Négy somogyi falu: Buzsák, Tótszentpál, Varjaskér és Táska lakosságának ingekre, párnavégekre és lepedőre dolgozott varrásai.
Három csoportra oszlik: 1. a fehér, 2. a kék-piros pamuthímzésekre és a 3. színes gyapjúhímzésekre.
Mindhárom hímzésféleséget megtaláljuk az ingeken; a lepedőkön csak a kék-piros pamutos hímzést, a párnavégeken viszont csak a színes gyapjúhímzést. Valamennyit vastag kender- vagy pamutos vászonra dolgozták, csupán a lepedők közt találunk gyolcsot.
Főbb öltéseik: laposöltés, hamis laposöltés, háromsoros laposöltés, továbbá keresztöltés, láncöltéssor, zsinóröltés, huroköltés, előöltés és négyzetöltések.
A szűk, rövid ingujjakon a pamutos hímzés keresztben (a gyapjúhímzés a bővülő ujjon hosszában) van elhelyezve. A fehér varrás mintája levelekből, sakktáblaszerű térkitöltő elemekből és merev láncöltéssorokból áll, melyeket nagy hármas laposöltéssel cikkcakk vonalak, tehát háromszögek közeiben helyeztek el. Hasonlóan erőteljes a kék-piros pamutos hímzések zegzug vonala is, csupán ezek közeibe már nagy rozettákat illesztettek. Ezeken a színeket szirmonként váltogatják és láncöltéssel keretezik a laposöltést.
Egyes darabok keresztöltéssel készültek, ezeken is megtaláljuk a füzéreket és a huroköltéses spirálokat. A feltehetően újabb divatú gyapjúhímzés nagyobb öltésekkel és lazább mintákkal jelentkezik; a rozetták között a vidékre oly jellemző többé-kevésbé szétnyitott V alakokkal, melyeknek közei sakktáblaszerűen vannak kitöltve.
A hímzéseket subrikával, rátéttel vagy szalagdísszel zsúfolják még. Jellemző a buzsáki hímzésre, hogy a gyapjúszállal varrt ing- és párnavégeket alig lehet megkülönböztetni egymástól, holott általában a testi ruha hímzésdíszeit nem szokás átvinni az ágyi ruhára.
További jellemzője a buzsáki hímzésnek, hogy a mintát két, egymástól függetlennek tűnő szélesebb és keskenyebb csíkból állították össze.
Irodalom:Malonyay Dezső: A magyar nép művészete
Kép:Gyapjúfonallal varrt szalagdíszes párnavég. Néprajzi Múzeum, Budapest
Mindhárom hímzésféleséget megtaláljuk az ingeken; a lepedőkön csak a kék-piros pamutos hímzést, a párnavégeken viszont csak a színes gyapjúhímzést. Valamennyit vastag kender- vagy pamutos vászonra dolgozták, csupán a lepedők közt találunk gyolcsot.
Főbb öltéseik: laposöltés, hamis laposöltés, háromsoros laposöltés, továbbá keresztöltés, láncöltéssor, zsinóröltés, huroköltés, előöltés és négyzetöltések.
A szűk, rövid ingujjakon a pamutos hímzés keresztben (a gyapjúhímzés a bővülő ujjon hosszában) van elhelyezve. A fehér varrás mintája levelekből, sakktáblaszerű térkitöltő elemekből és merev láncöltéssorokból áll, melyeket nagy hármas laposöltéssel cikkcakk vonalak, tehát háromszögek közeiben helyeztek el. Hasonlóan erőteljes a kék-piros pamutos hímzések zegzug vonala is, csupán ezek közeibe már nagy rozettákat illesztettek. Ezeken a színeket szirmonként váltogatják és láncöltéssel keretezik a laposöltést.
Egyes darabok keresztöltéssel készültek, ezeken is megtaláljuk a füzéreket és a huroköltéses spirálokat. A feltehetően újabb divatú gyapjúhímzés nagyobb öltésekkel és lazább mintákkal jelentkezik; a rozetták között a vidékre oly jellemző többé-kevésbé szétnyitott V alakokkal, melyeknek közei sakktáblaszerűen vannak kitöltve.
A hímzéseket subrikával, rátéttel vagy szalagdísszel zsúfolják még. Jellemző a buzsáki hímzésre, hogy a gyapjúszállal varrt ing- és párnavégeket alig lehet megkülönböztetni egymástól, holott általában a testi ruha hímzésdíszeit nem szokás átvinni az ágyi ruhára.
További jellemzője a buzsáki hímzésnek, hogy a mintát két, egymástól függetlennek tűnő szélesebb és keskenyebb csíkból állították össze.
Irodalom:Malonyay Dezső: A magyar nép művészete
Kép:Gyapjúfonallal varrt szalagdíszes párnavég. Néprajzi Múzeum, Budapest
0 Megjegyzések