Egy csillagászcsoport szerint exobolygók körüli holdakat is érdemes lenne lakhatóság szempontjából vizsgálni.
A Földszerű idegen világok keresése során a csillagászok általában a Naprendszeren kívüli bolygókat tanulmányozzák, azonban egy új kutatás szerint az eme exobolygók körül keringő holdak némelyike ugyanolyan valószínűséggel hordozhat életet.
A kutatók eddig több mint 800 exobolygót fedeztek fel, ezenkívül rengeteg jelölt várakozik még megerősítésre. Nagy részük azonban a Jupiterhez hasonló gázóriás, csak maroknyi hordoz szilárd felszínt és kering a lakhatósági zónában – ahol még folyékony víz lehet felszínén, és talán az általunk ismert élet - csillaga körül. Egy csillagászcsoport azonban úgy véli, ezek a lakhatatlan exobolygók lakható exoholdaknak adhatnak otthont.
„Az exoholdak számára is van egyfajta lakhatósági zóna, ami csak kevéssé tér el az exobolygókétól” – mondja Rory Barnes, a NASA Asztrobiológiai Intézetének szakembere. Barnes és René Heller, német kutató (Leibniz Institute for Astrophysics Potsdam) magyarázata szerint viszont a klíma és fényviszonyokat érintő szempontok az exobolygókhoz képest nagyon eltérőek lennének az exoholdak esetén.
Holdunkhoz hasonlóan számos exohold kötött keringésű, ami azt jelenti, hogy egyik félteke állandóan elfele néz a bolygótól, ami leszűkíti a felszínén lévő lakható régiók arányát. A holdak emellett két fényforrásból táplálkoznak – az egyik a csillag, a másik a gazdabolygó -, és drámai fogyatkozásoknak vannak kitéve. „Egy ilyen exohold felszínén álló megfigyelő teljesen másképpen tapasztalná meg a nappalt és éjszakát – mondja Heller. – Például a csillagfogyatkozások hirtelen teljes sötétséghez vezethetnek délben.”
A csillagászok – akiknek tanulmányát az Astrobiology folyóirat januári száma részletezi – szerint az árapályfűtés hatásait is figyelembe kell venni, amikor egy exohold lakhatóságát határozzák meg. A bolygójukhoz túl közel keringő holdak erős árapályfűtést tapasztalnak meg és úgynevezett megfutó üvegházhatást, ami elpárologtatná a felszíni vizet.
Bár eddig nem találtak lakható exoholdakat, a kutatók szerint nincs okunk azt feltételezni, hogy nem is léteznek. Egyesek már el is kezdtek azon morfondírozni, hogyan alkalmazhatnák a Kepler Űrteleszkóphoz hasonló szondákat az idegen holdak észlelésére. A Keplerhez hasonló teleszkópok a gazdacsillag fényességében az átvonuló bolygók okozta halványulást érzékelik. Az eme mintákban lévő ingadozások talán egy bolygó körül keringő hold jelenlétét is feltárnák.
A kutatók eddig több mint 800 exobolygót fedeztek fel, ezenkívül rengeteg jelölt várakozik még megerősítésre. Nagy részük azonban a Jupiterhez hasonló gázóriás, csak maroknyi hordoz szilárd felszínt és kering a lakhatósági zónában – ahol még folyékony víz lehet felszínén, és talán az általunk ismert élet - csillaga körül. Egy csillagászcsoport azonban úgy véli, ezek a lakhatatlan exobolygók lakható exoholdaknak adhatnak otthont.
„Az exoholdak számára is van egyfajta lakhatósági zóna, ami csak kevéssé tér el az exobolygókétól” – mondja Rory Barnes, a NASA Asztrobiológiai Intézetének szakembere. Barnes és René Heller, német kutató (Leibniz Institute for Astrophysics Potsdam) magyarázata szerint viszont a klíma és fényviszonyokat érintő szempontok az exobolygókhoz képest nagyon eltérőek lennének az exoholdak esetén.
Holdunkhoz hasonlóan számos exohold kötött keringésű, ami azt jelenti, hogy egyik félteke állandóan elfele néz a bolygótól, ami leszűkíti a felszínén lévő lakható régiók arányát. A holdak emellett két fényforrásból táplálkoznak – az egyik a csillag, a másik a gazdabolygó -, és drámai fogyatkozásoknak vannak kitéve. „Egy ilyen exohold felszínén álló megfigyelő teljesen másképpen tapasztalná meg a nappalt és éjszakát – mondja Heller. – Például a csillagfogyatkozások hirtelen teljes sötétséghez vezethetnek délben.”
A csillagászok – akiknek tanulmányát az Astrobiology folyóirat januári száma részletezi – szerint az árapályfűtés hatásait is figyelembe kell venni, amikor egy exohold lakhatóságát határozzák meg. A bolygójukhoz túl közel keringő holdak erős árapályfűtést tapasztalnak meg és úgynevezett megfutó üvegházhatást, ami elpárologtatná a felszíni vizet.
Bár eddig nem találtak lakható exoholdakat, a kutatók szerint nincs okunk azt feltételezni, hogy nem is léteznek. Egyesek már el is kezdtek azon morfondírozni, hogyan alkalmazhatnák a Kepler Űrteleszkóphoz hasonló szondákat az idegen holdak észlelésére. A Keplerhez hasonló teleszkópok a gazdacsillag fényességében az átvonuló bolygók okozta halványulást érzékelik. Az eme mintákban lévő ingadozások talán egy bolygó körül keringő hold jelenlétét is feltárnák.
0 Megjegyzések