Egy frissen közzétett felvétel lehet az első és egyben utolsó nagy felbontású videó a kanalas partfutó kikelő fiókájáról.
A világ egyik legveszélyeztetettebb fajaként, a 15 centiméteres madár 10 éven belül kihalhat – állítja a Cornell Ornitológiai Laboratórium, a videó közzétevője. Mindössze 100 költőpárt figyeltek meg tavaly az orosz Távol-Keleten lévő fészkelőhelyeken, a populáció az utóbbi években évente 25 százalékos hanyatlást szenvedett el.
A Cornell Laboratórium 2011-ben Gerrit Vyn videós szakembert küldte a terepre, hogy dokumentálja a kanalas partfutók hangját és viselkedését egy félreeső költőhelyen. Az intézet nemrégiben tette közzé a felvételeket online, hogy felhívja a figyelmet a faj helyzetére.
„A kanalas partfutó az egyik legfigyelemreméltóbb apró madár a Földön és még azelőtt kihalhat, hogy az emberek észrevennék, itt volt” – mondja John Fitzpatrick, a laboratórium igazgatója. „Abban reménykedünk, hogy ezzel a felbecsülhetetlen értékű videóval gyorsan kapcsolatot hozhatunk létre az emberek, a természetvédelmi szervezetek és kormányok, valamint eme csodás madarak közöt és nemzetközi védelmi intézkedéseket kezdeményezhetünk.” Az egyik videó az apró, bolyhos, barnásfehér fiókák életének első pillanatait örökíti meg, ahogy kibotladoznak a fészekből és táplálékot keresnek. „Már az első naptól kezdve maguk táplálkoznak” – mondja Vyn a videón.
A videós szakember a terepen felállított egy sátrat, és megvárta míg a tojások kikelnek. „Rendkívül izgalmas és egyben idegölő várakozás volt a háromnapos szélviharban, míg a négy tojás kikelt.” 2011-ben csak ezt az egyetlen fészket figyelte meg. A további 20 tojást már fogságban keltették ki, majd a fiókákat szabadon engedték Oroszországban, hogy megtegyék 8000 kilométeres útjukat Délkelet-Ázsiába.
Az apró madarak hanyatlásának fő oka a kutatók szerint a fejlesztések és megélhetési vadászat miatti élőhelyvesztés a migrációs útvonalakon, valamint telelőhelyeiken, a délkelet-ázsiai partokon. Példának okáért Dél-Koreában a 32 kilométer hosszú Saemangeum tengerparti védőgát mintegy 440 négyzetkilométernyi tölcsértorkolatot és árapályövi síkságot zár el, ami több százezer vándormadár táplálkozási területe, és a kanalas partfutó elsődleges pihenőhelye. A gázlómadarak emellett többek között a Mianmar part menti iszapos lapályainál élő emberek táplálékforrásául szolgálnak.
A költőhelyeken megfigyelhető táplálékszerző viselkedések meglepően eltérnek a telelőhelyeken dokumentáltaktól – írja a laboratórium közleményében. A költőhelyeken a madarak rovarokkal – különösen muslicákkal, moszkitókkal, legyekkel, bogarakkal és pókokkal -, valamint fűmagokkal és bogyókkal táplálkoznak. A telelőhelyeken és a vándorlás folyamán tengeri gerincteleneket – mint soksörtéjű férgeket és garnélákat – esznek.
Vyn másik videóján egy partfutópár keres táplálékot Csukotkában, egy olvadékvizes tavacska szélén. A szakemberek lencsevégre kapta a ritkán látott udvarlási viselkedést is a kifejlett kanalas partfutók között. Ez a videó a páros szezonális udvarlásának első néhány napja alatt készült, mely többek között felölel egy párosodási kísérletet és a fészekkészítést is.
A kanalas partfutó populációját Oroszországban 1977 óta követik nyomok, amikor egy felmérés becslései szerint 2500 költőpár élt Csukotkában. 2003-ra a populáció nagysága 500 párra csökkent. 2008-ban a Természetvédelmi Világszövetség a fajt kritikusan veszélyeztetettként sorolta be Vörös Listáján.
A világ egyik legveszélyeztetettebb fajaként, a 15 centiméteres madár 10 éven belül kihalhat – állítja a Cornell Ornitológiai Laboratórium, a videó közzétevője. Mindössze 100 költőpárt figyeltek meg tavaly az orosz Távol-Keleten lévő fészkelőhelyeken, a populáció az utóbbi években évente 25 százalékos hanyatlást szenvedett el.
A Cornell Laboratórium 2011-ben Gerrit Vyn videós szakembert küldte a terepre, hogy dokumentálja a kanalas partfutók hangját és viselkedését egy félreeső költőhelyen. Az intézet nemrégiben tette közzé a felvételeket online, hogy felhívja a figyelmet a faj helyzetére.
„A kanalas partfutó az egyik legfigyelemreméltóbb apró madár a Földön és még azelőtt kihalhat, hogy az emberek észrevennék, itt volt” – mondja John Fitzpatrick, a laboratórium igazgatója. „Abban reménykedünk, hogy ezzel a felbecsülhetetlen értékű videóval gyorsan kapcsolatot hozhatunk létre az emberek, a természetvédelmi szervezetek és kormányok, valamint eme csodás madarak közöt és nemzetközi védelmi intézkedéseket kezdeményezhetünk.” Az egyik videó az apró, bolyhos, barnásfehér fiókák életének első pillanatait örökíti meg, ahogy kibotladoznak a fészekből és táplálékot keresnek. „Már az első naptól kezdve maguk táplálkoznak” – mondja Vyn a videón.
A videós szakember a terepen felállított egy sátrat, és megvárta míg a tojások kikelnek. „Rendkívül izgalmas és egyben idegölő várakozás volt a háromnapos szélviharban, míg a négy tojás kikelt.” 2011-ben csak ezt az egyetlen fészket figyelte meg. A további 20 tojást már fogságban keltették ki, majd a fiókákat szabadon engedték Oroszországban, hogy megtegyék 8000 kilométeres útjukat Délkelet-Ázsiába.
Az apró madarak hanyatlásának fő oka a kutatók szerint a fejlesztések és megélhetési vadászat miatti élőhelyvesztés a migrációs útvonalakon, valamint telelőhelyeiken, a délkelet-ázsiai partokon. Példának okáért Dél-Koreában a 32 kilométer hosszú Saemangeum tengerparti védőgát mintegy 440 négyzetkilométernyi tölcsértorkolatot és árapályövi síkságot zár el, ami több százezer vándormadár táplálkozási területe, és a kanalas partfutó elsődleges pihenőhelye. A gázlómadarak emellett többek között a Mianmar part menti iszapos lapályainál élő emberek táplálékforrásául szolgálnak.
A költőhelyeken megfigyelhető táplálékszerző viselkedések meglepően eltérnek a telelőhelyeken dokumentáltaktól – írja a laboratórium közleményében. A költőhelyeken a madarak rovarokkal – különösen muslicákkal, moszkitókkal, legyekkel, bogarakkal és pókokkal -, valamint fűmagokkal és bogyókkal táplálkoznak. A telelőhelyeken és a vándorlás folyamán tengeri gerincteleneket – mint soksörtéjű férgeket és garnélákat – esznek.
Vyn másik videóján egy partfutópár keres táplálékot Csukotkában, egy olvadékvizes tavacska szélén. A szakemberek lencsevégre kapta a ritkán látott udvarlási viselkedést is a kifejlett kanalas partfutók között. Ez a videó a páros szezonális udvarlásának első néhány napja alatt készült, mely többek között felölel egy párosodási kísérletet és a fészekkészítést is.
A kanalas partfutó populációját Oroszországban 1977 óta követik nyomok, amikor egy felmérés becslései szerint 2500 költőpár élt Csukotkában. 2003-ra a populáció nagysága 500 párra csökkent. 2008-ban a Természetvédelmi Világszövetség a fajt kritikusan veszélyeztetettként sorolta be Vörös Listáján.
0 Megjegyzések