A torma (Armoracia rusticana) a káposztafélék (Brassicaceae) családjába tartozó évelő, lágyszárú növény, a mustár közvetlen rokona. Leginkább fűszerként, ízesítőként használt reszelt gyökerét ismerjük. Kifejezetten Kelet-, Közép-európai eredetű növény, napjainkban termesztése egész Európában elterjedt. A mediterrán országokban is nagy mennyiségben termesztik.
Eredete:
3000 évvel ezelőtti görög birodalomban valamelyik elődje már ismert fűszernövény volt. A bibliában is említést tesznek róla, miszerint a zsidó húsvéton keserű, csípős gyökereket szolgáltak fel. A XIII-XIV. századtól említik a termesztését Németországban. A középkorban csodaszerként, mindent gyógyító univerzális növényként használták. Hazánkban a honfoglaló magyarok már ismerték és fogyasztották a tormát.
Jellemzői:
A finoman csipkézett, ráncos, akár 1 méteresre is megnövő haragoszöld levelekről könnyen megismerhető ez a népszerű gyökérzöldség. A torma roppant vízigényes növény, kertekben jó vízlelőhelyeken érdemes termeszteni. A feldarabolt gyökerű torma a darabokról ismételten kihajt, így kedvező körülmények között a kertben gyorsan szaporodik. Gondozást alig igényel, gyökere az év minden szakában felhasználható. Ma már a termesztéshez különböző fajtáit is megtaláljuk, legyen az csípős, extra csípős, vagy akár édesnemes gyökerű.
Betakarítás, kezelés, tárolás:
A hatalmas zöld levelektől megfosztott 10-25 cm hosszú, 1-3 cm átmérőjű barna gyökereket megtisztítva a hófehér belső részt reszeljük le és keverjük össze ecettel, vagy citromlével. A frissen betakarított gyökereket veremben, pincében sokáig tárolhatjuk. Hűtőszekrényben néhány napig, fagyasztva, vagy szárítva évekig fogyasztható marad.
Élettani hatása:
A torma gyökere nagy mennyiségű szinigrin nevű anyagot tartalmaz, ami mirozináz enzim hatására allil-izotiocianáttá alakul és ez adja a torma erős, maró ízét. Mellékesen az allil-izotiocianátot rovarölő szerként használják, de erős gombaölő és antibakteriális hatása is ismert. A fentieken túl tartalmaz még diallil- szulfid, fenil-propil-tiocianát és fenetil nevű anyagokat.
Mivel az allil-izotiocinát hő hatására elbomlik, így tanácsos a tormát utólag, a felszolgáláskor hidegen hozzáadni az ételekhez. Ez az anyag idővel magától is bomlik, így tartósítás nélkül a torma fokozatosan veszít jellegzetes ízéből. Az ecet és más savas anyagok segítenek megőrizni ezt az ízt.
A torma gyökerének igen magas (302 mg/100g) C-vitamin tartalma van. A C-vitamin felfedezése előtt skorbut gyógyítására használták. Európában tradicionális gyógynövényként ismert. Legfőképp a köszvény, vesekő, asztma, húgyúti fertőzések kezelésére ajánlják. A legújabb kutatások szerint epebántalmak kezelésének hatékony eszköze lehet.
Szerte a világon a reszelt torma népszerű, széles körben alkalmazott fűszer. Az angolszász országokban, sült húsételek, főleg roston sültek, steakek halak, füstölt ételek állandó kísérője, a levele gyakori különböző szendvicsekben. Ausztriában reszelt almával keverik, mediterrán országokban pedig ketchuppal összekeverve tengeri húsok, kagylók, rákok fűszerezésére használják.
A Japánban ismert vizitorma, vagy wasabi egy távoli rokon növény, a Wasabia japonica gyökeréből készülő fűszer.
3000 évvel ezelőtti görög birodalomban valamelyik elődje már ismert fűszernövény volt. A bibliában is említést tesznek róla, miszerint a zsidó húsvéton keserű, csípős gyökereket szolgáltak fel. A XIII-XIV. századtól említik a termesztését Németországban. A középkorban csodaszerként, mindent gyógyító univerzális növényként használták. Hazánkban a honfoglaló magyarok már ismerték és fogyasztották a tormát.
Jellemzői:
A finoman csipkézett, ráncos, akár 1 méteresre is megnövő haragoszöld levelekről könnyen megismerhető ez a népszerű gyökérzöldség. A torma roppant vízigényes növény, kertekben jó vízlelőhelyeken érdemes termeszteni. A feldarabolt gyökerű torma a darabokról ismételten kihajt, így kedvező körülmények között a kertben gyorsan szaporodik. Gondozást alig igényel, gyökere az év minden szakában felhasználható. Ma már a termesztéshez különböző fajtáit is megtaláljuk, legyen az csípős, extra csípős, vagy akár édesnemes gyökerű.
Betakarítás, kezelés, tárolás:
A hatalmas zöld levelektől megfosztott 10-25 cm hosszú, 1-3 cm átmérőjű barna gyökereket megtisztítva a hófehér belső részt reszeljük le és keverjük össze ecettel, vagy citromlével. A frissen betakarított gyökereket veremben, pincében sokáig tárolhatjuk. Hűtőszekrényben néhány napig, fagyasztva, vagy szárítva évekig fogyasztható marad.
Élettani hatása:
A torma gyökere nagy mennyiségű szinigrin nevű anyagot tartalmaz, ami mirozináz enzim hatására allil-izotiocianáttá alakul és ez adja a torma erős, maró ízét. Mellékesen az allil-izotiocianátot rovarölő szerként használják, de erős gombaölő és antibakteriális hatása is ismert. A fentieken túl tartalmaz még diallil- szulfid, fenil-propil-tiocianát és fenetil nevű anyagokat.
Mivel az allil-izotiocinát hő hatására elbomlik, így tanácsos a tormát utólag, a felszolgáláskor hidegen hozzáadni az ételekhez. Ez az anyag idővel magától is bomlik, így tartósítás nélkül a torma fokozatosan veszít jellegzetes ízéből. Az ecet és más savas anyagok segítenek megőrizni ezt az ízt.
A torma gyökerének igen magas (302 mg/100g) C-vitamin tartalma van. A C-vitamin felfedezése előtt skorbut gyógyítására használták. Európában tradicionális gyógynövényként ismert. Legfőképp a köszvény, vesekő, asztma, húgyúti fertőzések kezelésére ajánlják. A legújabb kutatások szerint epebántalmak kezelésének hatékony eszköze lehet.
Szerte a világon a reszelt torma népszerű, széles körben alkalmazott fűszer. Az angolszász országokban, sült húsételek, főleg roston sültek, steakek halak, füstölt ételek állandó kísérője, a levele gyakori különböző szendvicsekben. Ausztriában reszelt almával keverik, mediterrán országokban pedig ketchuppal összekeverve tengeri húsok, kagylók, rákok fűszerezésére használják.
A Japánban ismert vizitorma, vagy wasabi egy távoli rokon növény, a Wasabia japonica gyökeréből készülő fűszer.
0 Megjegyzések