A gyöngybagoly (Tyto alba) fokozottan védett éjszakai ragadozó madarunk, természetvédelmi eszmei értéke
100 000 Ft.
Magyarországi állománya az utóbbi évtizedekben drasztikusan lecsökkent. Ennek számos oka van, de talán mind közül a legfontosabb, hogy Magyarországon a gyöngybagoly az emberi településekhez, épületekhez kötődik. Általában egyházi épületek (templomok, kápolnák) tornyaiban, vagy tanyasi épületek padlásán költ. Speciális fészkelési igényei miatt máshol csak ritkán találja meg életfeltételeit. A napjainkban megszaporodott örvendetes templomfelújítások sajnos a tornyok lezárásával érnek véget, melyek következtében a költésben lévő baglyok elpusztulnak. Az állománycsökkenéshez továbbá hozzájárul a gyöngybaglyok által nehezen viselt mostoha időjárási körülmények, táplálkozó területek szűkülése, a közlekedés okozta pusztulás, áramütések, lelövés és mérgezés.
A gyöngybagoly jellemzése
Brehm “Az állatok világa” című művének Madarak kötete az egyik legrégebbi olyan munka melyben bővebben olvashatunk a gyöngybagolyról is:„A gyöngyös bagolynak vagy fátyolos bagónak – mint itt-ott hazánkban a gyöngybaglyot hívják – felső teste hamuszürke alapszínen nagyon finom fekete és fehér hosszanti foltokkal rajzolt; a hátsó fej oldalai és a tarkó rozsdássárgás alapon hasonló színű rajzolatot mutatnak; a felső szárnyfedők hamuszürkék, világosabban erezett és fekete és fehér fröccsökkel tarkítva; alsó teste sötét rozsdasárga alapon barnán és fehéren pettyezett; vénasszonyias ábrázatának fátyola rozsdaszínű, néha alsó részén rozsdafehéres; evezői rozsdaszínűek, belső zászlójuk fehéres, 3-4 sötétebb harántszalaggal, a külső zászlón sötét foltozással; farktollai rozsdasárgák 3-4 fekete harántsávollyal, hegyükön hamuszürke, fehéresen hamuszürke, fehéresen erezett széles harántpánttal. Szeme sötétbarna; csőre és viaszbőre vörhenyes fehérek; lábai – a mennyiben csupaszok – szennyes kékesszürkék. A tojó rendszerint valamivel komorabb színezetű mint a hím. Hosszúsága 33-35, szárnyhossza 28-30,5 , farkhossza 12,8-13,2 , lábhossza 4,7-5,5 , csőrhossza 2,8-3 cm. „„Színezete nagyon változó. Némely példányok felső testének alapszíne sötét hamuszürke, alsó testüké majdnem rozsdavörös, másoké meg világos rozsdasárga, sőt fehér, hátuké ellenben halványabb hamuszürke.”„Ültökben egyéb baglyokhoz hasonlítanak ugyan, csakhogy karcsúbbak, magasabb termetűek, nem annyira köpcösek, ábrázatuk pedig irgalmatlanul vénasszonyias. Hihetetlenül szomorú pofákat vágnak, s csodálatosan fintorgatják arcukat.”„A fiókák – egyéb más baglyokhoz hasonlóan – kezdetben fölöttébb rútak, ám azért szülőik melegségesen ragaszkodnak ocsmány apróságukhoz s bőségesen hordják számukra az egeret.”
Elterjedés
A gyöngybagoly kozmopolita faj, minden földrészen előfordul. Az egyes földrészeken több mint 30 különböző alfajt találunk, melyek esetenként nagyon eltérnek egymástól méretben, színezetben, testarányokban. A közös tulajdonság, mely minden alfajra jellemző és rendkívül sajátos külsőt kölcsönöz nekik, a szív alakú arcfátyol. A Kárpát-medencében a sötét mellű alfaj; a Tyto alba guttata a jellemző, de hazánk déli, délnyugati területein szórványosan a fehér mellű, atlanti elterjedésű alfaj; a Tyto alba alba is fészkel és a sötét mellű közép-európai formával kevert populációt alkot. Elterjedésének a szélsőséges csapadék és hőmérsékleti viszonyok szabnak csupán határt.
Az európai földrész nagy részén megtalálható fészkelő fajként. Ez alól kivétel a volt a Szovjetunió Uráltól nyugatra eső része, Norvégia, Finnország, Törökország, Albánia és Bulgária nagy része. Általában elmondható, hogy hiányzik a nagy kiterjedésű síkságokról és a hegységekből, leginkább a változatos növényborítottságú dombságokat kedveli.
Magyarországi elterjedése
A gyöngybagoly magyarországi elterjedése megyénként változik, legnagyobb állományát a Dél-Dunántúl három megyéjében találjuk (Tolna, Baranya, Somogy). A Duna-Tisza közén sokkal ritkább, míg az Alföldön – saját megfigyeléseink szerint – egészen ritka. Az Északi- középhegységben a 400 méternél magasabb részekről hiányzik.
A gyöngybagoly jellemzése
Brehm “Az állatok világa” című művének Madarak kötete az egyik legrégebbi olyan munka melyben bővebben olvashatunk a gyöngybagolyról is:„A gyöngyös bagolynak vagy fátyolos bagónak – mint itt-ott hazánkban a gyöngybaglyot hívják – felső teste hamuszürke alapszínen nagyon finom fekete és fehér hosszanti foltokkal rajzolt; a hátsó fej oldalai és a tarkó rozsdássárgás alapon hasonló színű rajzolatot mutatnak; a felső szárnyfedők hamuszürkék, világosabban erezett és fekete és fehér fröccsökkel tarkítva; alsó teste sötét rozsdasárga alapon barnán és fehéren pettyezett; vénasszonyias ábrázatának fátyola rozsdaszínű, néha alsó részén rozsdafehéres; evezői rozsdaszínűek, belső zászlójuk fehéres, 3-4 sötétebb harántszalaggal, a külső zászlón sötét foltozással; farktollai rozsdasárgák 3-4 fekete harántsávollyal, hegyükön hamuszürke, fehéresen hamuszürke, fehéresen erezett széles harántpánttal. Szeme sötétbarna; csőre és viaszbőre vörhenyes fehérek; lábai – a mennyiben csupaszok – szennyes kékesszürkék. A tojó rendszerint valamivel komorabb színezetű mint a hím. Hosszúsága 33-35, szárnyhossza 28-30,5 , farkhossza 12,8-13,2 , lábhossza 4,7-5,5 , csőrhossza 2,8-3 cm. „„Színezete nagyon változó. Némely példányok felső testének alapszíne sötét hamuszürke, alsó testüké majdnem rozsdavörös, másoké meg világos rozsdasárga, sőt fehér, hátuké ellenben halványabb hamuszürke.”„Ültökben egyéb baglyokhoz hasonlítanak ugyan, csakhogy karcsúbbak, magasabb termetűek, nem annyira köpcösek, ábrázatuk pedig irgalmatlanul vénasszonyias. Hihetetlenül szomorú pofákat vágnak, s csodálatosan fintorgatják arcukat.”„A fiókák – egyéb más baglyokhoz hasonlóan – kezdetben fölöttébb rútak, ám azért szülőik melegségesen ragaszkodnak ocsmány apróságukhoz s bőségesen hordják számukra az egeret.”
Elterjedés
A gyöngybagoly kozmopolita faj, minden földrészen előfordul. Az egyes földrészeken több mint 30 különböző alfajt találunk, melyek esetenként nagyon eltérnek egymástól méretben, színezetben, testarányokban. A közös tulajdonság, mely minden alfajra jellemző és rendkívül sajátos külsőt kölcsönöz nekik, a szív alakú arcfátyol. A Kárpát-medencében a sötét mellű alfaj; a Tyto alba guttata a jellemző, de hazánk déli, délnyugati területein szórványosan a fehér mellű, atlanti elterjedésű alfaj; a Tyto alba alba is fészkel és a sötét mellű közép-európai formával kevert populációt alkot. Elterjedésének a szélsőséges csapadék és hőmérsékleti viszonyok szabnak csupán határt.
Az európai földrész nagy részén megtalálható fészkelő fajként. Ez alól kivétel a volt a Szovjetunió Uráltól nyugatra eső része, Norvégia, Finnország, Törökország, Albánia és Bulgária nagy része. Általában elmondható, hogy hiányzik a nagy kiterjedésű síkságokról és a hegységekből, leginkább a változatos növényborítottságú dombságokat kedveli.
Magyarországi elterjedése
A gyöngybagoly magyarországi elterjedése megyénként változik, legnagyobb állományát a Dél-Dunántúl három megyéjében találjuk (Tolna, Baranya, Somogy). A Duna-Tisza közén sokkal ritkább, míg az Alföldön – saját megfigyeléseink szerint – egészen ritka. Az Északi- középhegységben a 400 méternél magasabb részekről hiányzik.
0 Megjegyzések