a Vízözön elvtárs. Nem sokat tévedtem. Mindannyian abban bíztunk, hogy eredményes lesz a rendszerváltás. Látjuk az eredményt.
6. Különös hangulata volt ennek az estnek. Ültek persze a régi-új poénok, de mindig következett valami keserédes vagy akár fájdalmas rész. Versek, dalok, visszaemlékezés. Összetettebb, mélyebb Koltai Róbertet kapott a közönség.
Örülök, hogy ezt mondod. Nekem mindig ez a legfontosabb, hogy együtt legyen a megrendülés és a humor is. Egyeseknek csak az az igaz művészet, ami komor, mint a vakbélgyulladás. Poénok nélkül lehet, ám nem érdemes élni. A fájdalmat jó volna megúszni, de nem lehet. Ha csak arra gondolok, mennyi régi játszótárs elment már…
7. Őrzöl magadban mély sebeket pályatársaktól?
Persze kaptam mély sebeket, de senkivel nem őrzöm a haragot.
8. Még régi barátoddal Ascher Tamással szemben sem?
– Sok csodát csináltunk együtt a kaposvári évek alatt, ám a Sose halunk meg bemutatója után megszakadt közöttünk a barátság. Ascher akkor hívott egy általa rendezett darabba, de nemet mondtam, mert szerettem volna elkísérni ide-oda a filmemet, látni akartam, hogyan reagál a közönség. Tamás nem vesz tudomást arról, hogy a pályán vagyok. Én őt a nagyok között is a legnagyobbnak tartom. De a lényeg az, hogy nemrégiben hallottam a rádióban egy beszélgetést, ahol Ascher azt nyilatkozta: nagyszerű volt Ausztráliában világsztárokat rendezni, de neki élete legmeghatározóbb élménye az, amikor pályája kezdetén a kaposvári színészekkel dolgozhatott, és elsők között engem is említett.
9. Hogy van Lulu?
– Remekül. És Végh Judit is, aki a címszerepet alakítja. Ez egy francia krimi vígjáték, őrülten jó darab, amit Fényes Szabolcs és Szenes Iván dalai tesznek zseniálissá, ebben hangzik el például, hogy Nemcsak a húszéveseké a világ. Mámoros munka, a nézők sikítoznak a nevetéstől. Ennek talán ellenpontja az imádott Móricz-estem, a Naplószilánkok. Egy év alatt 54 előadást élt meg, izgalmas, mint egy krimi, ugyanakkor lírai, tele humorral, a közönség előtt szinte felgyullad az anyag! De már több mint százszor futott az Én és a kisöcsém is…
10. Közel a hetvenhez úgy lelkesedsz, mint egy színinövendék!
– Büszke vagyok arra, hogy ennyi évtized után is gyerek vagyok. Sosem tudnék lemondani a színpadról, a játszásról, a humorról, a közönségről. Ebben az értelemben szenvedélybeteg vagyok.
+1 Alszol még cicával?
– Óh, csak egyetlen ilyen macskám volt, a Marci, és abba konkrétan szerelmes voltam. De amikor egy alvássegítő készüléket kellett a fejemre húznom, és abban úgy néztem ki, mint egy kiselejtezett UFO, no, akkor még Marci is háromnapos mosolyszünetet tartott.
0 Megjegyzések