A sötét középkorban sok-sok ártatlan lelket küldtek máglyára; mi most nem ezt tesszük, hanem egy örömmáglyát építünk mindenféle földi jóból, ráadásul úgy, hogy minél inkább igazi táplálék kerekedjen belőle!

Száraz kenyeret kidobni? Vétek! A foltos almával mi legyen? És a karácsonyról megmaradt aszalt barackkal, mazsolával, dióval? Dobjuk össze, és lássuk, mit (t)ehetünk! A régi mindent felhasználunk a konyhában-elv napjainkban ismét aktuálissá vált. Részint a nehezebb anyagi helyzet és dráguló élelmiszerárak, részint az egyre inkább előtérbe kerülő környezettudatosság miatt. Akárhogyan is, igazán örvendetes ez az irányvonal. A megmaradt alapanyagok további felhasználásának köszönhetően igazi kulináris kincsekkel gazdagodott konyhaművészetünk. Így jött létre többek közt a somlói galuska, a rakott burgonya vagy éppen a máglyarakás is.
A reform jelző nem azt jelenti, hogy fogyókúrázni lehet vele! Amellett, hogy teljes értékű, nagyon kalóriadús, laktató étel; sportolóknak kiváló energia-utánpótlás, fogyni vágyók csak mértékkel, alkalomadtán fogyasszák.

Lássuk most a receptet reform módon elkészítve, egészséges alapanyagok felhasználásával. Mennyiségeket ezúttal nem adunk a recepthez, használjuk az alapanyagokat úgy, amennyi éppen van belőle, bár a túl sok kifli - túl kevés alma/lekvár/mazsola kombináció kevésbé élvezetes, mintha fordított arányban állnánk a hozzávalókkal.

1. A mazsolát és az aszalt barackot előző este öblítsük le, és áztassuk vízbe (a mazsolát elég csak leöblíteni). A diót daráljuk le. Megjegyezzük, a diót is érdemes felhasználás előtt vízbe áztatni legalább néhány órára, így kioldódnak belőle az ún. enzimgátló anyagok, melyek egyébként megnehezítik a dió emésztését. Áztatás után leöblítve, lecsepegtetve már darálható is.

Máglyarakás reform módra 2. A szikkadt, másnapos teljes kiőrlésű zsemléket, kifliket (vagy egyéb reform péksütemény, ha akad, csak emeli ételkölteményünk fényét) kockázzuk/karikázzuk fel! Az alma felét reszeljük le, és turmixoljuk simára kevés fahéjjal. Érdemes fele édes, fele savanykás almát használni e célra, úgy finomabb lesz a süteményünk. Ha édesszájú a család, pár evőkanál mézet hozzáadhatunk, vagy néhány jó puha, érett banánt. Az alma másik felét vágjuk szép, lapos cikkekre. A beáztatott barackot botmixerrel pépesítsük (ha van jó minőségű igazi házi baracklekvárunk, azt is használhatjuk!).

3. A feldarabolt pékárut öntsük nyakon a mézes/ banános/ natúr almaszósszal, és keverjük hozzá a mazsolát; hagyjuk, hogy megszívja magát. A tepsit kenjük ki zsiradékkal, majd terítsük el rajta az immár szaftos-mazsolás pékáru felét, kenjük meg a házi baracklekvárral (utólagos édesítés megengedett), hintsük meg dióval, majd helyezzük rá az almaszeletek felét. Ismételjük meg a műveletet, végül a tetejére simítsunk zabtejszínt (elmaradhat).

4. Sütőbe toljuk, és 20-30 perc alatt készre sütjük. Hidegen-melegen egyaránt finom és tápláló eledel. Jó étvágyat!