Kezdjük csak a szikár ténnyel: Paolo Sousa 3 éves szerződése felét töltötte csak ki, távozott a Videotontól, amellyel bajnoki ezüstérmet szerzett, és jó eredményeket ért el az Európa Ligában. Ha csupán szakmai szempontokat nézünk, egyszerű a képlet, mint a pofon. Egy részvényt is akkor kell eladni, mikor hirtelen felszökik az árfolyama, kár megvárni, hogy lassan tovább emelkedik-e, vagy esetleg csökkenni kezd. Sousa ezt pontosan tudta, és szerintem tudta mindenki más, aki foglalkozott a helyzetével. Ez volt az első kiszállási pont, és ő nem maradt még egy körre.
A következő fél évben jó esetben egy bajnoki második vagy harmadik helyezés jöhetett volna össze neki, plusz talán egy jó eredmény a Kupában. Vagy akár csak egy szűken kiharcolt nemzetközi szereplés és semmi több. Aztán júliustól rizikós EL-selejtezők, és ha azokon még egyszer nem szerepelt volna erőn felül, 2013 végéig „beszorult” volna az NB1-be. Abból pedig biztosan nem következik FIFA Futbol Mundial és Sky Sports interjú, amivel az elmúlt hónapokban népszerűsíthette magát. És persze a klubját, de a mai események cseppet sem a Vidiről szólnak, így én is csak Sousa szempontjait nézem.
El tudom képzelni, hogy akad most olyan fehérvári szurkoló, aki szívesen felcserélte volna a sikeres EL-szereplést az idei bajnoki címre, és a jó nemzetközi teljesítmény ráért volna utána. Akik szerették Sousát, azt gondolhatják, talán túl hamar jött az EL-főtábla, mert így váratlanul hamar elérte a csapat azokat a célokat, amelyeket Sousának fontosak voltak, és az általa vázolt három éves folyamat jelentősen lerövidült. Ha fehérvári lennék, most eszembe jutna a Mezey-csapat tündöklése és szétszéledése, és a lehetőség, amely most ismét benne van a levegőben. Persze egy újabb portugál edző megtarthatja a vonalat, de ez egy másik téma.
Én azt gondolom, hogy önmagában a távozás miatt csak az haragudjon rá, aki haragudott annak idején mondjuk Dzsudzsák Balázsra, amikor egy kiemelkedő debreceni év után elment. Vagy bárkire, aki továbblépett szakmailag és anyagilag, amikor volt rá lehetősége. Legyen világos, hogy magyarnak és külföldinek is inkább lehetőség az NB1, mint végcél. Külföldön aligha született bárki, aki a mi bajnokságunkról álmodozna, aki pedig az elmúlt 30 évben magyar labdarúgóként az NB1-et tekintette életcéljának, az komoly önkritikai érzékkel bír. Vagy Illés Bélának hívják, de belőle csak egy van. A kérdés sokkal inkább az, tartozik-e bármivel is Sousa a Videotonnak, ami ezt a döntést erkölcsileg megkérdőjelezi?
Nem lovagolnék szavakon, hogy nyilatkozataiban szerepelt-e valaha konkrét ígéret, amit most számon lehetne kérni rajta. Inkább csak megpróbálom összefoglalni, mi volt számomra az üzenete, amióta itt dolgozott. Azt üzente, hogy a munkáját három évre tervezi, ezt követően lehet a vállalásait számon kérni szakmailag, üzletileg, vagy a játékospolitika szempontjából. Azt üzente, hogy klubot épít, nem csak csapatot. Azt üzente, hogy ő a magyar futball megújulásáért is dolgozik. Azt üzente, hogy minden kritikája a játékvezetőkkel vagy az MLSZ működésével kapcsolatban jobbító szándékú. Azt üzente, hogy vele a nyugati szél söpör végig az ország labdarúgásán.
Hát söpört. Villámgyorsan át. Mi lett az üzenetekből? Nemzetközi szinten relatíve eredményesen szerepelt, mérlege 4 győzelem, 4 döntetlen és 4 vereség, ez összességében értékelendő. Közben a gyengébb bajnoki szereplést sokszor indokolta a nemzetközi sorozattal, távozásával most nem tudta megmutatni, hogy egy egész bajnokág alatt képes-e folyamatosan fejlődni és eredményes lenni a csapatával. Itt lehet a legnagyobb hiányérzet vele kapcsolatban, hogy a JÁTÉK sokszor nem volt megfelelő, és ezt így hagyta. Ez negatív. A klubot elkezdte építeni, ez talán a leghosszabb folyamat, nem is várhatta senki, hogy itt várja meg a végét, de lefektetett egy vonalat, amit ha akarnak, követhetnek. Ide raknék egy pipát. A magyar foci egészére nem lehetett hatással ennyi idő alatt, azt azonban nem lehet elvenni tőle, hogy általa híre ment a labdarúgásunknak, akár idecsábíthatott volna további jó nevű szakembereket vagy játékosokat, de ez most ugrott. A bíróküldést és a versenyszervezést amúgy sem valószínű, hogy egyedül megreformálta volna, de távozásával az általa felfelé szúrt tüskéket most maga húzta ki.
Távozása a New Yorkból érkező hírek alapján szakmai döntésnek tűnik, ugyanakkor a Videoton hivatalos honlapján kiadott hírben családi okokra hivatkoznak. Ha Paolo Sousa valóban kapott egy kedvező ajánlatot, és elfogadta, miért nem azt írták, hogy „Paolo Sousát x millió dollárért kivásárolta a New York, klubunk és edzőnk visszautasíthatatlan ajánlatot kapott, amely mindhárom fél számra kedvező”? A Videotonnak most járna Sousa után a busás haszon, mint annak idején a Portonak, mikor eladta az EL-győztes Villas-Boast aranyáron a Chelsea-nek. Ha tényleg kivásárolták volna, miért nem írták meg, amikor ez úgyis kiderül, mikor a túloldalon bejelentik a hírt. De szerződtetés bejelentésről egyelőre nincs szó. Csak közös megegyezéses szerződésbontásról. Vagyis mi van, ha nincs új csapat, csak és kizárólag a családi ok? Ez is egy verzió.
Nem tudom, mi a probléma, őszintén remélem, megoldható. Amúgy semmi köze hozzá senkinek. De pont ez hagy bennem kétséget, mert hiszen egy ilyen privát, a külső szemlélők számára homályos érv erősebb minden másnál. A családi ok megkérdőjelezhetetlen, felülírja a korábbi ígéreteket, vállalásokat, még akkor is tiszteletben kell tartani, hanem tudjuk, miről van szó. Támadhatatlanná teszi Sousát. Még egyszer mondom, bárcsak ne lenne semmi komoly. De egyszersmind talán az egyetlen érv, amivel ki lehet bújni az összes többi alól.
Sousa mindig azt mondta, hogy számára a projekt a legfontosabb, nem elsősorban az ország, ahol dolgozik, vagy a pénz, amit kap. A feladatot keresi. Hogy ez egy másik pályára, vagy a család mellé szólítja, nem tudom, de sok sikert kívánok neki. És persze a Videotonnak is, amely január 9.-én elutazik a spanyolországi edzőtáborba, egyelőre úgy tűnik, vezetőedző nélkül. Hogy a spanyol edzői stáb meddig lesz kénytelen irányítani a felkészülést, és hogy egyáltalán velük dolgozik-e majd az új edző, még nem tudjuk. De hogy melyik vonalat követik a klubnál, rövidesen kiderül.
El tudom képzelni, hogy akad most olyan fehérvári szurkoló, aki szívesen felcserélte volna a sikeres EL-szereplést az idei bajnoki címre, és a jó nemzetközi teljesítmény ráért volna utána. Akik szerették Sousát, azt gondolhatják, talán túl hamar jött az EL-főtábla, mert így váratlanul hamar elérte a csapat azokat a célokat, amelyeket Sousának fontosak voltak, és az általa vázolt három éves folyamat jelentősen lerövidült. Ha fehérvári lennék, most eszembe jutna a Mezey-csapat tündöklése és szétszéledése, és a lehetőség, amely most ismét benne van a levegőben. Persze egy újabb portugál edző megtarthatja a vonalat, de ez egy másik téma.
Én azt gondolom, hogy önmagában a távozás miatt csak az haragudjon rá, aki haragudott annak idején mondjuk Dzsudzsák Balázsra, amikor egy kiemelkedő debreceni év után elment. Vagy bárkire, aki továbblépett szakmailag és anyagilag, amikor volt rá lehetősége. Legyen világos, hogy magyarnak és külföldinek is inkább lehetőség az NB1, mint végcél. Külföldön aligha született bárki, aki a mi bajnokságunkról álmodozna, aki pedig az elmúlt 30 évben magyar labdarúgóként az NB1-et tekintette életcéljának, az komoly önkritikai érzékkel bír. Vagy Illés Bélának hívják, de belőle csak egy van. A kérdés sokkal inkább az, tartozik-e bármivel is Sousa a Videotonnak, ami ezt a döntést erkölcsileg megkérdőjelezi?
Nem lovagolnék szavakon, hogy nyilatkozataiban szerepelt-e valaha konkrét ígéret, amit most számon lehetne kérni rajta. Inkább csak megpróbálom összefoglalni, mi volt számomra az üzenete, amióta itt dolgozott. Azt üzente, hogy a munkáját három évre tervezi, ezt követően lehet a vállalásait számon kérni szakmailag, üzletileg, vagy a játékospolitika szempontjából. Azt üzente, hogy klubot épít, nem csak csapatot. Azt üzente, hogy ő a magyar futball megújulásáért is dolgozik. Azt üzente, hogy minden kritikája a játékvezetőkkel vagy az MLSZ működésével kapcsolatban jobbító szándékú. Azt üzente, hogy vele a nyugati szél söpör végig az ország labdarúgásán.
Hát söpört. Villámgyorsan át. Mi lett az üzenetekből? Nemzetközi szinten relatíve eredményesen szerepelt, mérlege 4 győzelem, 4 döntetlen és 4 vereség, ez összességében értékelendő. Közben a gyengébb bajnoki szereplést sokszor indokolta a nemzetközi sorozattal, távozásával most nem tudta megmutatni, hogy egy egész bajnokág alatt képes-e folyamatosan fejlődni és eredményes lenni a csapatával. Itt lehet a legnagyobb hiányérzet vele kapcsolatban, hogy a JÁTÉK sokszor nem volt megfelelő, és ezt így hagyta. Ez negatív. A klubot elkezdte építeni, ez talán a leghosszabb folyamat, nem is várhatta senki, hogy itt várja meg a végét, de lefektetett egy vonalat, amit ha akarnak, követhetnek. Ide raknék egy pipát. A magyar foci egészére nem lehetett hatással ennyi idő alatt, azt azonban nem lehet elvenni tőle, hogy általa híre ment a labdarúgásunknak, akár idecsábíthatott volna további jó nevű szakembereket vagy játékosokat, de ez most ugrott. A bíróküldést és a versenyszervezést amúgy sem valószínű, hogy egyedül megreformálta volna, de távozásával az általa felfelé szúrt tüskéket most maga húzta ki.
Távozása a New Yorkból érkező hírek alapján szakmai döntésnek tűnik, ugyanakkor a Videoton hivatalos honlapján kiadott hírben családi okokra hivatkoznak. Ha Paolo Sousa valóban kapott egy kedvező ajánlatot, és elfogadta, miért nem azt írták, hogy „Paolo Sousát x millió dollárért kivásárolta a New York, klubunk és edzőnk visszautasíthatatlan ajánlatot kapott, amely mindhárom fél számra kedvező”? A Videotonnak most járna Sousa után a busás haszon, mint annak idején a Portonak, mikor eladta az EL-győztes Villas-Boast aranyáron a Chelsea-nek. Ha tényleg kivásárolták volna, miért nem írták meg, amikor ez úgyis kiderül, mikor a túloldalon bejelentik a hírt. De szerződtetés bejelentésről egyelőre nincs szó. Csak közös megegyezéses szerződésbontásról. Vagyis mi van, ha nincs új csapat, csak és kizárólag a családi ok? Ez is egy verzió.
Nem tudom, mi a probléma, őszintén remélem, megoldható. Amúgy semmi köze hozzá senkinek. De pont ez hagy bennem kétséget, mert hiszen egy ilyen privát, a külső szemlélők számára homályos érv erősebb minden másnál. A családi ok megkérdőjelezhetetlen, felülírja a korábbi ígéreteket, vállalásokat, még akkor is tiszteletben kell tartani, hanem tudjuk, miről van szó. Támadhatatlanná teszi Sousát. Még egyszer mondom, bárcsak ne lenne semmi komoly. De egyszersmind talán az egyetlen érv, amivel ki lehet bújni az összes többi alól.
Sousa mindig azt mondta, hogy számára a projekt a legfontosabb, nem elsősorban az ország, ahol dolgozik, vagy a pénz, amit kap. A feladatot keresi. Hogy ez egy másik pályára, vagy a család mellé szólítja, nem tudom, de sok sikert kívánok neki. És persze a Videotonnak is, amely január 9.-én elutazik a spanyolországi edzőtáborba, egyelőre úgy tűnik, vezetőedző nélkül. Hogy a spanyol edzői stáb meddig lesz kénytelen irányítani a felkészülést, és hogy egyáltalán velük dolgozik-e majd az új edző, még nem tudjuk. De hogy melyik vonalat követik a klubnál, rövidesen kiderül.
0 Megjegyzések