Korondon kötetbemutató, értelmiségi találkozó,
egy újonnan alapított díj átadása és egy új intézmény létrejötte tette
emlékezetessé a magyar kultúra napját.
A Firtos Művelődési Egylet által kezdeményezett
kötet, A megmentett hűség bemutatása képezte a péntek délutáni ünnepség
gerincét, ám kiderült, hogy a könyvnél sokkal fontosabb „esemény” is
van, Józsa János, a közismert keramikus 141 festménnyel örvendeztette
meg szülőfaluját. A község képviseletben A. Vinczeffy László
Munkácsy-díjas képzőművész volt az, aki az adományt átvette és
felleltározta. „Meghatottan nézegettem a nagybányai alkotótáborok
részvevőitől, a nagy elődöktől, a tanáraimtól való képeket. Egyik-másik
alkotás ugyan rossz állapotban van, javításra és restaurálásra szorul,
de biztosak lehetünk benne, hogy Korondon egy új intézmény jön létre a
gyűjtemény jóvoltából, amely a meglévő értékek mellett fogja öregbíteni a
község hírét. Ettől kezdődően eggyel több indoka lesz a turisták
idelátogatásának. A község vezetésének komoly feladat lesz ezek
felújítása és szakszerű kiállítása. Az is elképzelhető, hogy a
későbbiekben új épületet kell emelni.” Ambrus Lajos költő, a Hazanéző
című folyóirat főszerkesztője azt mondta, hogy felvette a kapcsolatot a
helyi polgármesterrel, aki mindent megígért. Egyelőre az új művelődési
ház emeleti termeiben képzeli el a Józsa János-féle gyűjtemény
kiállítását.
Az interjúkötet riportalanyai közül tizenöten
voltak jelen. A pusztakamarási születésű, de Erdőszentgyörgyön élő
Székely Ferenc, a könyv „kérdezőbiztosa” elmondta, a szerkesztési munkák
idején derült ki, hogy nem huszonöt, hanem ennél jóval több fontos
személyisége van a nagyközségnek. Kétszázhúsz oldalon és huszonöt
interjúban csak a „fontos emberek” egy része fér el. Hamarosan új
kötetek, új beszélgetések sorozata várható, hiszen Korond jóval nagyobb,
mint amennyi belőle látható. Magyarország csíkszeredai főkonzulátusa
nevében Szarka Gábor konzul köszöntötte az egybegyűlteket. A Sóvidék
Kultúrájáért díjjal elsőként Józsa Jánost tüntették ki. Jelkép- és
jelzésértékű a kis kerámiaszobor, amelyet a „jövevény” Kádár-Dombi Péter
székelykeresztúri szobrász készített. Ő itt fertőződött meg egy életre a
pala által, az ugyancsak korondi kötődésű Benczédi Sándor emlékét idéző
kerámiaszobrokkal sajátos stílusban készíti mással össze nem
téveszthető alkotásait.
„Mit kaptak ők Korondtól? Hogyan emlékeznek
felnőtt- vagy ifjúkoruk falujára? – vetette fel a kérdést P. Buzogány
Árpád a könyv előszavában. – Ez derül ki a beszélgetésekből, oldalról
oldalra haladva. Szó esik irodalomról, fazekasságról, általában a
kulturális, szellemi értelemben is gazdag faluról, ami sokuk szerint is
megtartó erővel bír a mai napig is.” Nem egyéb ez a könyv és az
értékmentő próbálkozás annál a kísérletnél, amely rámutat arra, hogy
többek vagyunk, hogy a látszat mögött is vannak még értékeink.
Forrás.www.szekelyhon.ro
0 Megjegyzések