Az állam a kórházakkal együtt csaknem 200 szakrendelőt már átvett, további 263 önálló intézmény államosítására azonban csak most esedékes.
A kórházak közvetlen fennhatósága alá kerülnek a májustól államosítandó szakrendelők – ez derül ki abból a törvényjavaslatból, amely a parlament tavaszi ülésszakán kerül a döntéshozók elé. A javaslattal a kormányzat az átadás-átvétel részletszabályait pontosítja.
Az egészségügyben zajló államosítás során – a kórházakkal együtt – csaknem 200 szakrendelőt már államosítottak, további 263 önálló intézményre azonban csak most kerülne sor. Ezek közül is már csak az önkormányzati tulajdonban lévő 120 intézmény érintett a tulajdonosváltásban, és ezekre is csak akkor tart igényt az állam, ha a helyhatóságok maguk is szabadulnának tőlük.
Aki nem akarja, az nem adja, mint ahogyan az orvosi, illetve egyéb magáncégek által üzemeltetett, de közfinanszírozott rendelőre sem tart igényt az állam. Ha valamely település február közepéig nem jelzi, hogy megtartja a saját intézményét, akkor azt államosítják. A feladattal együtt az államé lesz a szakrendelőhöz tartozó ingó és ingatlan vagyon, valamint az adósság is.
Információink szerint a 120 szakrendelős önkormányzatból eddig körülbelül 20, főként módosabb település polgármestere jelezte: nem adják oda, megtartják a rendelőt. Úgy vélik, az államnál jobb színvonalon tudnak saját lakosságuknak szakellátást biztosítani, másrészt a közelgő választási kampányban is jó pontot jelenthet a választóknál, hogy valamit mégis megtudtak őrizni a településen a közösség számára.
Bár a javaslat szerint a szakrendelők államosítása is nagyjából hasonlóan zajlik majd májusban, mint annak idején a kórházaké, a részletekben azért lesz némi változás. Például ezúttal már nem a Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet (GYEMSZI) végzi közvetlenül az átadást-átvételt, hanem a szakrendelő közelében lévő kórházak menedzsmentjeire bízzák. A főigazgatók két héten belül megkapják az eligazítást és a gyorsképzést „intézményállamosítási” ismeretekből. Az államosítandó szakrendelőket szervezetileg is a kórházakba integrálnák, és azok telephelyeiként működhetnek.
A még nem állami tulajdonú, azaz körön kívül lévő 270 járóbeteg-szakellátó összesített finanszírozási súlya ma alig éri el a szakellátási kassza öt százalékát; közöttük 90 nagyobb rendelőintézet található. A 170 egyéb, kisebb szolgáltató közül 148 csak egy- vagy kétszakmás ellátást végez.
Az egészségügyben zajló államosítás során – a kórházakkal együtt – csaknem 200 szakrendelőt már államosítottak, további 263 önálló intézményre azonban csak most kerülne sor. Ezek közül is már csak az önkormányzati tulajdonban lévő 120 intézmény érintett a tulajdonosváltásban, és ezekre is csak akkor tart igényt az állam, ha a helyhatóságok maguk is szabadulnának tőlük.
Aki nem akarja, az nem adja, mint ahogyan az orvosi, illetve egyéb magáncégek által üzemeltetett, de közfinanszírozott rendelőre sem tart igényt az állam. Ha valamely település február közepéig nem jelzi, hogy megtartja a saját intézményét, akkor azt államosítják. A feladattal együtt az államé lesz a szakrendelőhöz tartozó ingó és ingatlan vagyon, valamint az adósság is.
Információink szerint a 120 szakrendelős önkormányzatból eddig körülbelül 20, főként módosabb település polgármestere jelezte: nem adják oda, megtartják a rendelőt. Úgy vélik, az államnál jobb színvonalon tudnak saját lakosságuknak szakellátást biztosítani, másrészt a közelgő választási kampányban is jó pontot jelenthet a választóknál, hogy valamit mégis megtudtak őrizni a településen a közösség számára.
Bár a javaslat szerint a szakrendelők államosítása is nagyjából hasonlóan zajlik majd májusban, mint annak idején a kórházaké, a részletekben azért lesz némi változás. Például ezúttal már nem a Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet (GYEMSZI) végzi közvetlenül az átadást-átvételt, hanem a szakrendelő közelében lévő kórházak menedzsmentjeire bízzák. A főigazgatók két héten belül megkapják az eligazítást és a gyorsképzést „intézményállamosítási” ismeretekből. Az államosítandó szakrendelőket szervezetileg is a kórházakba integrálnák, és azok telephelyeiként működhetnek.
A még nem állami tulajdonú, azaz körön kívül lévő 270 járóbeteg-szakellátó összesített finanszírozási súlya ma alig éri el a szakellátási kassza öt százalékát; közöttük 90 nagyobb rendelőintézet található. A 170 egyéb, kisebb szolgáltató közül 148 csak egy- vagy kétszakmás ellátást végez.
0 Megjegyzések