A fanatikus rajongók már bizonyára tudnak róla, sőt, olvasták is az új Holmes régényt, így most inkább azokhoz szólok, akiknek ez még kimaradt.
Anthony Horowitz ezúttal nem tiniknek ír (olyannyira nem, hogy a regény tizennyolc éven aluliaknak nem is ajánlott), hanem felnőtt krimirajongóknak, mégpedig Sir Arthur Conan Doyle örököseinek megbízásából. Horowitztól egyébként nem is áll távol a téma, több epizódot is írt a Poirot tévésorozathoz, és természetesen, - mint annyian még- vad Sherlock rajongó is. A kihívást pedig örömmel vette, hosszú kutatómunka és utánajárás után megszületett a legújabb Holmes regény, A Selyemház titka.
Örömmel jelenthetem, hogy hangulatában, karaktereiben és szófordulataiban hűen hozza az eredeti mű lényegét. Nem próbálja lekörözni, és nem akar valami merőben újat hozni. Természetesen itt kell megköszönnünk a fordítást Tóth Tamás Boldizsárnak is, akinek nagy szerepe volt abban, hogy a nyelvezet zamata és hangulata megmaradt.
Sherlock Holmes halála után járunk egy évvel, mikor az idős Watson doktor úgy dönt, papírra veti az utolsó, legmegdöbbentőbb nyomozásukat. És akkor lássuk Dr. Watson ajánlóját:
"Az események, amelyeket leírni készülök, túl szörnyűségesek, túl döbbenetesek voltak ahhoz, hogy nyomtatásban megjelenhessenek. Még ma is azok. Ha elkészültem, már amennyiben lesz erőm bevégezni a munkát, becsomagoltatom a kéziratot, és azt az utasítást adom mellé, hogy a csomagot száz évig tilos kinyitni. El sem képzelhető, milyen lesz akkor a világ, meddig jut el addigra az emberiség, de a jövőbeni olvasók talán edzettebb lélekkel viselik majd el a romlottság elborzasztó képeit, mint az én közönségem tenné. Az utókornak hagyom hát örökül Sherlock Holmes utolsó portréját és a valóság egy olyan arcát, ami mindeddig rejtve volt." (Dr. Watson)
Már a fülszöveg is kellően csábító, nincs az a könyvmoly, aki ezután sűrű ásítások közepette dobná félre a könyvet, de ha a külcsínt is megnézzük, az Animus kiadónak is jár a köszönet, mondhatni megadták a módját a megjelenésnek. Keménykötés, borítóvédő, és könyvjelző szalag dukál az új Holmes-regényhez. (És vicces vagy sem, az illata isteni!)
És a történet? Szerettük. Mert benne volt minden, amit vártunk, a klasszikus hangvételű párbeszédek, furmányos ötletek, meglepő fordulatok, és újra találkozhattunk kedvenceinkkel, a korábbról már ismert Mycroft-tal, Holmes ugyancsak zseniális elméjű bátyjával, vagy Mrs. Hudson-nal, Holmes állandó házvezetőnőjével.
A beígért szörnyűségek pedig valóban szörnyűségek voltak, így a titkosítást abszolút megértjük, ugyanakkor nem bánjuk, hogy letelt, kár lett volna a további rejtegetésért.
Anthony Horowitz: A Selyemház titka
Animus kiadó, 2012.
Örömmel jelenthetem, hogy hangulatában, karaktereiben és szófordulataiban hűen hozza az eredeti mű lényegét. Nem próbálja lekörözni, és nem akar valami merőben újat hozni. Természetesen itt kell megköszönnünk a fordítást Tóth Tamás Boldizsárnak is, akinek nagy szerepe volt abban, hogy a nyelvezet zamata és hangulata megmaradt.
Sherlock Holmes halála után járunk egy évvel, mikor az idős Watson doktor úgy dönt, papírra veti az utolsó, legmegdöbbentőbb nyomozásukat. És akkor lássuk Dr. Watson ajánlóját:
"Az események, amelyeket leírni készülök, túl szörnyűségesek, túl döbbenetesek voltak ahhoz, hogy nyomtatásban megjelenhessenek. Még ma is azok. Ha elkészültem, már amennyiben lesz erőm bevégezni a munkát, becsomagoltatom a kéziratot, és azt az utasítást adom mellé, hogy a csomagot száz évig tilos kinyitni. El sem képzelhető, milyen lesz akkor a világ, meddig jut el addigra az emberiség, de a jövőbeni olvasók talán edzettebb lélekkel viselik majd el a romlottság elborzasztó képeit, mint az én közönségem tenné. Az utókornak hagyom hát örökül Sherlock Holmes utolsó portréját és a valóság egy olyan arcát, ami mindeddig rejtve volt." (Dr. Watson)
Már a fülszöveg is kellően csábító, nincs az a könyvmoly, aki ezután sűrű ásítások közepette dobná félre a könyvet, de ha a külcsínt is megnézzük, az Animus kiadónak is jár a köszönet, mondhatni megadták a módját a megjelenésnek. Keménykötés, borítóvédő, és könyvjelző szalag dukál az új Holmes-regényhez. (És vicces vagy sem, az illata isteni!)
És a történet? Szerettük. Mert benne volt minden, amit vártunk, a klasszikus hangvételű párbeszédek, furmányos ötletek, meglepő fordulatok, és újra találkozhattunk kedvenceinkkel, a korábbról már ismert Mycroft-tal, Holmes ugyancsak zseniális elméjű bátyjával, vagy Mrs. Hudson-nal, Holmes állandó házvezetőnőjével.
A beígért szörnyűségek pedig valóban szörnyűségek voltak, így a titkosítást abszolút megértjük, ugyanakkor nem bánjuk, hogy letelt, kár lett volna a további rejtegetésért.
Anthony Horowitz: A Selyemház titka
Animus kiadó, 2012.
0 Megjegyzések