Izzik a levegő Bayer Zsolt körül a Magyar Nemzetben megjelent cikke miatt. Az írást olvasva bennem is végigfutottak mindazon gondolatok, amelyek bennem a cigánysággal kapcsolatosak, de itt most ez nem lényeges, maradjunk a Bayer cikknél, és Bayer Zsolt személyénél.
Rögtön meg is jegyezném, hogy személyesen nem ismerem, az Echo tévén nézem néhány műsorát – és kábé ennyi.
A Magyar Nemzetben közzétett cikkéből árad a düh és a gyűlölet. A dühöt és gyűlöletet meg lehet érteni, hiszen valóban elítélendő az, ami december végén történt. Ahogyan elítélendő Olaszliszka, vagy Gyöngyöspata.
Ugyanakkor nem szabad elfelejteni azt sem, hogy voltak annak idején cigány gyilkosságok is, ahol szó szerint kivégeztek ártatlan gyereket, öreget egyaránt. Egyik sem normális.
Tehát ott tartottam, hogy megértem Bayer Zsolt dühét, csak azt nem értem, amikor leül megírni egy cikket a Magyar Nemzetbe, amit a fél ország olvas, akkor miért nem vesz előtte egy hidegzuhanyt, és gondolja át hideg fejjel, hogy ezekután mit lehetne, és főleg mit kellene írni – már ha mindenképpen muszáj.
Általánosítva leállatozni a cigányságot csúnya dolog. Ha egy köztiszteletben álló újságíró teszi ezt, akkor az még rosszabb.
A cikkben egyébként jogos problémákat vet fel, sőt, amikor a tehetségkutató győztes cigány fiúról nyilatkozik, kifejezetten pozitív a gondolat: a srác többet tett egymaga a normális cigány-magyar együttélés érdekében, mint az összes civil szervezet meg jogvédő együttvéve.
Csakhogy a cikkben felvetett jogos problémákat és jó gondolatokat is hazavágja néhány másik mondatával. Vagyis igaz a másik oldala is a dolognak: Bayer ezzel a cikkével sokkal többet ártott a jobb oldalnak, mint az összes egyéb cigánygyűlölő együttvéve.
Nézzünk kicsit a dolgok mögé. Mi a cél? Felrázni az embereket? Megoldani a problémát? Tovább szítani az ellentéteket cigányok és magyarok között?
Válaszoljuk meg a kérdést a cikk szemszögéből nézve: felrázza az embereket? Bizonyos értelemben igen, hiszen most mindenki beszél valamiről. Miről is? Arról, hogy Bayer mekkora cigánygyűlölő, és rasszista, és meg kell büntetni. Vagyis nem a probléma került a középpontba. Bayer tudhatta volna, hogy ez lesz az eredménye, hiszen okos fiú ő.
Tehát látjuk, hogy nem rázta fel az embereket a valódi probléma megoldásának érdekében, ezáltal a probléma megoldása sem került közelebb.
Azt sem feltételezem, hogy szítani szeretné a feszültséget cigányok és magyarok között, hiszen az sem a cigányoknak, sem a magyaroknak nem jó. Jó azoknak, akik ebből a szembenállásból profitálnak.
Maradjunk az első gondolatnál, miszerint Bayer dühös lett, érthető módon nem először, és nem vett hidegzuhanyt, mielőtt megírta volna a cikket. Amúgy izomból, gondolkodás nélkül leírta, ami akkor jött belőle. Ez nem vall felelős gondolkodásra, ami az ő esetében dupla hibának számít. Lehet, ezt ő is tudta, de azt mondta: nem érdekli, ha rasszistának bélyegzik, de már elege van abból, hogy soha nem történik semmi ebben az országban.
És ezzel elérkeztünk a lényeghez: ebben a liberális áldemokráciában valóban nem történik semmi. Csak az van, hogy szép lassan egyre mélyebbre süllyed az ország gazdaságilag és morálisan is. A hullámzó szar folyamatosan hömpölyög az utcákon – gondolok itt a cigánykérdésre, a deviza hitelekre, a korrupcióra, a felelősségtelenségre, a munkanélküliségre, az egyre újabb és újabb megszorításokra… És még sorolhatnánk.
Természetesen a felső tízezer és a jelenlegi politikai elit – itt mindkét oldalra gondolok – kiválóan el van így is az extra profitjával, és a fullos fizetésével. Nekik az a jó, ha a hömpölygő szarban a cigányok és a magyarok egymásnak esnek, mert ők addig sincsenek veszélyben.
Oszd meg és uralkodj! – mondták az ókori Rómában. Tökéletesen érvényesül ma: van áljobb- és álbaloldal, vannak magyarok és cigányok, vannak szegények és gazdagok, és így tovább… Lehetne sorolni, mennyi felé vagyunk osztva.
És Bayer Zsolt cikke ezt a megosztást szolgálja. A megoldás ugyanis nem ott van, hogy beállunk az egyik táborba, és sarat dobálunk a másikra, hanem ott, hogy felismerjük ennek a csapdáit. Ugyanis, amíg fölül nincs rend, alul sem lesz – különösen akkor nem, ha fent nem is érdeke senkinek, hogy alul az legyen.
De ezt alul is fel kellene ismerni, és végre eltakarítani a fentről csöpögő mocskot. Ugyanis a nálunk hömpölygő szar fentről került hozzánk…
Rögtön meg is jegyezném, hogy személyesen nem ismerem, az Echo tévén nézem néhány műsorát – és kábé ennyi.
A Magyar Nemzetben közzétett cikkéből árad a düh és a gyűlölet. A dühöt és gyűlöletet meg lehet érteni, hiszen valóban elítélendő az, ami december végén történt. Ahogyan elítélendő Olaszliszka, vagy Gyöngyöspata.
Ugyanakkor nem szabad elfelejteni azt sem, hogy voltak annak idején cigány gyilkosságok is, ahol szó szerint kivégeztek ártatlan gyereket, öreget egyaránt. Egyik sem normális.
Tehát ott tartottam, hogy megértem Bayer Zsolt dühét, csak azt nem értem, amikor leül megírni egy cikket a Magyar Nemzetbe, amit a fél ország olvas, akkor miért nem vesz előtte egy hidegzuhanyt, és gondolja át hideg fejjel, hogy ezekután mit lehetne, és főleg mit kellene írni – már ha mindenképpen muszáj.
Általánosítva leállatozni a cigányságot csúnya dolog. Ha egy köztiszteletben álló újságíró teszi ezt, akkor az még rosszabb.
A cikkben egyébként jogos problémákat vet fel, sőt, amikor a tehetségkutató győztes cigány fiúról nyilatkozik, kifejezetten pozitív a gondolat: a srác többet tett egymaga a normális cigány-magyar együttélés érdekében, mint az összes civil szervezet meg jogvédő együttvéve.
Csakhogy a cikkben felvetett jogos problémákat és jó gondolatokat is hazavágja néhány másik mondatával. Vagyis igaz a másik oldala is a dolognak: Bayer ezzel a cikkével sokkal többet ártott a jobb oldalnak, mint az összes egyéb cigánygyűlölő együttvéve.
Nézzünk kicsit a dolgok mögé. Mi a cél? Felrázni az embereket? Megoldani a problémát? Tovább szítani az ellentéteket cigányok és magyarok között?
Válaszoljuk meg a kérdést a cikk szemszögéből nézve: felrázza az embereket? Bizonyos értelemben igen, hiszen most mindenki beszél valamiről. Miről is? Arról, hogy Bayer mekkora cigánygyűlölő, és rasszista, és meg kell büntetni. Vagyis nem a probléma került a középpontba. Bayer tudhatta volna, hogy ez lesz az eredménye, hiszen okos fiú ő.
Tehát látjuk, hogy nem rázta fel az embereket a valódi probléma megoldásának érdekében, ezáltal a probléma megoldása sem került közelebb.
Azt sem feltételezem, hogy szítani szeretné a feszültséget cigányok és magyarok között, hiszen az sem a cigányoknak, sem a magyaroknak nem jó. Jó azoknak, akik ebből a szembenállásból profitálnak.
Maradjunk az első gondolatnál, miszerint Bayer dühös lett, érthető módon nem először, és nem vett hidegzuhanyt, mielőtt megírta volna a cikket. Amúgy izomból, gondolkodás nélkül leírta, ami akkor jött belőle. Ez nem vall felelős gondolkodásra, ami az ő esetében dupla hibának számít. Lehet, ezt ő is tudta, de azt mondta: nem érdekli, ha rasszistának bélyegzik, de már elege van abból, hogy soha nem történik semmi ebben az országban.
És ezzel elérkeztünk a lényeghez: ebben a liberális áldemokráciában valóban nem történik semmi. Csak az van, hogy szép lassan egyre mélyebbre süllyed az ország gazdaságilag és morálisan is. A hullámzó szar folyamatosan hömpölyög az utcákon – gondolok itt a cigánykérdésre, a deviza hitelekre, a korrupcióra, a felelősségtelenségre, a munkanélküliségre, az egyre újabb és újabb megszorításokra… És még sorolhatnánk.
Természetesen a felső tízezer és a jelenlegi politikai elit – itt mindkét oldalra gondolok – kiválóan el van így is az extra profitjával, és a fullos fizetésével. Nekik az a jó, ha a hömpölygő szarban a cigányok és a magyarok egymásnak esnek, mert ők addig sincsenek veszélyben.
Oszd meg és uralkodj! – mondták az ókori Rómában. Tökéletesen érvényesül ma: van áljobb- és álbaloldal, vannak magyarok és cigányok, vannak szegények és gazdagok, és így tovább… Lehetne sorolni, mennyi felé vagyunk osztva.
És Bayer Zsolt cikke ezt a megosztást szolgálja. A megoldás ugyanis nem ott van, hogy beállunk az egyik táborba, és sarat dobálunk a másikra, hanem ott, hogy felismerjük ennek a csapdáit. Ugyanis, amíg fölül nincs rend, alul sem lesz – különösen akkor nem, ha fent nem is érdeke senkinek, hogy alul az legyen.
De ezt alul is fel kellene ismerni, és végre eltakarítani a fentről csöpögő mocskot. Ugyanis a nálunk hömpölygő szar fentről került hozzánk…
Az eredeti cikk: http://www.magyarhirlap.hu/ki-ne-legyen
És a folytatás: http://www.magyarhirlap.hu/tenyleg-mi-legyen
És a folytatás: http://www.magyarhirlap.hu/tenyleg-mi-legyen
Both Gábor fotós, filmes
0 Megjegyzések