Juhász Zoltán hatalmas nemzetközi népzenei anyag számítógépes elemzésével eredt nyomába Bartók Béla azon sejtésének, mely szerint: „ … az a gyanúm, hogy a földkerekség minden népzenéje, ha elegendő anyag és tanulmány áll majd rendelkezésünkre, alapjában véve visszavezethetõ lesz majd néhány ősformára, őstípusra, ős – stílus – fajra“. Az elemzés eredménye meghökkentő: az ősnyelvet alapvetően meghatározó formák mind ott élnek a magyar népzenében ma is, s népzenénk egyszerre tart kapcsolatot az Appalache hegység és Kína, vagy Szicília és a Volga-vidék stb. dallamaival, tehát a Kárpát-medence központi helyet tölt be Eurázsia zenei térképén. Másként mondván: a Kárpát-medence a zenei ősnyelv keletkezési helye. Ennek bizonyítása még izgalmasabbá válik akkor, ha e felfedezést összevetjük Kodály Zoltán megállapításával: „…kétségtelennek kell tartanunk, hogy a magyar dal a nyelvvel egyidõs“. Így méltán megállapíthatjuk, hogy korszakalkotó könyvet tart most kezében az olvasó.