Kizárná a nem fizető cégvezetőket az építőiparból a kormány rendelettervezete, amely az iparágat mérgező lánctartozásoknak akar véget vetni így. Az [origo] által megkérdezett építőipari vállalkozók és szakmai szervezetek szerint manapság sikkes nem fizetni, az intézkedések hatását azonban előre nem lehet kiszámítani: lehetséges, hogy győz az igazság, de az is, hogy az offshore-lovagok így is a felszínen tudnak maradni. A jelenlegi cégek 90 százaléka tartozik valakinek, többségük pedig egészen kicsi vállalkozás. Tisztul-e, vagy inkább összeomlik az építőipar?

"Jó az irány, vonják meg a tagságát, az életben ne tudjon dolgozni, aki felvette a milliárdos pénzeket, és eltűnt velük" - helyeselt Horváth József építési vállalkozó a kormány szerdán megjelent rendelettervezetére, amely az építőipari lánctartozásokat akarja megakadályozni.

A rendelet számos más részletszabály mellett azt írná elő, hogy egy cég csak akkor végezhetne építési kivitelezést, ha a tulajdonosa vagy vezető tisztségviselője nem volt tulajdonosa vagy vezetője olyan kivitelező cégnek, amely hatósági vagy bírósági határozaton alapuló fizetési kötelezettségének nem tett eleget. Ugyanez a szabály ismétlődik meg a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara általi nyilvántartás megtagadásánál: aki a bejelentkezést megelőző öt éven belül maradt adós - mint tulajdonos vagy vezető -, annak a cége nem regisztrálható a kamaránál. Kamarai regisztráció nélkül pedig nem lehet kivitelező.

A szigorúnak tűnő szabályozásnak örülnek az [origo] által megkérdezett építési vállalkozók, sőt, sokan még szigorúbbat szeretnének, annyira nagy a káosz szerintük a szektorban a válság és a lánctartozások miatt. A közepes méretű Fejér megyei építőipari céget vezető Horváth József szerint ma Magyarországon sikkes tartozni, divat lett nem fizetni, ráadásul az is jellemző sajnos az építőiparban, hogy az ember már nem cégeket ment el a telefonjába, hanem embereket, mert olyan sűrűn cserélődnek a cégek alóluk. Ezért egyértelműen pozitívan értékeli a rendelettervezetben megfogalmazott szabályokat, mert így talán tényleg ki lehetne zárni a tisztességtelen figurákat a szektorból.

Hogyan fojtogat a lánctartozás?

A becslések szerint 400 milliárdra rúgó lánctartozásoknak több oka van. Az egyik legjellemzőbb, hogy az építtetői fedezet hiánya miatt a megrendelő nem tud fizetni a fővállalkozónak, illetve a generálkivitelezőnek, akik így a megvalósítási lánc következő szereplőinek (alvállalkozók, szállítók) sem tudnak fizetni. Ugyancsak jellemző ok, hogy az irreálisan alacsony vállalási árból fakadóan a generálkivitelező, illetve a fővállalkozó nem tud fizetni az alvállalkozóinak, akik így a következő szinten dolgozó cégeknek - szállítóknak, szolgáltatóknak - már egyáltalán nem tudnak pénzt adni. Jócskán akadnak rosszhiszemű megrendelők is, ezeknek eleve nem is áll szándékukban, hogy fizessenek alvállalkozóiknak.

Grabarics Gábor, a Grabarics Kft. tulajdonosa számára is kellemes meglepetés volt, amikor látta, hogy a kormány a szakmával közösen kezdett el rendet tenni az építőiparban, mert a vállalkozó szerint is jellemző az a trend, hogy egy cégvezető az egyik vállalkozásból a másikba ejtőernyőzik, hogy elkerülje az alvállalkozóknak járó pénz kifizetését. Grabarics Gábornak is van egy olyan ügye, amely már a bíróság előtt van. Ott egy projektcég - amelyet csak arra az adott beruházásra alapítottak - egy 70 lakásos társasház megépítését kérte tőlük, de amikor a ház elkészült és átadták, a megbízó mondvacsinált okokra hivatkozva nem volt hajlandó fizetni az elvégzett munkáért. Az ügyet akkor rögtön a bíróság elé vitték, de azóta hét év telt el, a cég már rég bedőlt, a pénzt pedig nem lehet behajtani. A vállalkozó szerint nemcsak fővállalkozó-alvállalkozó viszonyban fordulnak elő ilyenek, de a beruházóknál is egyre gyakoribb az, hogy nem fizetnek, otthagyják a kifosztott céget, és továbbállnak.

Bűn és bűnhődés

"Aki ezt a sportot űzi, az valamiféleképpen bűnhődjön" - mondta a céglovagokról Földi Tamás, az ASA Építőipari Kft. ügyvezető igazgatója, aki szintén jó iránynak tartja a kormány rendelettervezetében megfogalmazottakat, de szerinte ez még kevés ahhoz, hogy teljesen kiszűrjék a gazembereket. Az építőipari vállalkozó szerint könnyen elképzelhető az, hogy mindenféle strómanokon és offshore cégeken keresztül újabb cégeket alapítanak, és tovább folytatják a tisztességtelen üzletet, ami ma is teljesen hétköznapi gyakorlat. Ezért szerinte arra lenne szükség, hogy a notórius nemfizetőket büntetőjogi felelősség is terhelje, mert talán az elijeszti a visszaélést fontolgatókat.

Az [origo]-nak nyilatkozó építési vállalkozók azonban nemcsak a fizetés nélkül eltűnő vállalkozókat emelték ki a lánctartozások okaként, hanem az építőiparban tapasztalható trükközéseket is. Gyakran előfordul, hogy a megbízók a számlakiállításhoz szükséges teljesítési igazolást sem állítják ki, és ha kiállítják, akkor is csak nagyon hosszú határidőre fizetnek. Egy békési vállalkozó szerint a legtöbbször az szokott előfordulni, hogy "először valami piszlicsáré dolog miatt minőségi kifogást emelnek", nem állítják ki a teljesítési igazolást. A munka megfelelő elvégzését a vállalkozónak kell bizonyítani, ha azután nagy nehezen kiállítják a teljesítési igazolást, akkor a vállalkozó által kiállított számla keltezésétől csak hatvan napra fizetnek. Ekkor szokott előfordulni, hogy a társaság az ötvennyolcadik napon helyesírási hibára hivatkozva visszadobja, és kezdődik újból a hatvan nap - mondta a békési vállalkozó, aki szerint mindezek ellenére a nem fizető vállalkozók ügyeinek mindösszesen körülbelül öt százaléka jut el bírósági szakaszba, a többiek inkább arra játszanak, hogy valamennyi pénzt kiszedjenek a felettük álló cégből.

Folyamatosan zsugorodik a piac

Az építőipari lánctartozások összértéke az ÉVOSZ becslése szerint immár évek óta 400 milliárd forint körül van, ami nagyjából annyi, mint az ágazat évi kibocsátásásnak negyede. Mindez egy olyan piacra érvényes, amely évről évre kisebb: a KSH adatbázisa szerint utoljára 2005-ben bővült az ágazat, 2006-ban lényegében stagnált, azóta viszont minden évben 5-15 százalékkal szűkül. 2012. decemberében az építőipari termelés 60 százaléka volt az 1995. decemberinek. Mindemellett az ágazatban mért áremelkedés 2 százalék körül van évente, azaz a szereplők még az inflációt sem tudják érvényesíteni áraikban.

Több vállalkozó szerint az is teljesen bevett gyakorlat a magyar építőiparban, hogy a beruházó, összejátszva a fővállalkozóval, 100 egység helyett - amibe valójában a munka kerül - 80-ért odaadja neki a munkát, majd a fővállalkozó 20-at lefölözve 60-ért odaadja a tényleges kivitelezőnek, akinek persze kell a munka, így nyomott áron is elvállalja az építkezést. Ő viszont már sokszor nem tud fizetni a beszállítóknak vagy az ő alvállalkozóinak, mert annyira alacsony volt az eredeti pénz, miközben a beruházó vagy a fővállalkozó busás haszonnal és az elkészült építkezéssel zárja az üzletet.

Földi Tamás azt is nonszensznek tartja a magyar építőipari szabályozásban, hogy úgy kaphat valaki használatbavételi engedélyt, hogy a vállalkozóknak nem fizette ki a munkát. Szerinte sokszor előfordult az is, hogy a beruházó már rég túladott egy ingatlanon, már be is költöztek a lakók, de a vállalkozók még mindig nem kapták meg a pénzüket. Az ilyen esetekben is futhatnak a pénzük után a kivitelezők, mert a beruházó cég és a tulajdonosa is eltűnik, mire a bírósági szakaszba ér a történet.

Több tízezer cég be is dőlhet

A rendeletterv néhány más területen is a tisztább viszonyok felé tereli a vállalkozásokat Koji László szerint, aki az Építési Vállalkozók Országos Szövetségének (ÉVOSZ) alelnöke. Szerinte javul majd a cégek birtokvédelme, mert a tervek szerint az építési területet a kivitelezőnek csak akkor kell átadnia, ha kifizették a munkáját, a használatbavételi engedélyhez pedig az kell, hogy a kivitelező levonuljon a területről.

Az is pozitív változás - mondta -, hogy mégsem kell alkalmaznia a kivitelezőnek a felelős műszaki vezetőt, elég, ha bármilyen jogi konstrukcióban, például megbízási szerződéssel dolgozik vele. Szintén kedvező, hogy az engedélyköteles beruházásoknál nem elég a szóbeli megállapodás a kivitelezővel, írásos szerződés kell már egy ablakcserére, homlokzatátszínezésre is - hívta fel a figyelmet Koji László.

Szerinte azonban az építési vállalkozások jelentős része, több tízezer vállalkozás be is dőlhet az új kormányrendelet tervezete miatt. Jelenleg ugyanis az építési vállalkozások, vagyis a mintegy 95 ezer építési cég 90 százaléka szerepel a rendezetlen tartozási láncolatokban, amelyeket a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarának törölni kellene az építési regisztrációból, és a kamarai regisztrációs számukat is vissza kellene venni, ami azt jelentené, hogy közbeszerzési munkákon nem tudnak indulni, és egyéb hátrányokkal is jár. "Igazságtalan lenne a piacról azokat kizárni, akik azért nem tudnak fizetni, mert nekik sem fizetett valaki" - mondta Koji. A szakember ugyanakkor hangsúlyozta: ezt anélkül állítja, hogy értékelni akarná a jelenséget, vagyis, nem tudni, hogy ez a szakma megtisztulását, vagy épp ellenkezőleg, újabb zavaros helyzetet idézne-e elő.

De nem csak a tartozások miatti kizárással kerülhetne bajba a tervezet szerint egy vállalkozás: Koji szerint a 95 ezer cégből 92 ezer a tíz főnél kevesebbet foglalkoztató kis- vagy mikrocég, márpedig ezeknek nem lesz egyszerű a 2014-től kötelező elektronikus építési naplóra pénzt és munkaidőt áldozni - ami szintén szerepel a kormányrendeletben -, főleg, hogy senki nem tudja, ennek vezetése milyen erőforrásokat visz majd el. "Ezeket a kötelezettségeket látva, és azt is figyelembe véve, hogy mennyire nincs munka az ágazatban, sokan mondják majd, hogy visszaadják a vállalkozásukat, vagy a követelményekre kevéssé odafigyelve működnek, ami előbb-utóbb szintén a kamarai kizárást vonja maga után" - állítja Koji László. Az [origo] által megkérdezett vállalkozók még egyáltalán nem hallottak az elektronikus építési napló kötelezővé tételéről, és nem is nagyon tudják, hogyan tudják majd menedzselni az átállást.

Az alelnök szerint nem elég pontos annak a leírása, milyen jogsértésekkor lesz a kamarának kötelessége felfüggeszteni egy céget. "Ez amellett, hogy elképesztő adminisztrációs terhet ró a kamarára, amivel nem fog tudni megbirkózni, életszerűtlen helyzeteket is hozhat. Egy jelentéktelen dolog miatt kapott alacsony összegű munkaügyi bírság miatt is be kell majd zárnia például egy cégnek? És vajon mindig az építésfelügyeletnek és a hatóságoknak van igazuk a vállalkozásokkal szemben?" - tette fel a kérdéseket Koji László.

A szakértő szerint a szigorítás a legnehezebb piaci helyzetben éri az ágazatot, és a kormány úgy akarja a költségeket lenyeletni a cégekkel, hogy közben a piac, illetve a legnagyobb piaci megrendelő, maga az állam nem fogadja el, hogy ennek ára van. Hozzátette, egyelőre folynak a szakértői egyeztetések, de még nem kaptak ígéretet sem könnyítésre, sem pályázati lehetőségekre az elektronikus napló bevezetési költségeinek csökkentéséhez.

A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara nem kívánja kommentálni a tervezetet az egyeztetés időszakában, a sajtóval majd akkor közlik az álláspontjukat, amikor kialakul a jogszabály végleges verziója - közölte az [origo] megkeresésére Dunai Péter főtitkár. Mint mondta, jelenleg is dolgozik a kamara, hogy kialakítsa a szakvéleményét, amelyet hamarosan elküldenek a kormányzatnak. A főtitkár nem kommentálta az [origo] más forrásból származó értesülését, amely szerint az MKIK legfőbb kifogása, hogy a szervezet egész egyszerűen nem bírná a megnövekedő adminisztrációs terhet, amit a nem fizető vállalkozások számon tartása jelentene.