Korondon kötetbemutató, értelmiségi találkozó,
 egy újonnan alapított díj átadása és egy új intézmény létrejötte tette 
emlékezetessé a magyar kultúra napját.
A Firtos Művelődési Egylet által kezdeményezett 
kötet, A megmentett hűség bemutatása képezte a péntek délutáni ünnepség 
gerincét, ám kiderült, hogy a könyvnél sokkal fontosabb „esemény” is 
van, Józsa János, a közismert keramikus 141 festménnyel örvendeztette 
meg szülőfaluját. A község képviseletben A. Vinczeffy László 
Munkácsy-díjas képzőművész volt az, aki az adományt átvette és 
felleltározta. „Meghatottan nézegettem a nagybányai alkotótáborok 
részvevőitől, a nagy elődöktől, a tanáraimtól való képeket. Egyik-másik 
alkotás ugyan rossz állapotban van, javításra és restaurálásra szorul, 
de biztosak lehetünk benne, hogy Korondon egy új intézmény jön létre a 
gyűjtemény jóvoltából, amely a meglévő értékek mellett fogja öregbíteni a
 község hírét. Ettől kezdődően eggyel több indoka lesz a turisták 
idelátogatásának. A község vezetésének komoly feladat lesz ezek 
felújítása és szakszerű kiállítása. Az is elképzelhető, hogy a 
későbbiekben új épületet kell emelni.” Ambrus Lajos költő, a Hazanéző 
című folyóirat főszerkesztője azt mondta, hogy felvette a kapcsolatot a 
helyi polgármesterrel, aki mindent megígért. Egyelőre az új művelődési 
ház emeleti termeiben képzeli el a Józsa János-féle gyűjtemény 
kiállítását.
Az interjúkötet riportalanyai közül tizenöten 
voltak jelen. A pusztakamarási születésű, de Erdőszentgyörgyön élő 
Székely Ferenc, a könyv „kérdezőbiztosa” elmondta, a szerkesztési munkák
 idején derült ki, hogy nem huszonöt, hanem ennél jóval több fontos 
személyisége van a nagyközségnek. Kétszázhúsz oldalon és huszonöt 
interjúban csak a „fontos emberek” egy része fér el. Hamarosan új 
kötetek, új beszélgetések sorozata várható, hiszen Korond jóval nagyobb,
 mint amennyi belőle látható. Magyarország csíkszeredai főkonzulátusa 
nevében Szarka Gábor konzul köszöntötte az egybegyűlteket. A Sóvidék 
Kultúrájáért díjjal elsőként Józsa Jánost tüntették ki. Jelkép- és 
jelzésértékű a kis kerámiaszobor, amelyet a „jövevény” Kádár-Dombi Péter
 székelykeresztúri szobrász készített. Ő itt fertőződött meg egy életre a
 pala által, az ugyancsak korondi kötődésű Benczédi Sándor emlékét idéző
 kerámiaszobrokkal sajátos stílusban készíti mással össze nem 
téveszthető alkotásait.
„Mit kaptak ők Korondtól? Hogyan emlékeznek 
felnőtt- vagy ifjúkoruk falujára? – vetette fel a kérdést P. Buzogány 
Árpád a könyv előszavában. – Ez derül ki a beszélgetésekből, oldalról 
oldalra haladva. Szó esik irodalomról, fazekasságról, általában a 
kulturális, szellemi értelemben is gazdag faluról, ami sokuk szerint is 
megtartó erővel bír a mai napig is.” Nem egyéb ez a könyv és az 
értékmentő próbálkozás annál a kísérletnél, amely rámutat arra, hogy 
többek vagyunk, hogy a látszat mögött is vannak még értékeink.
Forrás.www.szekelyhon.ro 
0 Megjegyzések