Hónapokig tartó vizsgálatok után a Leicesteri Egyetem kutatói bejelentették, hogy 2012. szeptember 12-én az utolsó Plantegenet király, III. Richárd csontvázát találták meg. Ezt az egyetem kutatói családfakutatással és DNS-vizsgálattal állapították meg.
A történelmi horderejű bejelentést, amelyet hónapok óta feszült figyelemmel várt a tudomány világa, alapos régészeti és genetikai feltáró kutatómunka előzte meg. A brit történészszakma utóbbi évtizedeinek legnagyobb jelentőségű felfedezését az tette lehetővé, hogy sikerült fellelni az évszázadok óta rendkívül vitatott személyiségű egykori uralkodó ma élő kései leszármazottait, és a tudósok sikerrel vontak ki épségben maradt DNS-mintákat az 528 éve halott király csontvázából. A Leicesteri Egyetem kutatócsoportja hétfői sajtóértekezletén bejelentette: a lelet archeológiai vizsgálata és a DNS-minták összevetése alapján "kétséget kizáró bizonyossággal" megállapítható, hogy III. Richárd csontváza került elő tavaly ősszel.
A király alig kétévi uralkodás után, 32 esztendősen, 1485-ben vesztette életét a Rózsák Háborúja néven számon tartott polgárháborús időszak utolsó nagy csatájában, a Leicesterhez közeli Bosworth mezején. Tudor - a későbbi VII. - Henrik felkelőserege a legyőzött és megölt Richárd lecsupaszított, sebekkel borított holttestét lóháton tette közszemlére Leicesterben, e nem éppen tiszteletteljes gesztussal is igyekezve meggyőzni a York uralkodóház még megmaradt híveit arról, hogy ügyük végleg elveszett.
Henrik és követői indulatait illusztrálja, hogy - amint az egyetem szakértői a hétfői sajtóértekezleten feltárták - a vizsgálatok során tíz komoly vágott és szúrt sebet találtak a csontvázon, és ezek egy részét nagy biztonsággal megállapítható módon már Richárd halála után ejtették a holttesten, azzal a nyilvánvaló céllal, hogy holtában is megalázzák az éppen legyőzött ellenséget.
Richárdot - az utolsó angol királyt, aki csatában halt meg - végül a leicesteri Grey Friars ferences kolostor templomának kerengőjében temették el, a holttest későbbi sorsa és főleg holléte azonban csaknem öt évszázadon át találgatások tárgya volt. Egyes korabeli beszámolók szerint a király földi maradványait egy közeli folyóba szórták, miután VIII. Henrik a Rómával történt szakítás után, a XVI. században feloszlatta - és jelentős részben le is romboltatta - az angliai és írországi rendházakat.
A vizsgálatok
Az archeológusok augusztus 25-én kezdték meg a feltárási munkálatokat a leicesteri önkormányzat egy parkolójában, ahol egy középkori ferences kolostor, a Greyfriars maradványaira bukkantak. Bár a király sírjának otthont adó templom eredeti helyét nem tudták meghatározni, a történelmi feljegyzések szerint a csatában elesett III. Richárdot itt helyezték örök nyugalomra 1485-ben. Ezért kezdtek el itt kutakodni, majd egy hónappal később tényleg találtak egy emberi csontvázat.
A kutatók először radiokarbonos kormeghatározással állapították meg, hogy férfi a 15. században élt. A csontváz vizsgálatához hozzátartozott az is, hogy megállapítsák, milyen sérülései lehettek a férfinak, milyen volt az életmódja és az étrendje. Richard Buckley régész szerint a csontváz helyzete és állapota egybeesik a történelmi feljegyzésekkel. A holttestet nagyjából 1455-1540 között temethették el, és valószínűleg megkötözték a kezeit. Azt már szinte azonnal meg lehetett állapítani a koponya állapotából, hogy erőszakos halált halt. Arra is találtak bizonyítékot, hogy görbe volt a gerince.
Jo Appleby kutató arról beszélt, hogyan próbálták összevetni a csontváz állapotát azokkal a tényekkel, amit az egykori királyról tudnak. A csontváz egy felnőtt férfié, aki meglepően karcsú és nőies, és a húszas évei végén, harmincas évei elején járt. Arra nincs bizonyíték, hogy béna lett volna az egyik keze, ahogy sokan gondolják. Összesen tíz sérülést találtak a csontvázon, ezek közül nyolc a koponyán volt. Ezek a sérülések közvetlenül a halála előtt vagy után történhettek, arra azonban nem tudtak következtetni, hogy milyen sorrendben jöttek létre. Az arcon lévő sérülésekből arra következtetnek, hogy a király halála előtt elveszthette sisakját.
Élő rokonok segítettek
Az egyetem kutatói az uralkodó családfáját is megvizsgálták, őseit és családjának utódait is megtalálták. Öt élő férfiági utódot találtak, akik mind hozzájárultak ahhoz, hogy DNS-mintát vegyenek tőlük, ez könnyítette meg az azonosítást. Turi King genetikus megjegyezte, hogy az utódok mind családjuk utolsó életben maradt tagjai voltak, így néhány évtized múlva lehetetlen lett volna egy hasonló vizsgálat. A DNS-vizsgálat nem volt könnyű, de sikerült azonosságot találni a DNS-ben, így a vizsgálat bebizonyította, hogy III. Richárd földi maradványait találták meg.
III. Richárd mindössze két évig uralkodott, mielőtt elesett volna a Rózsák háborúját lezáró bosworthi csatában. Ennek ellenére halála után is fennmaradt a hírneve, ami valószínűleg William Shakespeare róla írt drámájának köszönhető. A régészek már korábban feltárták a templom alapjait az önkormányzati parkoló alatt, ami a feljegyzések szerint III. Richárd sírjának közelében volt. A mostani feladat az volt, hogy bebizonyítsák, tényleg a volt uralkodó csontvázát találták meg.
Peter Soulsby, Leicester polgármestere bejelentette, hogy III. Richárd maradványait a Leicester Katedrálisban helyezik örök nyugalomra. Február 8-ától ideiglenes kiállítást nyitnak a katedrálisban, majd nyáron végleges tárlatot is nyitnak, hogy bemutassák III. Richárd életét és halálát. III. Richárd kegyetlen és rút zsarnokként vonult be a történelembe, ám a szakemberek többsége úgy véli, hogy az uralkodóról kialakult kép puszta fikció.
Továbbra is eldöntendő kérdés ugyanis, hogy mennyire a bosworth-i győzelem után trónra került Tudor-dinasztia befeketítő kampányának eredménye az a szinte démoni kép, amely Richárdról a mai napig fennmaradt, és amelyet William Shakespeare híres-hírhedt - nyomtatásban először 1597-ben megjelent - királydrámája még tovább feketített.
A király alig kétévi uralkodás után, 32 esztendősen, 1485-ben vesztette életét a Rózsák Háborúja néven számon tartott polgárháborús időszak utolsó nagy csatájában, a Leicesterhez közeli Bosworth mezején. Tudor - a későbbi VII. - Henrik felkelőserege a legyőzött és megölt Richárd lecsupaszított, sebekkel borított holttestét lóháton tette közszemlére Leicesterben, e nem éppen tiszteletteljes gesztussal is igyekezve meggyőzni a York uralkodóház még megmaradt híveit arról, hogy ügyük végleg elveszett.
Henrik és követői indulatait illusztrálja, hogy - amint az egyetem szakértői a hétfői sajtóértekezleten feltárták - a vizsgálatok során tíz komoly vágott és szúrt sebet találtak a csontvázon, és ezek egy részét nagy biztonsággal megállapítható módon már Richárd halála után ejtették a holttesten, azzal a nyilvánvaló céllal, hogy holtában is megalázzák az éppen legyőzött ellenséget.
Richárdot - az utolsó angol királyt, aki csatában halt meg - végül a leicesteri Grey Friars ferences kolostor templomának kerengőjében temették el, a holttest későbbi sorsa és főleg holléte azonban csaknem öt évszázadon át találgatások tárgya volt. Egyes korabeli beszámolók szerint a király földi maradványait egy közeli folyóba szórták, miután VIII. Henrik a Rómával történt szakítás után, a XVI. században feloszlatta - és jelentős részben le is romboltatta - az angliai és írországi rendházakat.
A vizsgálatok
Az archeológusok augusztus 25-én kezdték meg a feltárási munkálatokat a leicesteri önkormányzat egy parkolójában, ahol egy középkori ferences kolostor, a Greyfriars maradványaira bukkantak. Bár a király sírjának otthont adó templom eredeti helyét nem tudták meghatározni, a történelmi feljegyzések szerint a csatában elesett III. Richárdot itt helyezték örök nyugalomra 1485-ben. Ezért kezdtek el itt kutakodni, majd egy hónappal később tényleg találtak egy emberi csontvázat.
A kutatók először radiokarbonos kormeghatározással állapították meg, hogy férfi a 15. században élt. A csontváz vizsgálatához hozzátartozott az is, hogy megállapítsák, milyen sérülései lehettek a férfinak, milyen volt az életmódja és az étrendje. Richard Buckley régész szerint a csontváz helyzete és állapota egybeesik a történelmi feljegyzésekkel. A holttestet nagyjából 1455-1540 között temethették el, és valószínűleg megkötözték a kezeit. Azt már szinte azonnal meg lehetett állapítani a koponya állapotából, hogy erőszakos halált halt. Arra is találtak bizonyítékot, hogy görbe volt a gerince.
Jo Appleby kutató arról beszélt, hogyan próbálták összevetni a csontváz állapotát azokkal a tényekkel, amit az egykori királyról tudnak. A csontváz egy felnőtt férfié, aki meglepően karcsú és nőies, és a húszas évei végén, harmincas évei elején járt. Arra nincs bizonyíték, hogy béna lett volna az egyik keze, ahogy sokan gondolják. Összesen tíz sérülést találtak a csontvázon, ezek közül nyolc a koponyán volt. Ezek a sérülések közvetlenül a halála előtt vagy után történhettek, arra azonban nem tudtak következtetni, hogy milyen sorrendben jöttek létre. Az arcon lévő sérülésekből arra következtetnek, hogy a király halála előtt elveszthette sisakját.
Élő rokonok segítettek
Az egyetem kutatói az uralkodó családfáját is megvizsgálták, őseit és családjának utódait is megtalálták. Öt élő férfiági utódot találtak, akik mind hozzájárultak ahhoz, hogy DNS-mintát vegyenek tőlük, ez könnyítette meg az azonosítást. Turi King genetikus megjegyezte, hogy az utódok mind családjuk utolsó életben maradt tagjai voltak, így néhány évtized múlva lehetetlen lett volna egy hasonló vizsgálat. A DNS-vizsgálat nem volt könnyű, de sikerült azonosságot találni a DNS-ben, így a vizsgálat bebizonyította, hogy III. Richárd földi maradványait találták meg.
III. Richárd mindössze két évig uralkodott, mielőtt elesett volna a Rózsák háborúját lezáró bosworthi csatában. Ennek ellenére halála után is fennmaradt a hírneve, ami valószínűleg William Shakespeare róla írt drámájának köszönhető. A régészek már korábban feltárták a templom alapjait az önkormányzati parkoló alatt, ami a feljegyzések szerint III. Richárd sírjának közelében volt. A mostani feladat az volt, hogy bebizonyítsák, tényleg a volt uralkodó csontvázát találták meg.
Peter Soulsby, Leicester polgármestere bejelentette, hogy III. Richárd maradványait a Leicester Katedrálisban helyezik örök nyugalomra. Február 8-ától ideiglenes kiállítást nyitnak a katedrálisban, majd nyáron végleges tárlatot is nyitnak, hogy bemutassák III. Richárd életét és halálát. III. Richárd kegyetlen és rút zsarnokként vonult be a történelembe, ám a szakemberek többsége úgy véli, hogy az uralkodóról kialakult kép puszta fikció.
Továbbra is eldöntendő kérdés ugyanis, hogy mennyire a bosworth-i győzelem után trónra került Tudor-dinasztia befeketítő kampányának eredménye az a szinte démoni kép, amely Richárdról a mai napig fennmaradt, és amelyet William Shakespeare híres-hírhedt - nyomtatásban először 1597-ben megjelent - királydrámája még tovább feketített.
0 Megjegyzések