Az év legnagyobb filmjének főszerepét egy rendkívül szerény brit színészre, Martin Freemanre bízták. A Sherlock-sorozat sztárja mesélt arról, hogy milyen kihívásokkal járt A hobbit – Váratlan utazás forgatása.
Régóta emlegették a neved Zsákos Bilbó szerepével kapcsolatban. Te mikor értesültél arról, hogy Te vagy a kiválasztott?
Igen, bár ez annyira nem hízelgő. Nagyjából azt jelenti, hogy elég furi arcom van. Márpedig ha egy arcról az ugrik be az embereknek, hogy olyan, mint egy hobbit, az nem feltétlenül előnyös. A pletykák persze hozzám is eljutottak, de hivatalosan akkor beszéltem erről először, amikor pár éve a londoni Sohóban összefutottam Andy Serkisszel, aki rákérdezett, hogy hívott-e valaki Bilbó szerepével kapcsolatban. „Nem, senki” – mondtam akkor. „Szerintem hamarosan keresni fognak” – zárta a dolgot Andy. Erre azonban egészen 2010 februárjáig kellett várnom.
Más színészekkel nem kellett konkurálnod?
Nem. Ez egy „Vagy te játszod a szerepet, vagy nem csináljuk meg a filmet”-szituáció volt. Jólesett az effajta megbecsülés.
Egy időben úgy festett, a Sherlock beleszólhat a tolkieni kiruccanásba. Nem lehetett egyszerű dönteni…
Mindkettőt iszonyatosan meg akartam csinálni. Imádtam a Sherlockon dolgozni, ráadásul az első évad hatalmas siker volt Nagy-Britanniában, és szerződés kötött a folytatáshoz. Semmiképp nem akartam nekik hátat fordítani. Rengeteget tárgyaltam az ügynökeimmel, és végül arra jutottunk, hogy bármennyire szeretném, nem tudom Zsákos Bilbót eljátszani. Aztán Peter (Jackson – a szerk.) átszervezte miattam a teljes forgatási menetrendet, amiért nem lehetek elég hálás. Hihetetlen, hogy így alakult.
Mikor kezdted meg a munkát Bilbón? Olvastad előtte a könyvet?
Nem olvastam előtte, és akkortájt került csak a kezembe, amikor már utaztam Új-Zélandra. Először a fizikai változásokra figyeltem oda. Fontos volt, hogy a hobbitláb hogyan változtatja meg a testmozgásomat. Persze a hobbitok nagyon emberszerűek, de mégis egy kicsit mások. Erre Peter hívta fel a figyelmemet. Mivel Bilbó a történet szíve-lelke, ezért fontos volt, hogy szerethető figura legyen. Aztán meg kellett néznem Ian Holm játékát is, aki A Gyűrűk Ura-mozikban formálta meg Bilbó idősebb karakterét. Párszor végignéztem, hogyan játszotta őt, de nem akartam pontosan lemásolni a figurát, csak valahol a közelében lenni.
Kényelmes volt a kosztüm és a hobbitláb?
Ha a törpökéhez hasonlítom magam, akkor mindenképp. Ők egész nap arcprotéziseket viseltek, és hatalmas, kitömött ruhákat. Ehhez képest nekem volt egy parókám, egy műfülem és a hobbitlábam. Kellett azért egy kis make-up is, mert a film nagy részében Bilbó elég koszos. Ezenkívül még volt néhány karcolás, kisebb vérfolt, ilyenek… Más filmben már ennyi is sok lenne, de Középföldén szinte már luxusnak számít, ha az ember ilyen kevés időt tölt csak a sminkesekkel.
Azt mondják, Peter Jackson olyan rendező, aki szereti a jeleneteket sokféleképpen leforgatni…
Igen, sok alkalommal játsszuk el ugyanazt a jelenetet. Az első szcéna, amiben részt vettem, pont a Gollammal közös nagyjelenet volt, ami egy kb. tízperces dialógus, amit többféleképpen felvettünk egyben, mielőtt külön, kis vágásokban is eljátszottuk volna. Ilyenkor áldottam az eget, hogy jókora színházi tapasztalattal rendelkezem. A rengeteg próba és rengeteg szövegtanulás végre kifizetődött. A színházi hátterem és a drámasuli nélkül nem hiszem, hogy ment volna a dolog.
Milyen tapasztalatokra tettél szert a 3D-s akciójelenetek felvételekor?
Rengeteget futottam, szükség volt a jó kondira. A 3D-s kamerák kicsit lassították a munkánkat, de nem vészesen. A forgatás legtöbb fázisában nem is érződött, hogy 3D-s mozin dolgozunk. A technika is fejlődött az elmúlt években, és Peterék mindenből a legjobbat használták.
Míg A Gyűrűk Ura egy nagyszabású „jó a gonosz ellen” történet, ez egy kissé személyesebb darab, ami sokkal inkább magáról Bilbóról szól. Tévedünk?
Ez is egy lehetséges nézőpont. Azért a törpök tesznek arról, hogy az egész ne csak Bilbó önfelfedező utazása legyen. Bilbónak nagyon fontos, hogy végre egy olyan döntést hoz, amivel kilép a komfortzónájából. Feladja az addigi életét, és – vállalva a veszélyt – új dolgokat próbál ki. Szerintem ez sok XXI. századi emberre ráférne. A világ odakint van!
Igen, bár ez annyira nem hízelgő. Nagyjából azt jelenti, hogy elég furi arcom van. Márpedig ha egy arcról az ugrik be az embereknek, hogy olyan, mint egy hobbit, az nem feltétlenül előnyös. A pletykák persze hozzám is eljutottak, de hivatalosan akkor beszéltem erről először, amikor pár éve a londoni Sohóban összefutottam Andy Serkisszel, aki rákérdezett, hogy hívott-e valaki Bilbó szerepével kapcsolatban. „Nem, senki” – mondtam akkor. „Szerintem hamarosan keresni fognak” – zárta a dolgot Andy. Erre azonban egészen 2010 februárjáig kellett várnom.
Más színészekkel nem kellett konkurálnod?
Nem. Ez egy „Vagy te játszod a szerepet, vagy nem csináljuk meg a filmet”-szituáció volt. Jólesett az effajta megbecsülés.
Egy időben úgy festett, a Sherlock beleszólhat a tolkieni kiruccanásba. Nem lehetett egyszerű dönteni…
Mindkettőt iszonyatosan meg akartam csinálni. Imádtam a Sherlockon dolgozni, ráadásul az első évad hatalmas siker volt Nagy-Britanniában, és szerződés kötött a folytatáshoz. Semmiképp nem akartam nekik hátat fordítani. Rengeteget tárgyaltam az ügynökeimmel, és végül arra jutottunk, hogy bármennyire szeretném, nem tudom Zsákos Bilbót eljátszani. Aztán Peter (Jackson – a szerk.) átszervezte miattam a teljes forgatási menetrendet, amiért nem lehetek elég hálás. Hihetetlen, hogy így alakult.
Mikor kezdted meg a munkát Bilbón? Olvastad előtte a könyvet?
Nem olvastam előtte, és akkortájt került csak a kezembe, amikor már utaztam Új-Zélandra. Először a fizikai változásokra figyeltem oda. Fontos volt, hogy a hobbitláb hogyan változtatja meg a testmozgásomat. Persze a hobbitok nagyon emberszerűek, de mégis egy kicsit mások. Erre Peter hívta fel a figyelmemet. Mivel Bilbó a történet szíve-lelke, ezért fontos volt, hogy szerethető figura legyen. Aztán meg kellett néznem Ian Holm játékát is, aki A Gyűrűk Ura-mozikban formálta meg Bilbó idősebb karakterét. Párszor végignéztem, hogyan játszotta őt, de nem akartam pontosan lemásolni a figurát, csak valahol a közelében lenni.
Kényelmes volt a kosztüm és a hobbitláb?
Ha a törpökéhez hasonlítom magam, akkor mindenképp. Ők egész nap arcprotéziseket viseltek, és hatalmas, kitömött ruhákat. Ehhez képest nekem volt egy parókám, egy műfülem és a hobbitlábam. Kellett azért egy kis make-up is, mert a film nagy részében Bilbó elég koszos. Ezenkívül még volt néhány karcolás, kisebb vérfolt, ilyenek… Más filmben már ennyi is sok lenne, de Középföldén szinte már luxusnak számít, ha az ember ilyen kevés időt tölt csak a sminkesekkel.
Azt mondják, Peter Jackson olyan rendező, aki szereti a jeleneteket sokféleképpen leforgatni…
Igen, sok alkalommal játsszuk el ugyanazt a jelenetet. Az első szcéna, amiben részt vettem, pont a Gollammal közös nagyjelenet volt, ami egy kb. tízperces dialógus, amit többféleképpen felvettünk egyben, mielőtt külön, kis vágásokban is eljátszottuk volna. Ilyenkor áldottam az eget, hogy jókora színházi tapasztalattal rendelkezem. A rengeteg próba és rengeteg szövegtanulás végre kifizetődött. A színházi hátterem és a drámasuli nélkül nem hiszem, hogy ment volna a dolog.
Milyen tapasztalatokra tettél szert a 3D-s akciójelenetek felvételekor?
Rengeteget futottam, szükség volt a jó kondira. A 3D-s kamerák kicsit lassították a munkánkat, de nem vészesen. A forgatás legtöbb fázisában nem is érződött, hogy 3D-s mozin dolgozunk. A technika is fejlődött az elmúlt években, és Peterék mindenből a legjobbat használták.
Míg A Gyűrűk Ura egy nagyszabású „jó a gonosz ellen” történet, ez egy kissé személyesebb darab, ami sokkal inkább magáról Bilbóról szól. Tévedünk?
Ez is egy lehetséges nézőpont. Azért a törpök tesznek arról, hogy az egész ne csak Bilbó önfelfedező utazása legyen. Bilbónak nagyon fontos, hogy végre egy olyan döntést hoz, amivel kilép a komfortzónájából. Feladja az addigi életét, és – vállalva a veszélyt – új dolgokat próbál ki. Szerintem ez sok XXI. századi emberre ráférne. A világ odakint van!
(est.hu)
0 Megjegyzések