A Hortobágyi Nemzeti Park hazánk első nemzeti parkja, melyet 1973. január 1-jén hozott létre az Országos Természetvédelmi Hivatal. Területe 82 000 hektár. 

Hortobágy (puszta) földrajzi név alatt ma hazánknak azt a nagyalföldi részét tekintjük, amely a Hajdúsági löszhát és a Tisza között terül el. Ez a 2.500 km2-es terület magába foglalja Egyek, Tiszacsege, Újszentmargita, Polgár, Hajdúnánás, Hajdúdorog, Hajdúböszörmény, Balmazújváros, Debrecen, Nagyhegyes, Hajdúszoboszló, Nádudvar, Karcag, Kunmadaras, Nagyiván és Tiszafüred kiterjedt pusztai legelőit is. A mai értelemben vett Hortobágy, mint geográfiai egység, lényegében csak a XX. században alakult ki. Ecsedi István 1914-ben azt írja: "a debreczeni igazi pógár mind a mai napig nem a Hortobágyra megy, hanem a Hortobágyho', ti. a Hortobágy folyóhoz". Veres Péter írásaiban a "Hortobágy mellyíkirűl" beszél. De még az 1979-ben megjelent Néprajzi Lexikonban is az olvasható, hogy ez a Hortobágy folyó két partján elterülő síkság neve. Egységes Hortobágy-puszta a környék lakóinak tudatában igazából soha nem élt, mert ha a pusztán akadt dolguk, mindig csak a puszta szóbanforgó részét nevezték meg: Ohat, Zám, Máta, Papegyháza, Hort, Angyalháza, "Faluvíghalma", Vókonya, Darassa. A XX. század fordulójától a Debrecenhez tartozó pusztai részeket összefoglalóan Nagyhortobágyként is szokták említeni, a balmazújvárosi pusztai legelőket pedig Kishortobágy névvel is illették.

A Hortobágy név tehát egyszerre jelent folyót és tájat, 1966 óta pedig 2040 lakossal megalakult községet.

A Hortobágy név egyike a legrégebbi helyneveinknek. A százdi apátság 1067-ben kelt alapító levelében, mint néptartó helyet említik, ahol Péter comesnek 20 magyar és 10 besenyő vitéze lakott. A Hunyadiak korában már csak birtokként szerepel. A folyóvíz neve azonban mindig megmaradt. A környező pusztákat Debrecen város jegyzőkönyvei csak 1701 óta nevezik Hortobágy-pusztának.

A Hortobágy név etimológiája régóta foglalkoztatja a kutatókat. A legtöbb kutató abból indul ki, hogy a név összetett, és eredetileg csak a folyót jelölte. A vita ma sem zárult le. Mindezidáig azonban legmeggyőzőbbnek Ecsedi István okfejtése látszik, aki olyan népnyelvi anyagot tárt fel, amely minden korábbi és későbbi érvelésnél elfogadhatóbb. Szerinte a Hortobágy szó fő alakja a magyar nyelvből kikopott "bágy", amely a pusztán olyan széles felszíni mélyedést, talán egy feltöltött tiszai morotvát jelöl, ahol a csapadék összegyűlik, majd amikor elpárolog, helyén dús fű nő. Ezt nevezte valamikor a nép bágynak. Két Bágy helynév ismert, az egyik a polgári, a másik a margitai Bágy. Eredő helynek a polgári Bágy tekinthető, melyhez csatlakozott Margita felől a Hollós, Hattyas, Bágy és Szandalik nevű vízfolyás. A Hortobágy helynév nem egyedi, mert az ország más tájain is előfordul, például Erdélyben az Olt vízgyűjtő területén és Szilágy megyében, Érkávás határában.

Az egységes Hortobágy kép megrajzolásánál nem mulaszthatjuk el a térség egykori néptartó helyeinek számbavételét. Az első néptartó helyek az emberi kéz alkotta halmok és laponyagok. A Hortobágy térségein a nagy orosz sztyeppék kurgánjaival rokon, közel 200 kunhalom a tanúja, hogy az ember a neolitikum óta lakja ezt a területet. Ezek a halmok a népvándorláskori nomád népeknek őr-, szállás- és temetkezési helyei. E tájon vezetett át a kelet-nyugati irányú egyik fő útvonal is. Ennek az útnak egykori jelentőségét, a nagykecskési, zámi és ohati határban lévő kunhalmok sokasága és három földvár is jelzi. Anonymus szerint a honfoglaláskor Szabolcs és Tas vezérek csapataikkal ezt az utat használva, Dorogmánál keltek át a Tiszán, hogy Árpád fejedelem szihalmi táborába eljussanak.

Olvasd tovább itt:

http://www.hnp.hu/78-8314.php

1999. november 30-án Marrákesben, az UNESCO Világörökség Bizottságának ülésén felvették a Hortobágyi Nemzeti Park egész területét a Világ Kulturális és Természeti Örökségének listájára.