Kutatók vasárnap bejelentették, olyan búzatörzset fejlesztettek ki, mely megél a sós talajban, ezzel segítheti táplálni a Föld növekvő populációját a vízhiányos és klímaváltozásos időszakban.
A sókedvelő génnel rendelkező durumbúza 25 százalékkal nagyobb hozamot szolgáltatott, mint közönséges társai, legalábbis az igen sós talajban kivitelezett vizsgálatok során. A TmHKT1;5-A névre keresztelt gén segít eltávolítani a vízből a nátriumot, amely a növény gyökereitől jut el a levelekig – mondja Matthew Gilliham, ausztrál kutató és a vizsgálat vezetője.
A gén olyan sópumpát kódol, mely meggátolja, hogy a só a levelekbe jusson, ahol mérgezővé válhat a növényre nézve. „A sós talaj komoly problémát jelent, mivel amennyiben a nátrium elkezd felhalmozódni a levelekben, olyan fontos folyamatokra lehet hatással, mint a fotoszintézis, ami viszont kritikus a növény sikeréhez” – mondja a kutató. Mivel a sópumpa nem „kerül” a növénynek sokba, így a hozamot tekintve nincs esés az alacsony sótartalmú talajnál sem.
Az ősi búzatörzsek vizsgálatakor kiszúrt gént hagyományos keresztezéssel illesztették be egy kereskedelemben alkalmazott törzsbe, nem pedig a számos ország ellenezte genetikai módosítással. A durumbúzát - Triticum turgidum – alkalmazzák a tészta, bulgur és kuszkusz előállítására. Sokkal érzékenyebb a sóra, mint a közönséges búza - Triticum aestivum – vagy kenyérbúza.
Egyes becslések szerint a világ élelmiszerigénye 2050-re mintegy 70 százalékkal nő, ahogy a bolygó populációja a mai hétmillióról kilenc millióra emelkedik. A kihívást nehezíti majd a klímaváltozás csapadékrendszerekre gyakorolt hatása is.
A sósság már eleve komoly problémát okoz a száraz és félig száraz éghajlatú fejlődő országokban, ahol a talaj természetes módon sós, vagy az öntözővíz rendelkezik magas sótartalommal. A Nature Biotechnology folyóiratban publikált tanulmány egybeesik a Marseille-ben tartott Víz Világfórummal, ahol a víz ritkasága és a mezőgazdasági vízigények képezik a fő témaköröket.
Mik a Genetikailag módosított növények?
Genetikailag módosított élőlény, (angolul Genetically Modified Organisms vagy röviden GMO) olyan élőlény, amelynek genomját (génállományát) mesterségesen, molekuláris genetikai eszközökkel hozták létre. E technológiákat rendszerint rekombináns DNS technológiának nevezik. A transzgenikus élőlények esetében más fajból származó géneket ültetnek be a GMO-ba, tehát olyan génkombinációt hordozó lényt hoznak létre, amely a természetben gyakorlatilag nem jöhet létre.
A „GMO” fogalom kapcsán többnyire ilyen transzgenikus lényekről van szó, de valójában nem minden GMO transzgenikus lény. A genetikai manipuláció rendszerint a zigótát vagy az ivarsejteket, esetleg az ezekben is öröklődő sejtszervecskéket (színtestek, mitokondrium) érinti, ezért a GM szervezetek utódai is GM szervezetek (vagy csak egy hányaduk az), így egyszeri beavatkozással tartósan továbbtenyészthető (-termeszthető) GM fajták hozhatók létre. Olykor a genetikai manipuláció csak a szomatikus sejtek egy részére terjed ki, ekkor annak eredménye nem öröklődhet.
Az Európai Unió viszonyulása a GM növények termesztéséhez
Az Európai Unió 2004 májusában oldotta fel a genetikailag módosított terményekre vonatkozó hat éves tilalmat, s egyben megszabta azok szigorú engedélyezési és címkézési szabályait. Ennek ellenére több uniós tagország egészségügyi és környezetvédelmi megfontolásokból nem járul hozzá a genetikailag módosított élelmiszerek behozatalához és forgalmazásához, akaratukat azonban EU szinten nem tudták érvényesíteni. Az Európai Bizottság már több genetikailag módosított kukoricafajta importját és forgalmazását engedélyezte, termesztésükhöz azonban nem járult hozzá.
Magyarország viszonyulása a GM növények termesztéséhez
Az érvényes európai jogszabályok hazánkban is előírják, hogy minden 0,9% feletti GM alapanyagot tartalmazó terméken jelölni kell, hogy az genetikailag módosított összetevőt is tartalmaz.
Hazánkban jelenleg moratórium tiltja a GM növények szabadföldi termesztését, és az 5 parlamenti párt teljes egyetértésben támogatja e moratórium fenntartását. E szokatlan ötpárti egyetértés részben az Országgyűlés szakértői szervezeteként működő GMO Kerekasztal munkájának eredménye.
E kerekasztalt Dudits Dénes akadémikus, az MTA élettudományi alelnöke és a Szegedi Biológiai Központ főigazgatója „hithű, biotechnológiát ellenző aktivisták” olyan csoportjának tekinti, akik a „GM növények kiátkozását teljes meggyőződéssel hirdetik”, noha „szakmai korlátaik nyilatkozataikban jól tetten érhetők”, miközben a testület „nem átall alantas eszközöket támogatni, hogy a legabszurdabb jogi trükkökkel akadályozzák a képviselők korrekt, tudományos hitelű tájékoztatását”. A génmódosított növények magyarországi megítéléséről hosszas közéleti viták zajlanak.
A gén olyan sópumpát kódol, mely meggátolja, hogy a só a levelekbe jusson, ahol mérgezővé válhat a növényre nézve. „A sós talaj komoly problémát jelent, mivel amennyiben a nátrium elkezd felhalmozódni a levelekben, olyan fontos folyamatokra lehet hatással, mint a fotoszintézis, ami viszont kritikus a növény sikeréhez” – mondja a kutató. Mivel a sópumpa nem „kerül” a növénynek sokba, így a hozamot tekintve nincs esés az alacsony sótartalmú talajnál sem.
Az ősi búzatörzsek vizsgálatakor kiszúrt gént hagyományos keresztezéssel illesztették be egy kereskedelemben alkalmazott törzsbe, nem pedig a számos ország ellenezte genetikai módosítással. A durumbúzát - Triticum turgidum – alkalmazzák a tészta, bulgur és kuszkusz előállítására. Sokkal érzékenyebb a sóra, mint a közönséges búza - Triticum aestivum – vagy kenyérbúza.
Egyes becslések szerint a világ élelmiszerigénye 2050-re mintegy 70 százalékkal nő, ahogy a bolygó populációja a mai hétmillióról kilenc millióra emelkedik. A kihívást nehezíti majd a klímaváltozás csapadékrendszerekre gyakorolt hatása is.
A sósság már eleve komoly problémát okoz a száraz és félig száraz éghajlatú fejlődő országokban, ahol a talaj természetes módon sós, vagy az öntözővíz rendelkezik magas sótartalommal. A Nature Biotechnology folyóiratban publikált tanulmány egybeesik a Marseille-ben tartott Víz Világfórummal, ahol a víz ritkasága és a mezőgazdasági vízigények képezik a fő témaköröket.
Mik a Genetikailag módosított növények?
Genetikailag módosított élőlény, (angolul Genetically Modified Organisms vagy röviden GMO) olyan élőlény, amelynek genomját (génállományát) mesterségesen, molekuláris genetikai eszközökkel hozták létre. E technológiákat rendszerint rekombináns DNS technológiának nevezik. A transzgenikus élőlények esetében más fajból származó géneket ültetnek be a GMO-ba, tehát olyan génkombinációt hordozó lényt hoznak létre, amely a természetben gyakorlatilag nem jöhet létre.
A „GMO” fogalom kapcsán többnyire ilyen transzgenikus lényekről van szó, de valójában nem minden GMO transzgenikus lény. A genetikai manipuláció rendszerint a zigótát vagy az ivarsejteket, esetleg az ezekben is öröklődő sejtszervecskéket (színtestek, mitokondrium) érinti, ezért a GM szervezetek utódai is GM szervezetek (vagy csak egy hányaduk az), így egyszeri beavatkozással tartósan továbbtenyészthető (-termeszthető) GM fajták hozhatók létre. Olykor a genetikai manipuláció csak a szomatikus sejtek egy részére terjed ki, ekkor annak eredménye nem öröklődhet.
Az Európai Unió viszonyulása a GM növények termesztéséhez
Az Európai Unió 2004 májusában oldotta fel a genetikailag módosított terményekre vonatkozó hat éves tilalmat, s egyben megszabta azok szigorú engedélyezési és címkézési szabályait. Ennek ellenére több uniós tagország egészségügyi és környezetvédelmi megfontolásokból nem járul hozzá a genetikailag módosított élelmiszerek behozatalához és forgalmazásához, akaratukat azonban EU szinten nem tudták érvényesíteni. Az Európai Bizottság már több genetikailag módosított kukoricafajta importját és forgalmazását engedélyezte, termesztésükhöz azonban nem járult hozzá.
Magyarország viszonyulása a GM növények termesztéséhez
Az érvényes európai jogszabályok hazánkban is előírják, hogy minden 0,9% feletti GM alapanyagot tartalmazó terméken jelölni kell, hogy az genetikailag módosított összetevőt is tartalmaz.
Hazánkban jelenleg moratórium tiltja a GM növények szabadföldi termesztését, és az 5 parlamenti párt teljes egyetértésben támogatja e moratórium fenntartását. E szokatlan ötpárti egyetértés részben az Országgyűlés szakértői szervezeteként működő GMO Kerekasztal munkájának eredménye.
E kerekasztalt Dudits Dénes akadémikus, az MTA élettudományi alelnöke és a Szegedi Biológiai Központ főigazgatója „hithű, biotechnológiát ellenző aktivisták” olyan csoportjának tekinti, akik a „GM növények kiátkozását teljes meggyőződéssel hirdetik”, noha „szakmai korlátaik nyilatkozataikban jól tetten érhetők”, miközben a testület „nem átall alantas eszközöket támogatni, hogy a legabszurdabb jogi trükkökkel akadályozzák a képviselők korrekt, tudományos hitelű tájékoztatását”. A génmódosított növények magyarországi megítéléséről hosszas közéleti viták zajlanak.
0 Megjegyzések