Nemcsak kábítószert, a mérget is kiszagolja a kutya. Ez a felismerés Andalúziában már sok sas életét mentette meg, Várhatóan Magyarországon is bevetnek majd méregfelderítő ebeket.
A rétisasok természetes élőhelyének drasztikus szűkülése mellett évek óta tömeges mérgezés is tizedeli fokozottan védett állományukat. A folyamat megállítására négyéves program indult 2012-ben, melynek segítségével országszerte védelembe veszik a fajt. Az intézkedés egyik eleme, hogy méregfelderítő kutyákat képeznek ki – nyilatkozta a Hajnal-tájban Horváth Márton, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület munkatársa.
A szakember elmondta, magyar természetvédők decemberben egy konferencián vettek részt Spanyolországban, ahol a résztvevők számára bemutatták a mérgek felkutatására kiképzett ebek hatékonyságát. A speciális képzettségű kutyák csak Andalúziában több mint nyolcezer mérgezett csalétket találtak meg az elmúlt években. Az ott sikerrel alkalmazott módszert a természetvédők idén Magyarországon is szeretnék meghonosítani – tette hozzá Horváth Márton. Olyan kutyák képzés kezdődik meg, akik majd nagy távolságból is meg tudják találni a mérgezett csalétkeket, illetve a méregtől elhullott állatok tetemeit.
A sasok védelmére a modern technikát is felhasználják, gyűrűzéskor egy jeladót tartalmazó apró „hátizsákot” szerelnek a sasokra, így GPS segítségével követhető a mozgásuk. Ha messziről figyelemmel kísért állat rendellenes viselkedést mutat, akkor a természetvédők megkeresik az állatot, és ellenőrzik állapotát. A gyufásdoboznyi, antennás egység nem zavarja a madarakat, még a párosodásukban sem okoz a problémát – tette hozzá Horváth Márton.
A madár védelme mellett a 2016-ig tartó akciónak az is célja, hogy tájékoztassa a potenciális elkövetőket, és vizsgálatot kezdeményezzen a mérgezések ügyében. Korábban nem sok bírósági ügy született. Csupán egyetlen alkalommal szabtak ki felfüggesztett szabadságvesztést egy vadőr, egy vadászmester és két társuk ellen szándékos mérgezés miatt, amit végül egészségügyi okok miatt ejtettek.
Gáborik Ákos, a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság zoológiai referense a Hajnal-tájban felhívta rá a figyelmet, hogy a mérgezések nemcsak szándékosak, hanem véletlenek is lehetnek. A nemzeti park bajai képviselője, Mórocz Attila pedig arról beszélt a Kossuth Rádió műsorában, hogy a mérgezéseknek több módja is lehet. Az egyik eset, hogy a sas, amely dögöt is fogyaszt, más húsevő állatok számára kihelyezett csalétkekből eszik. Ilyenkor a sasnak nincs esélye: a csalétkek kihelyezői olyan erős szereket alkalmaznak, hogy a mérgezett ragadozó madarak alig néhány métert tudnak csak megtenni, tetemeik rendre a tápláléknak remélt dögök közelében hevernek. A mérgek nemcsak a rétisasokat ritkítják, országos szinten nagyon sok parlagi sas is hasonló okból pusztult el az elmúlt néhány évben – tette hozzá Mórocz Attila.
A másik módszer sem a sasok ellen irányul, de ők is szenvedő alanyai: közvetve a rágcsálók ellen kihelyezett irtószerek is pusztítják a ragadozókat. A pockok, egerek felkapkodják a mérgezett magokat, őket pedig a sasok eszik meg, így a halálos anyag a csúcsragadozók testébe is bekerül, és ahogy halmozódik, egyre gyengíti, végül megöli őket. Az is előfordul, hogy a mérgezett rágcsáló fogyasztásába belepusztult holló teteme lesz a sas utolsó tápláléka – mondta a Duna-Dráva Nemzeti Park munkatársa.
A rétisas
A rétisas vagy fehérfarkú rétisas (Haliaeetus albicilla) a madarak osztályának a vágómadár-alakúak (Accipitriformes) rendjébe, ezen belül a vágómadárfélék (Accipitridae) családjába tartozó faj. Európában Észak-Norvégiától egészen a Balkán-félszigetig fordul elő. Európa középső, északi és keleti részén vannak az állandó populációk, míg Európa nyugati és déli részén az állományok telelnek. Északkelet-Európában és Észak-Ázsiában költési és fiókanevelési időszakban található meg, míg Ázsia többi részén egész évben előfordulhat.
Igen sokféle élőhelyen előfordul, de táplálkozása miatt elsősorban a vizes területek (tengerpartok, folyók, tavak vidéke, mocsarak) képezik élőhelyeit. Kedveli a magas fákkal benőtt vidékeket, a tengerparton pedig a magasabb sziklapárkányokat. Magyarországon százas nagyságrendben fészkel.
Magyarországon egész évben előfordul, 100-150 pár állandóan itt fészkel. Baranya megyében például az utóbbi években örvendetesen nőtt az állománya. Húsz évvel ezelőtt négy pár fészkelt a megyében, míg 2008-ban huszonhárom. Baranya legfeljebb még öt-tíz új párt képes befogadni és eltartani, mivel a rétisaspárok a kotlási időszakban legalább száz négyzetkilométernyi "saját" területet igényelnek, a déli megye viszont csak 4457 négyzetkilométer. A 2012. januárban végrehajtott madárszámlálás eredménye alapján 530 rétisas telelt Magyarországon.
Szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján, de még mint nem veszélyeztetett madárfaj. Európában előfordulása ritkának számít. A rétisas Magyarország legnagyobb ragadozó madara, hazánkban fokozottan védett, eszmei értéke 1 000 000 Ft.
A rétisasok természetes élőhelyének drasztikus szűkülése mellett évek óta tömeges mérgezés is tizedeli fokozottan védett állományukat. A folyamat megállítására négyéves program indult 2012-ben, melynek segítségével országszerte védelembe veszik a fajt. Az intézkedés egyik eleme, hogy méregfelderítő kutyákat képeznek ki – nyilatkozta a Hajnal-tájban Horváth Márton, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület munkatársa.
A szakember elmondta, magyar természetvédők decemberben egy konferencián vettek részt Spanyolországban, ahol a résztvevők számára bemutatták a mérgek felkutatására kiképzett ebek hatékonyságát. A speciális képzettségű kutyák csak Andalúziában több mint nyolcezer mérgezett csalétket találtak meg az elmúlt években. Az ott sikerrel alkalmazott módszert a természetvédők idén Magyarországon is szeretnék meghonosítani – tette hozzá Horváth Márton. Olyan kutyák képzés kezdődik meg, akik majd nagy távolságból is meg tudják találni a mérgezett csalétkeket, illetve a méregtől elhullott állatok tetemeit.
A sasok védelmére a modern technikát is felhasználják, gyűrűzéskor egy jeladót tartalmazó apró „hátizsákot” szerelnek a sasokra, így GPS segítségével követhető a mozgásuk. Ha messziről figyelemmel kísért állat rendellenes viselkedést mutat, akkor a természetvédők megkeresik az állatot, és ellenőrzik állapotát. A gyufásdoboznyi, antennás egység nem zavarja a madarakat, még a párosodásukban sem okoz a problémát – tette hozzá Horváth Márton.
A madár védelme mellett a 2016-ig tartó akciónak az is célja, hogy tájékoztassa a potenciális elkövetőket, és vizsgálatot kezdeményezzen a mérgezések ügyében. Korábban nem sok bírósági ügy született. Csupán egyetlen alkalommal szabtak ki felfüggesztett szabadságvesztést egy vadőr, egy vadászmester és két társuk ellen szándékos mérgezés miatt, amit végül egészségügyi okok miatt ejtettek.
Gáborik Ákos, a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság zoológiai referense a Hajnal-tájban felhívta rá a figyelmet, hogy a mérgezések nemcsak szándékosak, hanem véletlenek is lehetnek. A nemzeti park bajai képviselője, Mórocz Attila pedig arról beszélt a Kossuth Rádió műsorában, hogy a mérgezéseknek több módja is lehet. Az egyik eset, hogy a sas, amely dögöt is fogyaszt, más húsevő állatok számára kihelyezett csalétkekből eszik. Ilyenkor a sasnak nincs esélye: a csalétkek kihelyezői olyan erős szereket alkalmaznak, hogy a mérgezett ragadozó madarak alig néhány métert tudnak csak megtenni, tetemeik rendre a tápláléknak remélt dögök közelében hevernek. A mérgek nemcsak a rétisasokat ritkítják, országos szinten nagyon sok parlagi sas is hasonló okból pusztult el az elmúlt néhány évben – tette hozzá Mórocz Attila.
A másik módszer sem a sasok ellen irányul, de ők is szenvedő alanyai: közvetve a rágcsálók ellen kihelyezett irtószerek is pusztítják a ragadozókat. A pockok, egerek felkapkodják a mérgezett magokat, őket pedig a sasok eszik meg, így a halálos anyag a csúcsragadozók testébe is bekerül, és ahogy halmozódik, egyre gyengíti, végül megöli őket. Az is előfordul, hogy a mérgezett rágcsáló fogyasztásába belepusztult holló teteme lesz a sas utolsó tápláléka – mondta a Duna-Dráva Nemzeti Park munkatársa.
A rétisas
A rétisas vagy fehérfarkú rétisas (Haliaeetus albicilla) a madarak osztályának a vágómadár-alakúak (Accipitriformes) rendjébe, ezen belül a vágómadárfélék (Accipitridae) családjába tartozó faj. Európában Észak-Norvégiától egészen a Balkán-félszigetig fordul elő. Európa középső, északi és keleti részén vannak az állandó populációk, míg Európa nyugati és déli részén az állományok telelnek. Északkelet-Európában és Észak-Ázsiában költési és fiókanevelési időszakban található meg, míg Ázsia többi részén egész évben előfordulhat.
Igen sokféle élőhelyen előfordul, de táplálkozása miatt elsősorban a vizes területek (tengerpartok, folyók, tavak vidéke, mocsarak) képezik élőhelyeit. Kedveli a magas fákkal benőtt vidékeket, a tengerparton pedig a magasabb sziklapárkányokat. Magyarországon százas nagyságrendben fészkel.
Magyarországon egész évben előfordul, 100-150 pár állandóan itt fészkel. Baranya megyében például az utóbbi években örvendetesen nőtt az állománya. Húsz évvel ezelőtt négy pár fészkelt a megyében, míg 2008-ban huszonhárom. Baranya legfeljebb még öt-tíz új párt képes befogadni és eltartani, mivel a rétisaspárok a kotlási időszakban legalább száz négyzetkilométernyi "saját" területet igényelnek, a déli megye viszont csak 4457 négyzetkilométer. A 2012. januárban végrehajtott madárszámlálás eredménye alapján 530 rétisas telelt Magyarországon.
Szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján, de még mint nem veszélyeztetett madárfaj. Európában előfordulása ritkának számít. A rétisas Magyarország legnagyobb ragadozó madara, hazánkban fokozottan védett, eszmei értéke 1 000 000 Ft.
0 Megjegyzések