Nem akartam cikket írni Fekete Györgyről, és ehhez tartom is magam, de azért nem bírtam ki, hogy ne számoljak be a csütörtöki kiállítás megnyitó meglepő fordulatairól. A kíváncsiság hajtott el a galériába, ahol a kulturális vezér tartott megnyitóbeszédet. A program eleve bizarrnak ígérkezett, mint két elfeledett, barbár szigetről a civilizáció közepébe csöppenő őslény találkozása. A Művészeti Akadémia elnöke ugyanis a Forrás galériában tűnt fel, ami Godzilla vs. King Kong jellegű programot ígért.

A Művészeti Akadémia jellemzője, hogy a múltba révedő szervezet a kormány jóváhagyásával gyűrhette maga alá a hazai kultúrát.

A Forrás pedig egy, a galériás világ távoli peremén tevékenykedő vállalkozás, amelyet az előző kulturális miniszter szállított be óvatlanul a kultúra közepébe: velünk rendeztetett hivatalos állami kiállítást Kínában a kortárs magyar művészetről. A máig sem tisztázott módon kiválasztott magángaléria homályos állami finanszírozású kiállítása jórészt a Forrás saját művészeinek munkáit utaztatta Pekingbe: ősi magyar dicsőségen merengő festőket, népi indíttatású keramikusokat, Wass Albert-szobrokról ismert szobrászokat.

Sajnos a csütörtöki megnyitón King Kong nem küzdött Godzillával, hanem összefonódva táncoltak. Forrás galéria felkérte az MMA-t, MMA pedig ajnározta meghívóját. Az egész azért volt mégis érdekes, mert nem régiben még úgy tűnt: a Forrás galéria üzlettársával, Szőcs Géza államtitkárral együtt eltűnt a kormány közeléből. Fekete György meghívása ugyanakkor jelezte, hogy a galériás ismét igyekszik kiépíteni a hatalom közelébe vezető kapcsolatait. Ami éppen akkor, amikor az Akadémia átveszi a Műcsarnokot, fontos lehet egy piacról élő galériának, különösen, hogy éppen azt a retrográd művészetfelfogást képviseli, amit Fekete György.

A kapcsolatépítés apropója egyébként Kunkovács László kiállítása volt, ahol a néprajzkutató az elfeledett falusi kultúrát bemutató fotóit állította ki.

A megnyitóbeszéd izgalmas kérdéseket vetett fel, csakúgy, mint King Kong és Godzilla az MMA és a Forrás kapcsolata, így örömmel nyugtáztam, amikor elém állt a galéria vezetője, Tóth Norbert. Azonnal nyilvánvalóvá vált, hogy vidám perceknek nézek elébe, az úr ugyanis durcásan háta mögé dugta a kezét, amikor bemutatkozva a jobbomat nyújtottam. Bár viccesnek tűnt az elgondolás, hogy a galériás lelki szemei előtt nyilván Gyurcsány Ferencnek lát, aki mindjárt állami díjat akar rátukmálni, azért megőriztem a komolyságom, és megkérdeztem: Miért érezték fontosnak, hogy Fekete Györgyre bízzák a megnyitót, és hogy milyen nagyobb tervei vannak most a galériának?

Tóth Norbert azonban csak annyit mondott, hogy a megnyitó zártkörű, és felszólít, hogy hagyjam el a galériát. Ez szürreálisabb fordulat volt, mintha rovásírásos tábláról ősmagyar átkokat olvasna rám, de azért sikerült vállalhatatlan vigyorgás nélkül elmondanom, hogy az eseményre egy nyilvánosan elérhető, a galéria honlapjára is kirakott meghívó alapján érkeztem. A meghívón pedig nem szerepelt, hogy zártkörű esemény lenne. Sőt, úgy kezdődött, hogy „a Forrás Galéria és a Magyar Művészeti Akadémia tisztelettel meghívja Önt, családját és barátait”, stb. És bár sem a galéria családja, sem barátja nem vagyok, de Ön igen, amely alapján eltávolításom érthetetlen.

A galériás azonban nem esett ki a szerepéből, felemelte a hangját, az ajtóra mutatott, amit ki is nyitott előttem. Elhagytam a helyiséget, azzal a tudattal, hogy amióta nem csak a közvélemény, de saját akadémiája is Fekete György ellen fordult, már csak a nyilvánosság kizárásával, szűrt közönség előtt jelenik meg.

Eltávolításom annál is szomorúbb, mert így nem tudtam kideríteni, Fekete György gruppen szexről vagy Google-szexről beszélt megnyitóbeszédében. Ha az előbbiről, akkor milyen negatív tapasztalatai voltak, ha pedig az utóbbiról, akkor mi az?