Tányér
habán, 1689, ónmázas fajansz
A habánok neve a Haushaben, magyarul házközösség szóból származik. Hitük és elveik miatt a 16. században a mai Svájc és Tirol területén üldözték őket, ezért csoportjaik Morvaország, majd a Magyar Királyság, főleg Felvidék és Erdély felé vándoroltak, ahol a helyi birtokos főnemesek hívására telepedtek le. Zárt közösségeket alkottak, őrizték német nyelvüket és eleinte szigorú rendszabályok szerint éltek. Egy részük kivándorolt Észak-Amerikába és szűk csoportjaik mind a mai napig az archaikus németet beszélik, elutasítják a technika vívmányait - elektromos áram, autó, telefon - és egyszerű öltözéket viselnek.
A kalandos történeteikből származnak a Habán kerámia művészet sajátos vonásai. Mestereik ónmázas, ecsettel festett fajanszot készítettek. A fehér mázon pompásan ragyog a sárga, zöld, kék sajátos színvilág, amelyekkel eleinte szinte csak a reneszánsz motívumokat festették. A festés óriási ügyességet és odafigyelést kívánt, mert a nyers mázra a festék azonnal rászáradt, javításra nem volt mód. A technikát Itáliából hozhatták magukkal, mert a korabeli faenzai stílus - fehér alapon reneszánsz díszekkel - nagyon hasonló ehhez. Ezek mellett sem beszélhetünk egyszerű itáliai befolyásról. A Távol-Keletről érkező egyre több porcelán hatására a fehér kerámiának szinte divatja alakult ki az európai műhelyekben, például Delftben vagy a Rajna-vidéken.
A magyarországi Habán kerámia fazekasok munkássága jelentős ága az európai fajanszkultúrának. Stílusukat tekintve három nagy csoportra oszthatók. A koraiak a faenzai reneszánsz ízlésvilágát követik. A 17. század második felétől fokozatosan teret hódít a barokk. Az ekkor készült, delftinek
mondott darabokban egyre jelentősebb a kék színvilág. A növényi ornamentika mellett megjelenik az épületek, címerek, madarak stilizált, dekoratív megjelenítése. A 13. században szinte elnépiesedik a Habán kerámia. Változnak a formák, a díszítések jobban alkalmazkodnak a helyi lakosság igényeihez és kultúrájához. Ónmázas fajanszaik olyan luxuscikknek számítottak a 16-17. századi Európában, amelyeket csak a főurak engedhettek meg maguknak.
A Habán kerámiák a legelső munkafázistól az utolsóig kézi munkával készülnek el. Első munkafázisban a tárgyak kerámia alapformáit kell megalkotni. Ezek formák segítségével, vagy korongon készülnek. Az alakítás után a kész formákat kemencékben kiégetik a megfelelően magas hőfokon.
A munkálatokat a kiégetett alapformák speciális fehér kerámia festése követi, ekkor a megszáradás előtt kapja meg a kívánt sokszínű motívumokat, díszítéseket, feliratokat a dísztárgy. A jellegzetes Habán színek és fények itt még matt árnyalatban szerepelnek a Habán termékeken. A kerámiák
festése teljes mértékben kézi munkával történik.
A fehér alap és motívum festések után újra kemencébe kerülnek égestésre a Habán kerámia termékek, ahol 970 fokon kapják meg a végleges külalakjukat, illetve az égestés során jön elő a szép, hagyományos Habán színvilág. A vásárlók már ezt a végleges formát kapják kézhez.
A kalandos történeteikből származnak a Habán kerámia művészet sajátos vonásai. Mestereik ónmázas, ecsettel festett fajanszot készítettek. A fehér mázon pompásan ragyog a sárga, zöld, kék sajátos színvilág, amelyekkel eleinte szinte csak a reneszánsz motívumokat festették. A festés óriási ügyességet és odafigyelést kívánt, mert a nyers mázra a festék azonnal rászáradt, javításra nem volt mód. A technikát Itáliából hozhatták magukkal, mert a korabeli faenzai stílus - fehér alapon reneszánsz díszekkel - nagyon hasonló ehhez. Ezek mellett sem beszélhetünk egyszerű itáliai befolyásról. A Távol-Keletről érkező egyre több porcelán hatására a fehér kerámiának szinte divatja alakult ki az európai műhelyekben, például Delftben vagy a Rajna-vidéken.
A magyarországi Habán kerámia fazekasok munkássága jelentős ága az európai fajanszkultúrának. Stílusukat tekintve három nagy csoportra oszthatók. A koraiak a faenzai reneszánsz ízlésvilágát követik. A 17. század második felétől fokozatosan teret hódít a barokk. Az ekkor készült, delftinek
mondott darabokban egyre jelentősebb a kék színvilág. A növényi ornamentika mellett megjelenik az épületek, címerek, madarak stilizált, dekoratív megjelenítése. A 13. században szinte elnépiesedik a Habán kerámia. Változnak a formák, a díszítések jobban alkalmazkodnak a helyi lakosság igényeihez és kultúrájához. Ónmázas fajanszaik olyan luxuscikknek számítottak a 16-17. századi Európában, amelyeket csak a főurak engedhettek meg maguknak.
A Habán kerámiák a legelső munkafázistól az utolsóig kézi munkával készülnek el. Első munkafázisban a tárgyak kerámia alapformáit kell megalkotni. Ezek formák segítségével, vagy korongon készülnek. Az alakítás után a kész formákat kemencékben kiégetik a megfelelően magas hőfokon.
A munkálatokat a kiégetett alapformák speciális fehér kerámia festése követi, ekkor a megszáradás előtt kapja meg a kívánt sokszínű motívumokat, díszítéseket, feliratokat a dísztárgy. A jellegzetes Habán színek és fények itt még matt árnyalatban szerepelnek a Habán termékeken. A kerámiák
festése teljes mértékben kézi munkával történik.
A fehér alap és motívum festések után újra kemencébe kerülnek égestésre a Habán kerámia termékek, ahol 970 fokon kapják meg a végleges külalakjukat, illetve az égestés során jön elő a szép, hagyományos Habán színvilág. A vásárlók már ezt a végleges formát kapják kézhez.
0 Megjegyzések