A pteroszauruszok – repülő őshüllők – új fajának maradványait azonosították a kutatók Romániában, azon belül Erdélyben. Az Eurazhdarcho langendorfensis nevű új faj azonosításában az Erdélyi Múzeum-Egyesület is részt vett.
A megkövesedett csontokat az Erdélyi-medence késő kréta kori szikláiban fedezték fel évekkel ezelőtt, amelyek hozzávetőlegesen 68 millió évesek. A földrajzi tájegység világhírű késő kréta kori fosszíliáiról, amelyek között dinoszauruszfajok, emlősök, teknősök, gyíkok és a krokodilok ősi rokonainak maradványai találhatók.
Az Eurazhdarcho langendorfensis nevű új fajról a PLoS One című tudományos folyóiratban számoltak be a kutatók. A leletek azonosításában az erdélyi magyar tudományos akadémia szerepét betöltő Erdélyi Múzeum-Egyesület, a brit Southamptoni Egyetem és a Rio de Janeiró-i Nemzeti Múzeum szakemberei vettek részt – olvasható az EurekAlert tudományos hírportálon.
Az Eurazhdarcho a repülő őshüllők rendjének Azhdarchidae családjába tartozott. Ezek hosszú nyakú, hosszú csőrű pteroszauruszok voltak, amelyek szárnyaikkal erőteljesen alkalmazkodtak a repülő életmódhoz. "Szárnyuk számos jellegzetessége és hátsó lábuk csontszerkezete azt mutatja, hogy szükség esetén a szárnyaikat felhajtva, mind a négy végtagjukon képesek voltak járni" – mondta Darren Naish, a Southamptoni Egyetem munkatársa, aki segített azonosítani a maradványokat.
A szakember szerint három méteres szárnyfesztávolságával az Eurazhdarcho valószínűleg nagytestű, ám korántsem gigantikus őshüllő lehetett. A Romániában ez idáig felfedezett állatok jelentős részére igaz, hogy a világ más tájain élő rokonaikhoz képest szokatlanul kis termetűek voltak.
A mostani lelet az eddigi legteljesebb Azhdarchidae fosszília, amelyet Európában találtak. A felfedezés újabb információkkal bővíti az Azhdarchidae család tagjainak életmódjával és viselkedési szokásaival kapcsolatos tudományos ismereteket.
Később az is kiderült, hogy vélhetően krokodiltámadás áldozata lett az őshüllő, melynek maradványait a Sebes folyó medrében, Lámkerék (Lancram) közelében találták meg – mondta el Vremir Mátyás kolozsvári paleontológus-geológus, a lelet megtalálója. Vremir Mátyás az Erdélyi Múzeum Egyesület meg is mutatta azokat a csontdarabokat, amelyek alapján a tudományos dolgozatot írták. Az Eurazhdarcho langendorfensis nevű új faj nevét az ezzel rokonítható faj, az ázsiai azhdarcho nevéből és a lelet helyszínéből (a szászok által alapított Lámkerék német neve Langendorf) rakták össze a kutatók.
Szerintük a repülő őshüllő a szárnyainak háromméteres fesztávolsága ellenére tízkilósnál könnyebb lehetett és feltehetőleg mindenevő volt. Vremir Mátyás elmondta, a Sebes folyó üledékében dinoszauruszok, teknősök és kisemlősök maradványait találták meg ugyanebből a korból. A csontokon látható harapásnyomok alapján valószínűsítette, hogy valamennyi állat krokodilok marcangolásának esett áldozatául. Csontjaik pedig azért maradtak meg, mert röviddel az elpusztulásuk után az üledékbe kerültek.
Ugyanezen a helyen találták meg a két évvel ezelőtt bemutatott Balaur bondoc (zömök sárkány) maradványait is, melyeket szintén az EME-nél őriznek. Vremir Mátyás szerint várható, hogy ugyanebből a leletanyagból további felfedezéseket jelentenek be az elkövetkező években. A most bemutatott őshüllő csontjainak a preparálása, az új faj tudományos leírása közel négy évig tartott.
Sipos Gábor, az EME elnöke elmondta, az ilyen felfedezések azt tudatosíthatják, hogy az erdélyi magyar tudományos akadémia szerepét betöltő Erdélyi Múzeum Egyesületben nemcsak történészek, nyelvészek végeznek tudományos munkát, a természettudományi szakosztály munkája hasonlóan fontos és színvonalas.
A megkövesedett csontokat az Erdélyi-medence késő kréta kori szikláiban fedezték fel évekkel ezelőtt, amelyek hozzávetőlegesen 68 millió évesek. A földrajzi tájegység világhírű késő kréta kori fosszíliáiról, amelyek között dinoszauruszfajok, emlősök, teknősök, gyíkok és a krokodilok ősi rokonainak maradványai találhatók.
Az Eurazhdarcho langendorfensis nevű új fajról a PLoS One című tudományos folyóiratban számoltak be a kutatók. A leletek azonosításában az erdélyi magyar tudományos akadémia szerepét betöltő Erdélyi Múzeum-Egyesület, a brit Southamptoni Egyetem és a Rio de Janeiró-i Nemzeti Múzeum szakemberei vettek részt – olvasható az EurekAlert tudományos hírportálon.
Az Eurazhdarcho a repülő őshüllők rendjének Azhdarchidae családjába tartozott. Ezek hosszú nyakú, hosszú csőrű pteroszauruszok voltak, amelyek szárnyaikkal erőteljesen alkalmazkodtak a repülő életmódhoz. "Szárnyuk számos jellegzetessége és hátsó lábuk csontszerkezete azt mutatja, hogy szükség esetén a szárnyaikat felhajtva, mind a négy végtagjukon képesek voltak járni" – mondta Darren Naish, a Southamptoni Egyetem munkatársa, aki segített azonosítani a maradványokat.
A szakember szerint három méteres szárnyfesztávolságával az Eurazhdarcho valószínűleg nagytestű, ám korántsem gigantikus őshüllő lehetett. A Romániában ez idáig felfedezett állatok jelentős részére igaz, hogy a világ más tájain élő rokonaikhoz képest szokatlanul kis termetűek voltak.
A mostani lelet az eddigi legteljesebb Azhdarchidae fosszília, amelyet Európában találtak. A felfedezés újabb információkkal bővíti az Azhdarchidae család tagjainak életmódjával és viselkedési szokásaival kapcsolatos tudományos ismereteket.
Később az is kiderült, hogy vélhetően krokodiltámadás áldozata lett az őshüllő, melynek maradványait a Sebes folyó medrében, Lámkerék (Lancram) közelében találták meg – mondta el Vremir Mátyás kolozsvári paleontológus-geológus, a lelet megtalálója. Vremir Mátyás az Erdélyi Múzeum Egyesület meg is mutatta azokat a csontdarabokat, amelyek alapján a tudományos dolgozatot írták. Az Eurazhdarcho langendorfensis nevű új faj nevét az ezzel rokonítható faj, az ázsiai azhdarcho nevéből és a lelet helyszínéből (a szászok által alapított Lámkerék német neve Langendorf) rakták össze a kutatók.
Szerintük a repülő őshüllő a szárnyainak háromméteres fesztávolsága ellenére tízkilósnál könnyebb lehetett és feltehetőleg mindenevő volt. Vremir Mátyás elmondta, a Sebes folyó üledékében dinoszauruszok, teknősök és kisemlősök maradványait találták meg ugyanebből a korból. A csontokon látható harapásnyomok alapján valószínűsítette, hogy valamennyi állat krokodilok marcangolásának esett áldozatául. Csontjaik pedig azért maradtak meg, mert röviddel az elpusztulásuk után az üledékbe kerültek.
Ugyanezen a helyen találták meg a két évvel ezelőtt bemutatott Balaur bondoc (zömök sárkány) maradványait is, melyeket szintén az EME-nél őriznek. Vremir Mátyás szerint várható, hogy ugyanebből a leletanyagból további felfedezéseket jelentenek be az elkövetkező években. A most bemutatott őshüllő csontjainak a preparálása, az új faj tudományos leírása közel négy évig tartott.
Sipos Gábor, az EME elnöke elmondta, az ilyen felfedezések azt tudatosíthatják, hogy az erdélyi magyar tudományos akadémia szerepét betöltő Erdélyi Múzeum Egyesületben nemcsak történészek, nyelvészek végeznek tudományos munkát, a természettudományi szakosztály munkája hasonlóan fontos és színvonalas.
0 Megjegyzések