A sámáni rituálék legkorábbi közép-amerikai bizonyítékai lehetnek azok a kövek, amelyekre Panamában bukkantak régészek. A közel ötezer éves köveket egy kőfal alatti búvóhelyen találták. 

A környező anyagok szénizotópos kormeghatározása alapján 4000 és 4800 év közöttiek azok a vélhetően sámáni rituálék során használt kövek, amelyeket a Panamai-földszoros területén találtak kutatók. A régészek szerint a köveket egy már rég elbomlott bőrerszényben vihették a menedékhelyre, mert a köveket egy tömör kupacban találták meg.

A prekolumbián (Kolombusz előtti) búvóhelyet az 1970-es években fedezték fel. Eleinte úgy becsülték, hogy 6500 éve van használatban, de aztán újabb vizsgálatok során Ruth Dickau, az Exeteri Egyetem kutatója megállapította, hogy már 9000 éve jártak ide emberek főzni és eszközöket készíteni. A most leírt kőhalomra is Dickau bukkant rá, és vizsgálatának eredményeit az Archaeological and Anthropological Sciences folyóiratban publikálta.

A kupacban volt áttetsző kvarc, pirit és kiélezett kő is, melyeket nagy valószínűséggel sámáni rituálék során használhattak, mondta Dickau a LiveScience tudományos hírportálnak. A kupacban talált kövekről már régebb óta ismert, hogy a régióban különböző szertartások során használták őket. A kövek közül néhány magnetitnek nevezett vasszemcséket is tartalmaz, és mágneses tulajdonságot mutat, például képes eltéríteni az iránytűt.

A részletes vizsgálatok megállapították, hogy a kövek Panama távoli, aranyban gazdag vidékéről származnak, ahol azonban a nemesfém kitermelés csak 3000 évvel később kezdődött meg.