A Kaliforniai Egyetem kutatói 91, öt évnél fiatalabb, kínai, ecuadori és fidzsi-szigeteki gyermek bevonásával végeztek kísérletet. A teszt során először egy ember ment be a szobába, ahol a gyerek tartózkodott, és az asztalon lévő dobozban elhelyezett egy ollót. Miután ő kiment, egy másik személy érkezett, aki az ollót kivette a dobozból és a  zsebébe tette, majd cinkos pillantással megkérdezte a gyereket, hogy ha visszajön az első személy, szerinte az hol fogja keresni a tárgyat.

A feladatban az volt a bonyolult, hogy a gyereknek bele kellett képzelnie magát az első személy helyébe, aki nem volt jelen, amikor az olló a második ember zsebébe került, vagyis azt hiszi, hogy az olló még mindig a dobozban van.

Maguk a kutatók is megdöbbentek azon, hogy a résztvevő gyerekek többsége, köztük a legfiatalabbak is válaszul a dobozra néztek vagy mutattak. Ez alapján arra a magállapításra jutottak, hogy a kicsik a korábban feltételezettnél sokkal előbb, akár már egy-másfél éves korukban képesek a „gondolatolvasásra”, vagyis arra, hogy beleképzeljék magukat a másik ember helyébe.