Előbb elvesztette párját, majd két gyermeke őt is majdnem elveszítette. Néhány hónap alatt kilátástalanná vált Börcsök Erika és két lánya élete, de barátok és az idős nagymama összefogásával életük legnehezebb időszakán is átlendültek. Egy mai mese arról, hogy vannak még jó emberek.

Csapás csapás után érte az utóbbi hónapokban Börcsök Erikát. Pedig szépen indult szegedi élete: egy csúnya válás után költözött a városba 5 évvel ezelőtt, ahol újra párra lelt. Ráadásul lombikbébi programban született lánya után természetes úton megfogant második babája is. Élettársát azonban tavaly ősszel elveszítette.

– Kint beszélgettünk reggel a teraszon, és egyszer csak összeesett – mesélte tragédiájukat. – A mentők közel egy órán keresztül küzdöttek az életéért a nappaliban a két gyerek szeme láttára, de nem tudták megmenteni.

Az október végi haláleset után épphogy csak magához tért a csonkán maradt család, amikor karácsonykor Erika belázasodott. – Úgy gondoltam, egy kis megfázás vagy kimerültség az oka. Házi patikával kicsit kipofoztam magam, hiszen így is nehéz ünnep elé néztünk apa nélkül, nem volt szükség arra, hogy én is lebetegedjek. De karácsony utánra sem javult a helyzet, fájt a torkom, így elmentem orvoshoz. A láztól kivert a herpesz, ő azt gondolta, ez a baj, így nem írt fel antibiotikumot. Az újév első napjaiban viszont már annyira rosszul voltam, hogy levegőt is alig kaptam, csak ülve tudtam aludni is.

Az asszony elment a fül-orr-gégészetre, ahová a kenet- és vérvétel után másnapra visszarendelték. Akkor vették észre az óriási tályogot a mandulája mellett.

– Nem is engedtek haza, mert ha kiszakadt volna, abba bele is halhatok. Saját felelősségemre jöttem el, hogy megszervezzem a gyerekek felügyeletét. A 10 éves Gabriella és a 4 éves Linett alig több mint két hónappal a családfő elvesztése után azzal szembesült: édesanyjuk is eltűnik életükből egy súlyos betegség miatt. Ottmaradtak szülők nélkül. Erika azt mondja, ekkor tapasztalta meg, hogy a mai nehéz világban milyen sok jó ember van.

– Amíg engem a klinikán kezeltek, a Vitéz utcai bölcsődében dolgozó kolléganőim és a 77 éves anyósom rendezték a gyerekek életét – mesélte. – A kicsik a nagymamánál laktak, akinek pedig így is elég teher volt a nyakán, hiszen beteg férjét is ápolja. Mégsem volt számára kérdés, hogy az unokákat is bevállalja. A munkatársaim pedig reggelente felváltva mentek értük, vitték és hozták őket az óvodából, iskolából, játszótereztek velük. Beosztották, mikor ki főz, még a lakást is kitakarították.

Az asszony egy hétig feküdt a klinikán, meg is műtötték. Saját felelősségére ment haza azzal a feltétellel, hogy egész nap ágyban marad. Tízéves lánya volt ebben az időszakban a legnagyobb segítsége, aki felnőtteket meghazudtoló módon gondozta kistestvérét. Bár egy felülfertőződés miatt most ismét kérdéses, gyógyultnak nyilvánítják-e Erikát, a nehezén úgy tűnik, túl vannak.

– Szerettem volna, hogy ezt a történetet mások is megismerjék. Rengeteg csapás ért bennünket, akár reménytelennek is láthattam volna a helyzetet. De kiderült, hogy nagyon sok jó ember él még mindig közöttünk, akiknek nem tudok eléggé hálás lenni, hogy segítettek egy anyukán és két gyerekén, akik magukra maradtak.

delalfold.hu