Egy kutatócsoport apró, éjszakai életmódot folytató új főemlősfajt fedezett fel Borneón.
Az állat egyfajta lajhármaki, apró, aranyos kinézetű állat, mely sokkal közelebbi rokonságban áll a fülesmakikkal és lemúrokkal, mint a majmokkal vagy emberszabású főemlősökkel. A főemlősök között ezeknek az állatoknak egyedülálló módon mérgező harapásuk van, mely meghazudtolja kinézetüket. A lajhármakik két korábban ismert alfaja szintén faji státuszra emelkedett. A felfedezéseket az American Journal of Primatology folyóirat taglalta.
A lajhármakik új faja - Nycticebus kayan – mostanáig elkerülte a kutatók figyelmét, részben éjszakai életmódja miatt. Az éjszaka aktív állatok gyakran nem a vizuális jelzésekre támaszkodnak, ennélfogva megjelenésük nagyon hasonlíthat egymáshoz. Ezért a kutatóknak nem volt könnyű felfedezni a különbségeket az új fajok között.
Az Anna Nekaris oxfordi professzor és Rachel Munds amerikai szakember vezette nemzetközi kutatócsapat Borneó és a Fülöp-szigetek erdeiben vizsgálta a lajhármakikat. Az állatok arcmintázatára fókuszáltak, mely leginkább maszkhoz hasonlít. A szemeket egyedi, sötét foltok borítják, a fejet pedig változó minták. Nekaris kutatását a BBC forgatócsapata is rögzítette.
A vizsgálat felfedte, hogy valójában négy lajhármakifaj él a Fülöp-szigeteken és Borneón, mindegyik saját, a többitől kissé eltérő, de egyedi fejmintázattal. Eredetileg azt hitték, hogy csak egy faj, az N. menagensis él errefelé. Az új fajok közül kettőt - N. bancanus and N. borneanus – korábban az N. menagensis alfajának tartottak. Az N. kayan azonban új fajt képvisel.
Nekaris szerint Borneón, ahol az új fajok közül három megtalálható, mindez azt jelenti, hogy három új lajhármakifaj kerül a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listájára veszélyeztetettként. Borneón és a Fülöp-szigeteken kívül négy másik lajhármakifajt ismertnek, melyek Dél- és Délkelet-Ázsiában élnek.
Mindegyiküknek igen nehézkes kapcsolata van az emberrel. Ezek az egyetlen főemlősök, melyeknek harapása mérgező. A mérget a könyöküknél lévő mirigyek választják ki. Ezt a toxint lenyalogatják, mely aztán elegyedik nyálukkal. Ezt követően harapásnál alkalmazni tudják, illetve utódjuk szőrét is be tudják vele fedni, talán abból a célból, hogy így elriasszák tőlük a ragadozókat. A méreg elég erős ahhoz, hogy végzetes anafilaxiás sokkot váltson ki az embernél.
Emellett a lajhármakik aranyos megjelenésük miatt a kisállat-kereskedelem kedvelt célpontjai lettek. A befogott állatok szem- és metszőfogát gyakran kihúzzák, mielőtt eladnák őket, így megvédhetik a potenciális vásárlót. Az állatok ilyen módon történő megcsonkítása azonban gyors halálhoz vezet, mivel a fogatlan állatok nem tudnak megfelelően táplálkozni.
Nekaris szerint a kutatásnak az állatok túlélése tekintetében is szerepe lehet. "A jószándékú állatvédők megmentik a makikat, majd a megfelelő irányvonalak ismerete nélkül szabadon engedik őket. Ez azt jelenti, hogy a fajok sokszor teljesen új élőhelyekre kerülnek Ázsiaszerte, ha egyáltalán túlélik a későbbi támogatás nélküli szabadon engedést."
A lajhármakik új faja - Nycticebus kayan – mostanáig elkerülte a kutatók figyelmét, részben éjszakai életmódja miatt. Az éjszaka aktív állatok gyakran nem a vizuális jelzésekre támaszkodnak, ennélfogva megjelenésük nagyon hasonlíthat egymáshoz. Ezért a kutatóknak nem volt könnyű felfedezni a különbségeket az új fajok között.
Az Anna Nekaris oxfordi professzor és Rachel Munds amerikai szakember vezette nemzetközi kutatócsapat Borneó és a Fülöp-szigetek erdeiben vizsgálta a lajhármakikat. Az állatok arcmintázatára fókuszáltak, mely leginkább maszkhoz hasonlít. A szemeket egyedi, sötét foltok borítják, a fejet pedig változó minták. Nekaris kutatását a BBC forgatócsapata is rögzítette.
A vizsgálat felfedte, hogy valójában négy lajhármakifaj él a Fülöp-szigeteken és Borneón, mindegyik saját, a többitől kissé eltérő, de egyedi fejmintázattal. Eredetileg azt hitték, hogy csak egy faj, az N. menagensis él errefelé. Az új fajok közül kettőt - N. bancanus and N. borneanus – korábban az N. menagensis alfajának tartottak. Az N. kayan azonban új fajt képvisel.
Nekaris szerint Borneón, ahol az új fajok közül három megtalálható, mindez azt jelenti, hogy három új lajhármakifaj kerül a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listájára veszélyeztetettként. Borneón és a Fülöp-szigeteken kívül négy másik lajhármakifajt ismertnek, melyek Dél- és Délkelet-Ázsiában élnek.
Mindegyiküknek igen nehézkes kapcsolata van az emberrel. Ezek az egyetlen főemlősök, melyeknek harapása mérgező. A mérget a könyöküknél lévő mirigyek választják ki. Ezt a toxint lenyalogatják, mely aztán elegyedik nyálukkal. Ezt követően harapásnál alkalmazni tudják, illetve utódjuk szőrét is be tudják vele fedni, talán abból a célból, hogy így elriasszák tőlük a ragadozókat. A méreg elég erős ahhoz, hogy végzetes anafilaxiás sokkot váltson ki az embernél.
Emellett a lajhármakik aranyos megjelenésük miatt a kisállat-kereskedelem kedvelt célpontjai lettek. A befogott állatok szem- és metszőfogát gyakran kihúzzák, mielőtt eladnák őket, így megvédhetik a potenciális vásárlót. Az állatok ilyen módon történő megcsonkítása azonban gyors halálhoz vezet, mivel a fogatlan állatok nem tudnak megfelelően táplálkozni.
Nekaris szerint a kutatásnak az állatok túlélése tekintetében is szerepe lehet. "A jószándékú állatvédők megmentik a makikat, majd a megfelelő irányvonalak ismerete nélkül szabadon engedik őket. Ez azt jelenti, hogy a fajok sokszor teljesen új élőhelyekre kerülnek Ázsiaszerte, ha egyáltalán túlélik a későbbi támogatás nélküli szabadon engedést."
0 Megjegyzések