A Pólus Online a Kékekkel közösen egy közvélemény kutatást indított abban a tekintetben, hogy az átlag polgárok adjanak reális választ arra a kérdésre, hogy mire nem jut pénzük. És kénytelenek vagyunk megtenni ezt a lépést, mert úgy tapasztaljuk, hogy mások mondják meg helyettünk, hogy hogyan is élünk.
Ma már nem az a kérdés, hogy mire, hanem az, hogy mire nem jut pénze egy átlagos magyar állampolgárnak. Drasztikus és megdöbbentő dolog ez.
És történik ez akkor, amikor a politikai elit dicsekvések sorozatával árasztja el a sajtót. Történik ez akkor, amikor a kifizethetetlen számlák utolérik, az újabb kifizethetetlen számlákat. Amikor olyan kérdések foglalkoztatják a családokat, hogy miből fizessék ki a gyerek iskolai érkeztetését. Amikor kis és középvállalkozók kerülnek lehetetlen helyzetbe.
Összeszorult gyomorral és félretéve minden büszkeséget, fel kell tenni ezt a kérdést, minden állampolgárnak. Fel kell tenni mert nem tudjuk, hogy lakásunkban mikor kapcsolják le az áramot és a gázt. A rossz politikai döntések következményeként mikor árverezik el a tönkretett kis és középvállalkozók vagyonát.
Válaszokat keresünk, mert nem várhatjuk meg azt, hogy a folyamatosan egymást váltó politikai elit visszataszítson minket a sötét középkorban. Nem várhatjuk meg azt, hogy olyan mélységbe taszítsanak minket, amikor a gyermekeink gyertya mellett tanulnak. Nem várhatjuk meg azt, hogy ragadozó életmódot kelljen folytassunk az életben maradásért.
Összeszorul a gyomrunk, amikor a szűkebb napokra félretett aprópénzeket kaparjuk elő a gyerek malacperselyéből, hogy legalább egy kenyeret tudjunk venni. Amikor naponta csak kétszer eszünk, hogy a gyerekek tudjanak, ha nem is normálisan de rendszeresen étkezni.
A mi felelősségünk lenne ez? Magyarország lakosságának több mint 50 százaléka lenne felelős azért, ahogyan él?
Hát nem kedves barátaim. Nem. Mindez a döntéshozók felelőssége, akik sajnos nem látnak át a pénzügyi oligarchia által felépített kerítéseken. Éppen ettől lesz semmitmondó a mai magyar politika. Erőltetett és önkozmetikázó.
Éppen ezért lenne szükség egy kemény társadalmi összefogásra. Félretéve az eddigi politikai pártszimpátiát egy új alternatíva kidolgozására, és a politikai hatalom döntéshozói jogosultságának mielőbbi megszüntetésére.
Nem szabad megtörni. Nem szabad félni. Nem szabad hagyni, hogy ígéretekkel és üres politikai sallangokkal lekenyerezzenek. Kik kell állnunk Önmagunkért, Családunkért, Barátainkért és Szomszédainkért. Mert sosem tudhatjuk, hogy ki lesz a következő.
Arra kérlek benneteket, hogy bátran válaszoljatok az oldalunk jobb oldalán található kérdésre, és vegyétek fel velünk a kapcsolatot. Segítsetek nekünk megváltoztatni ezt a nyomorult világot.
És történik ez akkor, amikor a politikai elit dicsekvések sorozatával árasztja el a sajtót. Történik ez akkor, amikor a kifizethetetlen számlák utolérik, az újabb kifizethetetlen számlákat. Amikor olyan kérdések foglalkoztatják a családokat, hogy miből fizessék ki a gyerek iskolai érkeztetését. Amikor kis és középvállalkozók kerülnek lehetetlen helyzetbe.
Összeszorult gyomorral és félretéve minden büszkeséget, fel kell tenni ezt a kérdést, minden állampolgárnak. Fel kell tenni mert nem tudjuk, hogy lakásunkban mikor kapcsolják le az áramot és a gázt. A rossz politikai döntések következményeként mikor árverezik el a tönkretett kis és középvállalkozók vagyonát.
Válaszokat keresünk, mert nem várhatjuk meg azt, hogy a folyamatosan egymást váltó politikai elit visszataszítson minket a sötét középkorban. Nem várhatjuk meg azt, hogy olyan mélységbe taszítsanak minket, amikor a gyermekeink gyertya mellett tanulnak. Nem várhatjuk meg azt, hogy ragadozó életmódot kelljen folytassunk az életben maradásért.
Összeszorul a gyomrunk, amikor a szűkebb napokra félretett aprópénzeket kaparjuk elő a gyerek malacperselyéből, hogy legalább egy kenyeret tudjunk venni. Amikor naponta csak kétszer eszünk, hogy a gyerekek tudjanak, ha nem is normálisan de rendszeresen étkezni.
A mi felelősségünk lenne ez? Magyarország lakosságának több mint 50 százaléka lenne felelős azért, ahogyan él?
Hát nem kedves barátaim. Nem. Mindez a döntéshozók felelőssége, akik sajnos nem látnak át a pénzügyi oligarchia által felépített kerítéseken. Éppen ettől lesz semmitmondó a mai magyar politika. Erőltetett és önkozmetikázó.
Éppen ezért lenne szükség egy kemény társadalmi összefogásra. Félretéve az eddigi politikai pártszimpátiát egy új alternatíva kidolgozására, és a politikai hatalom döntéshozói jogosultságának mielőbbi megszüntetésére.
Nem szabad megtörni. Nem szabad félni. Nem szabad hagyni, hogy ígéretekkel és üres politikai sallangokkal lekenyerezzenek. Kik kell állnunk Önmagunkért, Családunkért, Barátainkért és Szomszédainkért. Mert sosem tudhatjuk, hogy ki lesz a következő.
Arra kérlek benneteket, hogy bátran válaszoljatok az oldalunk jobb oldalán található kérdésre, és vegyétek fel velünk a kapcsolatot. Segítsetek nekünk megváltoztatni ezt a nyomorult világot.
Bencze Attila
a Kékek sajtófelelőse
a Kékek sajtófelelőse
0 Megjegyzések