"A szocializmus bűnben fogant" - mondta Áder János államfő, Wittner Mária szerint pedig "bocsánatkérés nélkül nincs megbocsájtás", de még az Alaptörvény is megemlékezik a kommunista időszak bűneiről. Némileg ront a hitelességen a tény, hogy a Fidesz antikommunizmusa 2013-ra kimerül üres szólamokban.
 

Van ugyanis egy komoly adóssága a magyar politikának a rendszerváltás óta a kommunizmussal kapcsolatban: ez pedig az ügynökakták nyilvánosságának kérdése. Joggal gondolhatjuk, hogy ameddig a Fidesz – amely kétharmados többsége révén lényegében mindent megtehet – nem enged teljes nyilvánosságot e kérdésben, a párt antikommunizmusa nem több üres frázisnál, a jobboldali szavazók számára jól hangzó, de tartalmatlan ellenség-kijelölésnél.

Ez az ellenség ugyanakkor ott van nemcsak az utódpárt MSZP, de a Fidesz soraiban is. Képzelhetjük, mit érezhetett az egykori MSZMP-párttag Martonyi János és Hoffmann Rózsa, amikor Orbán Viktor évértékelőjében arról beszélt, hogy vannak egyesek, akik vörös alsónadrágjukat narancssárgára cserélték. Orbánnak persze rendszerváltó politikusként joga van ilyet mondani: de Martonyi és Hoffmann mellett Pozsgay, Szűrös és még ki tudja, hányan feszenghettek kínosan e mondatok hallatán. Ha Orbán komolyan gondolja e küzdelmet, először talán saját portáján söprögethetne.

Meg persze kutathatóvá tehetné az ügynökaktákat. Ja, hogy akkor kiderülne, hány egykori besúgó húzta meg magát a Fideszben? A veszteség egyértelműen a kormánypártnál lenne nagyobb. Az ugyanis senki nem lep meg, hogy az egykori állampárt utódpártjában lehetnek egykori ügynökök (ettől még természetesen ugyanolyan elítélendő a tény), de hogy a harcos antikommunista, egykor liberális Fideszbe is beszivárogtak – nos, ennek már lenne hírértéke! Szégyen bevallani vagy nem, a rendszerváltás óta két párt képviselte következetesen az akták nyilvánosságát: a parlamentből azóta kiesett, ezer darabra hullott Szabad Demokraták Szövetsége és az LMP, akik már fiatalabb koruk miatt sem igazán lehetnek érintve a kérdésben.

Szóval, kedves kormánypárti képviselők, nem kell a maszlag. Értjük, hogy komolyan elítélitek a diktatúra bűncselekményeit, mi is elítéljük. Csakhogy ha lehetne valamit tenni azért, hogy az igazság kiderüljön, hogy megbékéljenek a megfigyeltek és áldozatok, hogy tényleg lezárhassuk a múlt e szeletét, akkor hirtelen megfagy a kezetek. Gyújtó hangú beszédet mondani az ütközet előtt, az megy, de a csatát már lemondjátok megfázásra hivatkozva? Oké, csak akkor ne higgyétek, hogy bárki is komolyan veszi az elkötelezettségetek. Mert jelenleg ez a helyzet.