Először 1426-ban Magoch-ként említik a Szentestől 19 km-re délkeletre fekvő községet. Nevét a Szente-Mágocs nemzetségről kapta, akik a terület első birtokosai voltak. Hivatalos elnevezése 1903-tól Nagymágocs. A népes középkori falut először a törökök felperzselték, majd az ismét virágzásnak indulót a tatárok 1594-ben teljesen elpusztították. A birtok 1722-ben került a nagykárolyi gróf Károlyi család tulajdonába, akik megkezdték a terület benépesítését. 

1896-97-ben emelték az eklektikus-neobarokk stílusú, középrizalittal hangsúlyozott kastélyt.
Az építkezések során semmisült meg a középkori Magoch monostora.

A jelenleg szociális otthonként funkcionáló épület 40 hektáros, arborétumszerű parkkal rendelkezik, ezen belül is kiemelkedő szépségű az Angol-kert ritka őstölgyekkel, fenyőfélékkel. A turisztikai látványosságot fokozza a kastélyhoz tartozó 10 hektáros tó. A kastély belső részeit vizsgálva nagy élményt jelent az előcsarnok, a téli kert, a könyvtárszoba és a szalon. A park bejáratával szemben álló háromszintes magtár - Ybl Miklós alkotása - érdekessége, hogy a belseje kizárólag faszerkezetű.