Február 28-val elhagyja vatikáni tisztségét XVI. Benedek pápa - tudósított több olasz napilap. "Előrehaladott korom miatt erőm nem elegendő már ahhoz, hogy péteri szolgálatomat megfelelően gyakoroljam" - mondta testvérei előtt Joseph Ratzinger.


Személyesen, latinul jelentette be egy konzisztórium során XVI. Benedek pápa, hogy február 28-án lemond tisztségéről - írják az olasz lapok, amelyek 2012 áprilisára, 85. születésnapjára is azt jósolták, hogy lemond majd egészségi állapota miatt. 2010-ben a pápa azt írta könyvében, hogy ha spirituálisan alkalmatlannak érzi magát, akkor lemond posztjáról.

Benedek pápa azt mondta, érezte feladata súlyát, és hosszan gondolkodott döntésén, amelyet az egyház javát figyelembe véve hozott meg. Miután többször megvizsgáltam lelkiismeretemet Isten előtt, arra a bizonyosságra jutottam, hogy előrehaladott korom miatt erőm nem elegendő már ahhoz, hogy péteri szolgálatomat megfelelően gyakoroljam - indokolta döntését az összehívott testvérek előtt. Úgy folytatta, tisztában van vele, hogy ezt a spirituális szolgálatot nem csak a szavakkal, hanem szenvedéssel és imádkozással kell végezni, mégis, Szent Péter hajójának kormányozásához, és az evangélium hirdetéséhez olyan testi és lelki erő kell, amely bennem az utóbbi időben olyannyira alábbhagyott, hogy fel kellett ismernem, alkalmatlan vagyok a rám bízott hivatal igazgatására.

Tettem súlyának tudatában, szabadon kijelentem, hogy lemondok arról a hivatalról, amelyet 2005-ben rám bíztak - tette hozzá. Lemondása február 28-án este nyolctól lép életbe, ekkor lesz betöltetlen a tisztség, ennek nyomán összehívják a pápa utódjának megválasztásával megbízott bíborosi konklávét.

A hétfői hírt a Vatikán megerősítette - írja a Corriere.it. A bíborosi kollégium vezetője, Angelo Sodano derült égből villámcsapásnak nevezte a hírt. XVI. Benedek 1927. április 16-án született és 2005. április 19-én, II. János Pál halálát követően választották meg a bíborosok.

Az egyház történetében legutóbb 1415-ben mondott le pápa, XII. Gergely, akinek ideje alatt azonban két ellenpápa is pontifikált: XIII. Benedek Avignonban, és V. Sándor Pisában. A közel 90 éves XII. Gergely, Luxemburgi Zsigmond szövetségese a magyar király által összehívott konstanzi zsinaton mondott le a pápai címről, hogy ezzel is segítse az akkor már évtizedek óta húzódó egyházszakadás megszüntetését. Utóda két évvel később egy mindenki által elfogadott pápa lett, V. Márton.

Ezt megelőzően 1294-ben történt hasonló eset, amikor V. Celesztin pápa mindössze néhány hónapos uralkodás után lemondott a trónról. A megválasztásakor már 85 éves, korábban remeteként élő bencés szerzetes azért lehetett a katolikus egyház feje, mert korábban a bíborosok két éven át nem tudtak megegyezni, így üres volt Szent Péter trónja. V. Celesztin teljesen alkalmatlan volt az uralkodásra, egyházfőként is csak a lelki békéjére koncentrált. Lemondáshoz végül ő maga teremtette meg a jogi alapot.

Benedek pápa élete

Joseph Ratzinger 1927-ben született a bajorországi Marktlban. Már gyerekként papnak készült. Tizenévesen az akkori rendszer nyomására belépett a Hitlerjugendbe, a náci Németország ifjúsági szervezetébe. Egy ideig az egyik BMW-gyár légvédelmi ütegénél szolgált, majd Magyarországra vezényelték, ahol megszökött a szervezetből. Múltjának erről a részéről így ír A föld sója című kötetében: "Nagyon fiatal voltam, amikor beléptem a szervezetbe. Amint lehetett, ott is hagytam, de nehéz volt, mert a tanulmányaimhoz szükséges ösztöndíjam mértéke attól függött, hogy tagja vagyok-e a szervezetnek." II. János Pál gyászmiséjén is jelezte, hogy elítéli a nácizmust, hiszen a pápát méltató beszédét éppen azzal kezdte, hogy II. János Pál hősiesen vállalta az illegalitást a német megszállás idején.

Teológiát és filozófiát tanult a háború után, majd 1951-ben pappá szentelték. Teológiaprofesszor lett, több német egyetemen is oktatott, szakterületévé a dogmatika vált. 1977-ben müncheni érsekké nevezték ki, és 1981-ban II. János Pál hívására költözött Rómába.

Joseph Ratzinger a katolikus egyház konzervatív irányzatának egyik vezetője volt megválasztása előtt. 1981 óta vezette a Hittani Kongregációt a Vatikánban, és ezért ő számított az egyház egyik fő ideológusának. Fontos szerepe volt abban, hogy az egyház ne engedjen a reformköveteléseknek, elsősorban szexuáletikai kérdésekben. A bíborosi testület dékánjaként ő számított a pápaválasztó testület vezetőjének.

Ő celebrálta II. János Pál gyászmiséjét, és azt a szertartást is, amit a pápaválasztási konklávé kezdetén tartottak. Utóbbi alkalommal meglepően határozottan kiállt konzervatív nézetei mellett. A pápaválasztás előtt sokan azt várták, hogy nem lesz ennyire egyértelmű, de Ratzinger ragaszkodott ahhoz, hogy saját értékrendjét az egyház programjaként ismertesse. Gyors megválasztása arra utal, hogy a bíborosok túlnyomó többsége egyetértett vele.

"Az igaz hitet, de még az egyház hitvallását is gyakran bélyegzik fundamentalimzusnak manapság. Úgy állítják be, mintha a relativizmus, a doktrínák figyelmen kívül hagyása volna napjaink egyetlen lehetséges világnézete. A relativizmus diktatúrája semmit sem ismer el, és csak az emberek egoizmusához és vágyaihoz méri a világot." Hozzátette, hogy az egyház hajóját a marxizmustól a liberalizmusig számos szélsőséges irányzat hullámai dobálják. Visszautasította a kollektivista és a radikálisan individualista, az ateista és a miszticista befolyást, az agnosztikus és a szinkretizmust hirdető irányzatokat is. "Az érett hit nem követi a divat és az újdonságok hullámait" - fogalmazott.