Leginkább magyarnak és főként európainak vallotta magát. Szívét – szó szerint – Magyarországnak adományozta: Pannonhalmán egy kapszulában helyezték el az altemplomban. Most ünnepelhetné 100. születésnapját. KURCZ BÉLA portrévázlata Habsburg Ottóról. 


A régi Magyar Nemzet újságírójaként megadatott, hogy közelebbi kapcsolatba kerüljek Habsburg Ottóval: sűrűn leveleztünk, titkárnője azonnal bekapcsolt, mikor telefonon kerestem, a világpolitikai összefüggéseket sajátos szempontból elemző cikkeket, önértékelő kéziratokat, visszaemlékezéseket rendelhettem tőle. Még az érdi Magyar Nemzet Páholy rendezvényét is megtisztelte jelenlétével valamikor a kilencvenes évek derekán: a hatalmas érdeklődés miatt a színháztermet kellett kinyitni, de ott sem jutott hely mindenkinek, sokan az előcsarnokban, televíziós képernyőkön követhették a nem mindennapi eseményt.

Hajlott kora ellenére is őszinte érdeklődéssel fordult az emberek felé, nem zárkózott el a kérdések elől, nem akarta másokra erőltetni nézeteit, lételeme volt a kontaktusteremtés, a fáradhatatlan eszmecsere.

Mariazellben találkoztunk először. Kiküldött tudósítóként láttam imádkozni Mindszenty sírjánál, mielőtt díszpompával hazaszállították a hercegprímás földi maradványait végső nyughelyére, az esztergomi bazilika altemplomába. (Ennek előfeltétele az volt, végre az utolsó szovjet katona is kitegye a lábát az országból.)

Megesett, hogy fuvaroznom kellett Budapesten a titkárával együtt: megkért, vigyem el a Városligetből a rezidenciájának számított Gellért Szállóba, ahol mindig ugyanabban a szobában szállt meg. Az anyósülést választotta, de mivel nem bírta a kötöttségeket, sok baja akadt a biztonsági övvel a zöld lódenkabátjában. Útvonalként ki nem hagytam volna a Szabadság (azaz Ferenc József) hidat, miközben kérdéseimre készségesen válaszolgatott.

Maga Ferenc József lovagoltatta a térdén, aztán szinte mindenkivel összehozta a sors a 20. század főszereplői közül, igaz, sokszor a kulisszák rejtekében. 1916. december 30-án jelen lehetett édesapja koronázási ceremóniáján a budai Várban, a Mátyás-templomban. Négyesztendősen is szinte mindent rögzített memóriájában, a pompázatos külsőségekből, a forgatagból, emlékszik lovon ülő apjára, még Tisza István miniszterelnökre is, aki a többi főurakkal ellentétben fekete díszmagyart viselt.

A „királypuccs”, az elbukott visszatérési kísérlet után vált földönfutóvá a család: ki erre, ki arra menekült. A Nagykövetek Tanácsa döntésének értelmében egyik hajóról a másikra rakva szállították ide-oda az utolsó magyar királyt, mígnem a Portugáliához tartozó Madeira szigetén kötöttek ki egy időre. Miközben a család apraja-nagyja Svájcban várakozott.

A 35 évesen, tüdőgyulladásban elhunyt IV. Károlytól elsősorban Istenbe vetett bizalmat, bátorságot és elkötelezett hazafiságot tanult. Ráadásként pedig a magyar irodalom szeretetét (Vörösmarty, majd Márai lett a kedvenc). Apja több Petőfi-költeményt is fejből tudott idézni. Fiának is megtanította hosszú sétáik során az Akasszátok föl a királyokat! címűt. Ottó szerint apja időben felismerte, hogy elveszett a háború, ezért minél hamarabb békét akart kötni. Mert válságos időkben ez egy államférfi legfőbb feladata.

A több nyelven folyékonyan beszélő, a németet és a magyart is anyanyelvének tekintő Ottó tízévesen vált „családfővé”, tudásra, emberségre a Pannonhalmáról küldött bencések nevelték Spanyolországban, ahol XIII. Alfonz kegyeit élvezve talált családjával átmeneti menedékre a száműzetés kezdeti éveiben. (Ezért fogadta be – végakaratának megfelelően – falai közé szívurnakapszuláját a monostor.) Aztán a világbolyongóvá vált trónörökös hosszú évtizedeket szánt az emigrációban az európai egység megteremtésének, főhivatásként pedig a kelet-európai országok érdekeiért, valamint a kisebbségi jogokért állt ki a nemzetközi porondon.

A tálcán felkínált köztársasági elnöki jelöltséget a reá olyannyira jellemző realitásérzékkel hárította el. Több mint húsz esztendeig volt aktívan jelen a magyar politikában, de soha nem szolgált irányelvekkel, csupán a véleményét mondta el.

(A teljes írás a 168 Óra hetilap legfrissebb számában olvasható.)