A Pennsylvania Állami Egyetem antropológusai szerint az emberek egyre gyakoribb költözködésével és tömeges városba költözésével bőrük színe elveszítheti azokat a pozitív tulajdonságait, melyek az evolúció során fejlődtek ki.
Amint arról Nina Jablonski antropológiaprofesszor beszámolt, nagyjából kétmillió évvel ezelőtt azért alakult ki az emberekben a melanin nevű pigment által okozott sötét bőrszín, hogy szabályozni tudja a testnek a napból érkező ultraviola sugarakra adott reakcióit. A melanin tette lehetővé, hogy megfelelő egyensúly álljon fel a túl sok és a nem elegendő napfény között. A pigment ugyanis elegendő ultraviola sugarat engedett be ahhoz, hogy a kalcium felszívódását elősegítő D-vitamin kitermelődjön a kevésbé napos helyen élők szervezetében is, ugyanakkor az egyenlítő közelében éők bőrét megvédte a túl intenzív sugárzástól.
Mivel az emberek egy része az egyenlítő közeléből olyan helyekre költözött, ahol a napsugarak közel sem annyira intenzívek, elvesztették pigmentációjukat. Azáltal, hogy őseikkel ellentétben a modern ember mobilis, egy sötét bőrű is elköltözhet olyan helyre, ahol kevésbé intenzív a napfény, egy világos bőrű pedig oda, ahol erősebb napfénynek van kitéve.
Jablonski az Amerikai Társaság a Tudomány Fejlődéséért bostoni konferenciáján azt is kifejtette, hogy a folytonos költözködés mellett a legtöbb ember ma városban él, zárt helyen dolgozik, így tovább csökken annak lehetősége, hogy D-vitaminhoz jussanak. Ha pedig valaki nem jut elég napfényhez, vagy a bőre pigmentációja és az ultraviola sugárzás között nincs összhang, annak katasztrofális következményei lehetnek.
Korábbi kutatások kiderítették, hogy őseinknek rózsaszínes bőre volt, melyet sötét szőr borított, ami a nap ellen nyújtott védelmet. A szőrzet elvesztésével azonban – amelynek oka az volt, hogy munka közben se melegedjenek túl őseink – a sötét bőrszín vált a legfontosabb védekező eszközzé az ultraviola sugarak ellen.
Amint arról Nina Jablonski antropológiaprofesszor beszámolt, nagyjából kétmillió évvel ezelőtt azért alakult ki az emberekben a melanin nevű pigment által okozott sötét bőrszín, hogy szabályozni tudja a testnek a napból érkező ultraviola sugarakra adott reakcióit. A melanin tette lehetővé, hogy megfelelő egyensúly álljon fel a túl sok és a nem elegendő napfény között. A pigment ugyanis elegendő ultraviola sugarat engedett be ahhoz, hogy a kalcium felszívódását elősegítő D-vitamin kitermelődjön a kevésbé napos helyen élők szervezetében is, ugyanakkor az egyenlítő közelében éők bőrét megvédte a túl intenzív sugárzástól.
Mivel az emberek egy része az egyenlítő közeléből olyan helyekre költözött, ahol a napsugarak közel sem annyira intenzívek, elvesztették pigmentációjukat. Azáltal, hogy őseikkel ellentétben a modern ember mobilis, egy sötét bőrű is elköltözhet olyan helyre, ahol kevésbé intenzív a napfény, egy világos bőrű pedig oda, ahol erősebb napfénynek van kitéve.
Jablonski az Amerikai Társaság a Tudomány Fejlődéséért bostoni konferenciáján azt is kifejtette, hogy a folytonos költözködés mellett a legtöbb ember ma városban él, zárt helyen dolgozik, így tovább csökken annak lehetősége, hogy D-vitaminhoz jussanak. Ha pedig valaki nem jut elég napfényhez, vagy a bőre pigmentációja és az ultraviola sugárzás között nincs összhang, annak katasztrofális következményei lehetnek.
Korábbi kutatások kiderítették, hogy őseinknek rózsaszínes bőre volt, melyet sötét szőr borított, ami a nap ellen nyújtott védelmet. A szőrzet elvesztésével azonban – amelynek oka az volt, hogy munka közben se melegedjenek túl őseink – a sötét bőrszín vált a legfontosabb védekező eszközzé az ultraviola sugarak ellen.
0 Megjegyzések