A kiállítás megtekinthető: 2013. január 11. – 2013. február 23.
A kiállítás helyszíne: Dovin Galéria
A kiállítás pénteken 19 órakor nyílik.

Ma már olyan éhesek vagyunk a képekre, hogy a képekben kifejezhetőség vágyát mind előállítói mind fogyasztói oldalról mi magunk is élénken kondicionáljuk, nem is beszélve a legaktívabb közvetítői-megosztói jelenségről. Mert az az Első, akinek az agyi tevékenységéből manifesztálódik képpé a gondolat, mégiscsak a legfáradtságosabb részénél fogja meg a dolgot...
A festmény versus fénykép dilemmája mára kvázi lejátszott meccs, majd másfélszáz év alatt lassan feloldódott az éleket lecsiszoló teória fennen hirdetett interdiszciplinaritásában, amit azért máig árnyal a hosszú egymás elleni sarokba állítás ténye. Az oldtimer akadémia verbális mezőnyben futtatott „Harcosok Klubjaként” hol a technikát elővéve pro (végre pontosan tudhatjuk milyen lépésütemben vágtat is a ló), hol kontra (eltömegesedés, auravesztés stb.) érvelt korlátolt felelősséggel az ábrázolhatóságról. A hozzánk közelebbi milennium amit-nem-fényképezek-le-az-nincs mentalitása mára a web2-nek köszönhetően virtuális tekintetünk számára tágra nyitja a világba tekintő ablakot, melyet immár a monitor és nem a képkeret közvetít ad primum. Ilyen környezetben felélénkülnek az eredet és egyáltalán az eredetiség ügyének kínzó kérdései. Ha mára (a Foucault-szlogent eltérítve) „semmi sincs, ami kívül van”, tehát nincs tabula rasa, hamár egyszer benyomtuk az ON gombot, mégis üdítően hatnak azok a felszabadító gesztusok, amik „fejből jönnek”. A tapasztalatsorvadásos mai ember több dimenzió felé való visszanyitásának reményében valami ismét többszólamban szól (katódsugármentesen).

Ha az emberi agy 25 képkocka/másodperctől fölfele regisztrál valamit folyamatos képnek, úgy Karsai óriásvásznai hatásukban sikeresen közvetítik azt az érzetet, mintha a vetítőből a film 1-2 kockával korábban fűződne ki. Az így állóképbe rögzült jelenet egyszerre filmes látásmódban fogant, és tartott meg ugyanakkor sokmindent a „bővérű festészetből”. Az ábrázolt figurákról mit sem tudunk, kimaszkolt arcuk nem juttat közelebb, marad a gesztusok és a kelléktár szürreálisan összehordott, mégis bizarr egységbe fésült keretrendszere. A képekbe sűrített mini-epizódok az Untitled Film Still-ek működési elvén ok-okozati láncból kiszakítottak, anonim, eredet és befejezés nélküliek. Kreátoruk fantáziájából kivetülve, sok esélyt hagyva a kombinatorikának, az egyéni regiszterekben állnak össze.

Német Szilvi, a kiállítás kurátora