Eddig ismeretlen összeköttetést találtak a tapolcai Tavas barlang és a Kórház-barlang között, így a tapolcai lett a negyedik leghosszabb barlangrendszer hazánkban.
Megtalálták az eddig ismeretlen összeköttetést a tapolcai Tavas barlang és a Kórház-barlang között, ezzel az eddig összesen 8,7 kilométernyi feltárt járatrendszerrel a Tapolcai-barlangrendszer lett az ország negyedik leghosszabb barlangrendszere - mondta el Szilaj Rezső, a helyi barlangkutató csoport vezetője hétfőn.
Tájékoztatása szerint Magyarország leghosszabb barlangrendszere a budapesti Szépvölgyi-barlangrendszer, a második az aggteleki Baradla–Domica-barlangrendszer, a harmadik pedig a Pilisben található Ariadne-barlangrendszer. Ezeket követi a felfedezéssel hivatalosan is a Tapolcai-barlangrendszernek elnevezett föld alatti képződmény, amely összesen három már ismert barlangból - a Tavas barlangból, a Kórház-barlangból és a Berger Károly-barlangból - áll.
Elmondása szerint több mint húsz éve kutatják a Veszprém megyei város alatt a karsztvíznek köszönhetően kialakult járatrendszereket. Tevékenységük eredményeként vált hozzáférhetővé a rendszer részét alkotó többi barlang is. A most megtalált két barlang közötti átjáró feltárási munkálatai kisebb megszakításokkal tavaly tavasz óta tartottak, eddig nem volt ismert összeköttetés közöttük - mondta. A labirintus jellegű rendszernek még vannak feltáratlan részei, a teljes hossza 10 kilométer lehet - fejtette ki a tapolcai Plecotus barlangkutató csoport vezetője.
A felfedezéshez két kutatócsoport is hozzájárult, a Plecotus hat tagján kívül a Plózer István víz alatti barlangkutató szakosztály öt barlangásza is kereste az átjárót. A véletlenszerű összeköttetés feltételezéseik szerint úgy keletkezett, hogy a Kórház-barlang inaktív száraz szintjéig "felszakadozott" a Tavas barlang egyik, vizes repedésekből álló kürtője. A kutatást két irányból végezték: az egyik oldalon száraz járatokból, míg a másikban búvárok segítségével, víz alatt jutottak el az öt-hat méteres köztes réshez.
Szintén a barlangkutató csoport fedezte fel még 2010 végén Magyarország eddig ismert legnagyobb barlangi tavait 20 méter mélyen Tapolca alatt. Szilaj Rezső szólt arról is, hogy terveik szerint tovább kutatják a most feltárt barlangrendszertől északra található Kincses gödör járatait.
A barlangról
Tapolca természeti ritkaságát, 1902-ben kútásás során fedezték fel, majd tíz évvel később a látogatók előtt is megnyitották. A mintegy négy kilométerre tehető, a víz által kialakított járatrendszerből ma két és fél kilométernyi bejárható. Hazánkban ez volt az első villanyvilágítással ellátott, és az idegenforgalom céljára is használt barlang. A tavasbarlangot bezáró kőzet a középső-miocén kor szarmata korszakában, 13.7 millió éve képződött. Kőzettömegét tehát az egykori Szarmata-tenger üledékeiből képződött mészkő és márga rétegek alkotják.
A karsztvíz által kialakított háromszintű barlangrendszer alsó termeit és a felső járatok egy részét 19 Celsius-fokos víz borítja. Ezt a mintegy 300 méteres szakaszt csónakkal lehet körbejárni. A változó mélységű, tiszta vízben jól láthatók az alsó termekbe vezető lejáratok is.
A szarmata mészkőben kialakult barlang különös érdekességét a benne levő tavak nyújtják, melyek zöldes színű vízén - néhány évnyi szünet után - 1998-tól újra lehet csónakázni. A legnagyobb terem csaknem 20 méter hosszú, 3-5 méter széles és 8 méter magas. Az utcaszintről 75 lépcsőfokon jutunk le a barlangba, melynek legnagyobb terme, a Lóczy-terem csaknem 20 méter hosszú, 3-5 méter széles és 8 méter magas. Itt is és a következő, Batsányi-teremben is eredeti szépségükben láthatók a vízoldotta üregek. A Batsányi-teremtől néhány lépés a régi csónakkikötő. Csaknem méteres mélységű kristálytiszta vízen csónakázhat itt a látogató. Így látogatható a Maximum-terem, ahol a rendszer legszebb kristályai vannak. A barlang kialakulása a térség geológiai múltjával, a mélyrétegekben lévő meleg víz oldóhatásával magyarázható.
A tavasbarlang vízutánpótlása két úton történik, amely egyben magyarázatot ad a járatok kialakulására is. A fiatal szarmata mészkő a 210-230 millió éve képződött felső-triász dolomitra támaszkodik, amelyből hideg karsztvizek érkeznek a Tapolcai-medence térségébe. Ugyanez a dolomit a felszín alatt több száz méterrel lejjebb is megtalálható, ahol - a medence tájképét alapvetően meghatározó - napjainkra kihunyt tűzhányók utóvulkáni működésének köszönhetően az oda lejutó víz kb. 40 oC-ra felmelegszik, majd repedéseken keresztül feláramlik.
E két forrásból származó, egymással keveredve immár 18-20 oC-os víz alakította ki a járatokat, amely a mára már nagyrészt száraz Kórház-barlang felől, északi irányból áramlik lassan a Malom-tó forrásai felé. A számos forrásszájon - a jégkorszakok óta - feltörő víz összefolyva a Tapolca-patakot táplálja. Az 1800-as évek végén medrét a felső szakaszon duzzasztással szélesítették ki. Így jött létre maga a Malom-tó, és a duzzasztás következtében csónakázhatóvá vált a tavasbarlang. A tavasbarlang élővilágának közismert és legfeltűnőbb képviselője a fürge cselle (Phoxinus phoxinus), egy apró halfajta, amelyet a tapolcaiak csetrinek hívnak.
A Barlang különlegessége a látványon túl, hogy a benne lévő tavak vizének hőmérséklete jóval magasabb volt a környző kutak vizének megszokott hőmérsékletétől, így a barlang levegője is melegebb az átlagos pincehőmérsékletnél. A Tapolcai-tavasbarlang egyike volt hazánk azon alig kéttucat barlangjának, melyeket a barlangok általános védettségének kimondása előtt, már 1942-ben - hazánkban másodikként - védelem alá helyeztek. 1982 óta fokozottan védett; kiemelt védelmi státuszát geológiai, genetikai, morfológiai, hidrológiai és biológiai értékei, valamint kiterjedése indokolja.
Megtalálták az eddig ismeretlen összeköttetést a tapolcai Tavas barlang és a Kórház-barlang között, ezzel az eddig összesen 8,7 kilométernyi feltárt járatrendszerrel a Tapolcai-barlangrendszer lett az ország negyedik leghosszabb barlangrendszere - mondta el Szilaj Rezső, a helyi barlangkutató csoport vezetője hétfőn.
Tájékoztatása szerint Magyarország leghosszabb barlangrendszere a budapesti Szépvölgyi-barlangrendszer, a második az aggteleki Baradla–Domica-barlangrendszer, a harmadik pedig a Pilisben található Ariadne-barlangrendszer. Ezeket követi a felfedezéssel hivatalosan is a Tapolcai-barlangrendszernek elnevezett föld alatti képződmény, amely összesen három már ismert barlangból - a Tavas barlangból, a Kórház-barlangból és a Berger Károly-barlangból - áll.
Elmondása szerint több mint húsz éve kutatják a Veszprém megyei város alatt a karsztvíznek köszönhetően kialakult járatrendszereket. Tevékenységük eredményeként vált hozzáférhetővé a rendszer részét alkotó többi barlang is. A most megtalált két barlang közötti átjáró feltárási munkálatai kisebb megszakításokkal tavaly tavasz óta tartottak, eddig nem volt ismert összeköttetés közöttük - mondta. A labirintus jellegű rendszernek még vannak feltáratlan részei, a teljes hossza 10 kilométer lehet - fejtette ki a tapolcai Plecotus barlangkutató csoport vezetője.
A felfedezéshez két kutatócsoport is hozzájárult, a Plecotus hat tagján kívül a Plózer István víz alatti barlangkutató szakosztály öt barlangásza is kereste az átjárót. A véletlenszerű összeköttetés feltételezéseik szerint úgy keletkezett, hogy a Kórház-barlang inaktív száraz szintjéig "felszakadozott" a Tavas barlang egyik, vizes repedésekből álló kürtője. A kutatást két irányból végezték: az egyik oldalon száraz járatokból, míg a másikban búvárok segítségével, víz alatt jutottak el az öt-hat méteres köztes réshez.
Szintén a barlangkutató csoport fedezte fel még 2010 végén Magyarország eddig ismert legnagyobb barlangi tavait 20 méter mélyen Tapolca alatt. Szilaj Rezső szólt arról is, hogy terveik szerint tovább kutatják a most feltárt barlangrendszertől északra található Kincses gödör járatait.
A barlangról
Tapolca természeti ritkaságát, 1902-ben kútásás során fedezték fel, majd tíz évvel később a látogatók előtt is megnyitották. A mintegy négy kilométerre tehető, a víz által kialakított járatrendszerből ma két és fél kilométernyi bejárható. Hazánkban ez volt az első villanyvilágítással ellátott, és az idegenforgalom céljára is használt barlang. A tavasbarlangot bezáró kőzet a középső-miocén kor szarmata korszakában, 13.7 millió éve képződött. Kőzettömegét tehát az egykori Szarmata-tenger üledékeiből képződött mészkő és márga rétegek alkotják.
A karsztvíz által kialakított háromszintű barlangrendszer alsó termeit és a felső járatok egy részét 19 Celsius-fokos víz borítja. Ezt a mintegy 300 méteres szakaszt csónakkal lehet körbejárni. A változó mélységű, tiszta vízben jól láthatók az alsó termekbe vezető lejáratok is.
A szarmata mészkőben kialakult barlang különös érdekességét a benne levő tavak nyújtják, melyek zöldes színű vízén - néhány évnyi szünet után - 1998-tól újra lehet csónakázni. A legnagyobb terem csaknem 20 méter hosszú, 3-5 méter széles és 8 méter magas. Az utcaszintről 75 lépcsőfokon jutunk le a barlangba, melynek legnagyobb terme, a Lóczy-terem csaknem 20 méter hosszú, 3-5 méter széles és 8 méter magas. Itt is és a következő, Batsányi-teremben is eredeti szépségükben láthatók a vízoldotta üregek. A Batsányi-teremtől néhány lépés a régi csónakkikötő. Csaknem méteres mélységű kristálytiszta vízen csónakázhat itt a látogató. Így látogatható a Maximum-terem, ahol a rendszer legszebb kristályai vannak. A barlang kialakulása a térség geológiai múltjával, a mélyrétegekben lévő meleg víz oldóhatásával magyarázható.
A tavasbarlang vízutánpótlása két úton történik, amely egyben magyarázatot ad a járatok kialakulására is. A fiatal szarmata mészkő a 210-230 millió éve képződött felső-triász dolomitra támaszkodik, amelyből hideg karsztvizek érkeznek a Tapolcai-medence térségébe. Ugyanez a dolomit a felszín alatt több száz méterrel lejjebb is megtalálható, ahol - a medence tájképét alapvetően meghatározó - napjainkra kihunyt tűzhányók utóvulkáni működésének köszönhetően az oda lejutó víz kb. 40 oC-ra felmelegszik, majd repedéseken keresztül feláramlik.
E két forrásból származó, egymással keveredve immár 18-20 oC-os víz alakította ki a járatokat, amely a mára már nagyrészt száraz Kórház-barlang felől, északi irányból áramlik lassan a Malom-tó forrásai felé. A számos forrásszájon - a jégkorszakok óta - feltörő víz összefolyva a Tapolca-patakot táplálja. Az 1800-as évek végén medrét a felső szakaszon duzzasztással szélesítették ki. Így jött létre maga a Malom-tó, és a duzzasztás következtében csónakázhatóvá vált a tavasbarlang. A tavasbarlang élővilágának közismert és legfeltűnőbb képviselője a fürge cselle (Phoxinus phoxinus), egy apró halfajta, amelyet a tapolcaiak csetrinek hívnak.
A Barlang különlegessége a látványon túl, hogy a benne lévő tavak vizének hőmérséklete jóval magasabb volt a környző kutak vizének megszokott hőmérsékletétől, így a barlang levegője is melegebb az átlagos pincehőmérsékletnél. A Tapolcai-tavasbarlang egyike volt hazánk azon alig kéttucat barlangjának, melyeket a barlangok általános védettségének kimondása előtt, már 1942-ben - hazánkban másodikként - védelem alá helyeztek. 1982 óta fokozottan védett; kiemelt védelmi státuszát geológiai, genetikai, morfológiai, hidrológiai és biológiai értékei, valamint kiterjedése indokolja.
0 Megjegyzések