Csinódi Nagy Gergő alig 12 éves, de nemrég megjelent első könyve, a Kecsketánc. A kötetben a Csíki havasokban fekvő, alig 326 lelket számláló csángó kisfalu, az Úz-menti Csinód mindennapjait, a Nagy-család ottani életét mutatja be a kis írópalánta saját élményei alapján.
A Kecsketánc 33 történetből áll, az illusztrátor nem más, mint Gergő nyolcéves húga, Ilka Uzonka.
– Városról a havasra költözve tapasztalhatta meg a létfenntartásért folytatott küzdelem mindennapi szépségeit, nehézségeit a fiam. Megismerhette az erdei emberek életét, gondolkodásmódját, egy gyarapodó csángómagyar közösség tagjává vált. Havasi élményeit a Román Televízió magyar adásának pályázati felhívására kezdte leírni. A falu kategóriában első helyezett lett, mi, látva tehetségét, írásra buzdítottuk. Ezekből a fogalmazásokból kerekedett ki ez a 33 történetet tartalmazó könyvecske, amelyik Uz Bence ma is létező világába kalauzolja az olvasót – magyarázza az előzményeket az édesapa, Nagy Balázs.
A Nagy-család néhány évvel ezelőtt döntött úgy, hogy Sepsiszentgyörgyöt maga mögött hagyva Csinódra költözik. Hamar beilleszkedtek, átvették az ottani szokásokat, a nyelvjárást, ma már állatokat tartanak, és otthon készül el a mindennapi betevő is. Nincs internet, televízió, így az estéket írással, rajzolással, barkácsolással, egyszóval alkotással tölti a két gyermek és a szülők, a néprajzkutató édesapa és a tanítónő édesanya.
Gergőt azonnal rabul ejtette a természet szépsége. A Csíki-havasokban élve egymás után fedezte fel az állat- és növényvilág megannyi csodáját, azon a tájon, ahol jó pár évtizede Uz Bence is lakott, ahol Nyirő József is örömmel tartózkodott.
– Ez a csodálatos környezet késztetett az írásra. Nekem már első osztálytól kezdve jó az íráskészségem, a magyartanárnénim is el volt csodálkozva, milyen szépen fogalmazok, milyen bő a szókincsem. Könnyen megy az írás, kevesebb mint egy év alatt írtam meg ezt a könyvet. A történeteket a való életből merítettem, ezek mind megestek velem és a családommal – mondta Csinódi Nagy Gergő.
A kedvenc története az, amikor édesapjával és egy pásztor segítségével 13 kecskét tuszkolnak be egy gépkocsiba, és szállítják fel a hegyre.
– A címek adásában anyukám is segített. Kezdetben voltak gondok a helyesírásommal, de aztán nagyon belejöttem, és oda is figyeltem arra, mit és hogyan írok. Minden nap próbáltam egy-egy fogalmazást megírni, így állt össze a 33 történetet tartalmazó kötet. Nagyon rejtélyes ez a hegyi világ, sok a patak, a madár, csodaszépek az erdők, gazdag a növény- és állatvilág. Ezeket le kellett írjam, hogy másokkal is megoszthassam – magyarázza az írópalánta.
A könyvet Gergő húga, a második osztályos Ilka Uzonka szénrajzai díszítik.
– Örömömre szolgál, hogy a testvérem által megírt történetekhez én készíthettem el a rajzokat, nem ceruzával, hanem szénnel. Kenyérsütés előtt édesapa belehelyezte egy fémdobozba a kihegyezett mogyoróágakat, betette a tűzbe, megmelegedtek, megégtek, és ezekkel rajzoltam. Édesanyámmal közösen elolvastuk a történeteket, és ezek alapján naponta négy-öt rajzot készítettem, a legsikeresebbek kerültek be a könyvbe. Nagyon szeretek rajzolni, a Mikulástól festőpalettát és festékeket, az Angyaltól festőállványt kaptam – meséli lelkesen Ilka.
A gyerekek szabadidejük nagy részét a természetben töltik, lovagolnak, játszanak a kutyáikkal, de a házi munkába is besegítenek, az állatok körül tevékenykednek, Gergő kaszálni is megtanult. Szeret olvasni, a kedvenc könyve a Daniel Defoe által írt Robinson Crusoe, hobbija a repülő- és vasútmodellezés.
– Ez a könyv bizonyíték arra, hogy létezik alternatíva a rohanó, városi életre. Ez olyan közeg, ahol a gyermekek is jól érzik magukat, igazi otthonra találtak – teszi hozzá a büszke édesapa.
Gergő tovább írja a történeteit, és abban bízik, hogy ezekből újabb könyv jelenik meg. Bár az írás számára az önkifejezés eszköze, mégsem írói pályára készül, vasúti mérnök szeretne lenni.
Némethi Katalin
Székely Hírmondó
A Kecsketánc 33 történetből áll, az illusztrátor nem más, mint Gergő nyolcéves húga, Ilka Uzonka.
– Városról a havasra költözve tapasztalhatta meg a létfenntartásért folytatott küzdelem mindennapi szépségeit, nehézségeit a fiam. Megismerhette az erdei emberek életét, gondolkodásmódját, egy gyarapodó csángómagyar közösség tagjává vált. Havasi élményeit a Román Televízió magyar adásának pályázati felhívására kezdte leírni. A falu kategóriában első helyezett lett, mi, látva tehetségét, írásra buzdítottuk. Ezekből a fogalmazásokból kerekedett ki ez a 33 történetet tartalmazó könyvecske, amelyik Uz Bence ma is létező világába kalauzolja az olvasót – magyarázza az előzményeket az édesapa, Nagy Balázs.
A Nagy-család néhány évvel ezelőtt döntött úgy, hogy Sepsiszentgyörgyöt maga mögött hagyva Csinódra költözik. Hamar beilleszkedtek, átvették az ottani szokásokat, a nyelvjárást, ma már állatokat tartanak, és otthon készül el a mindennapi betevő is. Nincs internet, televízió, így az estéket írással, rajzolással, barkácsolással, egyszóval alkotással tölti a két gyermek és a szülők, a néprajzkutató édesapa és a tanítónő édesanya.
Gergőt azonnal rabul ejtette a természet szépsége. A Csíki-havasokban élve egymás után fedezte fel az állat- és növényvilág megannyi csodáját, azon a tájon, ahol jó pár évtizede Uz Bence is lakott, ahol Nyirő József is örömmel tartózkodott.
– Ez a csodálatos környezet késztetett az írásra. Nekem már első osztálytól kezdve jó az íráskészségem, a magyartanárnénim is el volt csodálkozva, milyen szépen fogalmazok, milyen bő a szókincsem. Könnyen megy az írás, kevesebb mint egy év alatt írtam meg ezt a könyvet. A történeteket a való életből merítettem, ezek mind megestek velem és a családommal – mondta Csinódi Nagy Gergő.
A kedvenc története az, amikor édesapjával és egy pásztor segítségével 13 kecskét tuszkolnak be egy gépkocsiba, és szállítják fel a hegyre.
– A címek adásában anyukám is segített. Kezdetben voltak gondok a helyesírásommal, de aztán nagyon belejöttem, és oda is figyeltem arra, mit és hogyan írok. Minden nap próbáltam egy-egy fogalmazást megírni, így állt össze a 33 történetet tartalmazó kötet. Nagyon rejtélyes ez a hegyi világ, sok a patak, a madár, csodaszépek az erdők, gazdag a növény- és állatvilág. Ezeket le kellett írjam, hogy másokkal is megoszthassam – magyarázza az írópalánta.
A könyvet Gergő húga, a második osztályos Ilka Uzonka szénrajzai díszítik.
– Örömömre szolgál, hogy a testvérem által megírt történetekhez én készíthettem el a rajzokat, nem ceruzával, hanem szénnel. Kenyérsütés előtt édesapa belehelyezte egy fémdobozba a kihegyezett mogyoróágakat, betette a tűzbe, megmelegedtek, megégtek, és ezekkel rajzoltam. Édesanyámmal közösen elolvastuk a történeteket, és ezek alapján naponta négy-öt rajzot készítettem, a legsikeresebbek kerültek be a könyvbe. Nagyon szeretek rajzolni, a Mikulástól festőpalettát és festékeket, az Angyaltól festőállványt kaptam – meséli lelkesen Ilka.
A gyerekek szabadidejük nagy részét a természetben töltik, lovagolnak, játszanak a kutyáikkal, de a házi munkába is besegítenek, az állatok körül tevékenykednek, Gergő kaszálni is megtanult. Szeret olvasni, a kedvenc könyve a Daniel Defoe által írt Robinson Crusoe, hobbija a repülő- és vasútmodellezés.
– Ez a könyv bizonyíték arra, hogy létezik alternatíva a rohanó, városi életre. Ez olyan közeg, ahol a gyermekek is jól érzik magukat, igazi otthonra találtak – teszi hozzá a büszke édesapa.
Gergő tovább írja a történeteit, és abban bízik, hogy ezekből újabb könyv jelenik meg. Bár az írás számára az önkifejezés eszköze, mégsem írói pályára készül, vasúti mérnök szeretne lenni.
Némethi Katalin
Székely Hírmondó