Elrugaszkodásban bízott, de recessziót kapott Orbán Viktor 2012-től. A térségbeli országoktól való leszakadásunk folytatódott, szinte minden drágább lett, a fizetésükből egyre kevesebbre telt azoknak, akiknek volt munkájuk, és ők is kevesebben lettek. Az IMF-fel játszott, Brüsszellel hadakozott a kormány. Ez volt 2012 a magyar gazdaságban.
Forrás: MTI/Illyés Tibor
Cudar év elé nézünk - írtuk szinte pontosan egy éve, és igazunk lett. A magyar gazdaság recesszióba süllyedt, a környező országoktól és Európa fejlett felétől való leszakadásunk folytatódott, kevesebben dolgoznak a versenyszférában, mint egy éve, a reálbérek csökkentek, az árak elszabadultak.
Elrugaszkodásnak indult, gödör lett a vége
Nagyon bízott a kormány és a kormányfő abban, hogy elindul valami jó a magyar gazdaságban az idén, de jócskán elszámították magukat. Orbán Viktor a 2011-et értékelő beszédében még azt várta 2012-től, hogy ez az elrugaszkodás éve lesz. Ezt a reményét sokáig nem is adta fel, még szeptember végén, a 2012-es költségvetési terv benyújtásakor is abban bízott a kabinet, hogy másfél százalékkal fog dübörögni a gazdaság.
Miközben a független kutatóintézetek, makrogazdasági elemzők, nemzetközi szervezetek (Európai Bizottság, OECD, IMF) sorra rontották 2012-es előrejelzésüket, a magyar kormány a legvégsőkig kitartott optimista várakozása mellett. Csak december közepén, a költségvetés zárószavazásakor ismerte be, hogy nehezebb év elé nézünk, mint amire korábban számított: mindösszesen félszázalékosra cserélte a költségvetésben a gazdasági növekedés ütemére vonatkozó prognózist, az áremelkedés mértékét pedig némiképp feljebb, négy százalék fölé tette.
Még ezzel a korrigált gazdasági jövőképpel is a kormány számít a legbizakodóbbnak. az év végén a piaci makroelemzők konszenzusa már szerény visszaesést jelzett, a kormánnyal szakértői tanácsadói együttműködésben levő OECD 0,6 százalékos recessziót vetített előre, a Magyar Nemzeti Bank elemzői stábja pedig azt becsülte, hogy éppen csak nulla fölött tud maradni a magyar gazdaság teljesítményének változása.
Noha arra még két hónapot várnunk kell, hogy megtudjuk, valójában hogyan muzsikált a magyar gazdaság az idei utolsó negyedévben, az nem kétséges, hogy gödörbe került: a GDP 1 százaléknál is nagyobb ütemben esett, csak a visszaesés pontos nagysága kérdéses. Az OECD 1,6, a jegybank 1,4, az Európai Bizottság 1,2 százalékos recessziót valószínűsít. A kormány hivatalosan még mindig növekedést, 0,1 százalékos bővülést vár.
Elhúznak mellettünk a többiek
A recesszió csak kisebb részben magyarázható az eurózóna elhúzódó válságával, gyengélkedésével. Egyrészt azért, mert a térségbeli országok nagy része elhúz mellettünk, pontosabban előnyét tovább növeli (erről lásd az első táblázatot). A szlovákok, lengyelek, románok idén is nőnek, a cseh és a súlyos, strukturális gondokkal küzdő szlovén gazdaság a magyarhoz hasonlóan visszaesik. Másrészt a magyar gazdaságban egyedül az exportszektor tudja a kibocsátását emelni, a GDP-t alkotó összes többi ágazat hanyatlik. A lakosság nem mer és nem tud vásárolni, a beruházások - javarészt a jogbiztonság megkérdőjeleződése és a szektorális különadók miatt - folytatják mélyrepülésüket.
Az évek óta tartó gazdasági leszakadásunk a fejlett európai államoktól és a közép-európai országoktól elmaradó teljesítményünk eredménye az, hogy a 27 tagú EU-ban a 23. helyen állunk a fejlettségi rangsorban.
Helyezés Ország
Kevesebben dolgoznak a magáncégeknél, a pénzük egyre kevesebbet ér
A gazdaság gyengélkedését az emberek a bőrükön érezték 2012-ben. A versenyszférában az év elején több tízezer dolgozónak mondtak fel a munkaadók, és bár sokuknak sikerült új állást találni, összességében mégis kevesebben dolgoznak ma a magáncégeknél, mint ahányan egy éve. (Ez a KSH adataiból olvasható ki: a legalább öt főt foglalkoztató cégeknél október végén 35 ezerrel kevesebb alkalmazott volt, mint 2011 első tíz hónapjában.) Az, hogy összességében több foglalkoztatottat mutatnak a statisztikák idén, mint tavaly év végén, pusztán a közmunkaprogramok felfutásának köszönhető.
Az árak mindeközben elszabadultak, az átlagos drágulás megközelíti a hat százalékot. Ezt részben a kormánytól független tényezők okozzák (például a magasabb olajár vagy a rossz termés a mezőgazdaságban, amely árfelhajtó hatású), de az áremelkedés másik része a kabinet számlájára írható. Az adóemelések - például az év eleji áfa- és az év közepi kétszeri jövedékiadó-emelés - miatt árat emeltek a boltok, termelők.
Az infláció pedig ledarálja a fizetéseket. Pontos és végleges számok még itt sincsenek, de az országban a reálbér idén 4 százalék körüli mértékben csökken, ennyivel kevesebbet ér a fizetés, ennyivel kevesebb árut, szolgáltatást lehet belőle megvásárolni az egy évvel ezelőtti értékéhez képest. A versenyszektorban ennél kisebb a bérek vásárlóerejének lemorzsolódása, de ott is másfél százalékot veszített az értékéből idén a reálbér.
Az IMF-fel játszott, Brüsszellel küzdött Orbán
Nem csak cudar, de mozgalmas évünk is volt. Az év első hetében soha nem látott szintre gyengült a forint, az euróval szembeni árfolyam átlépte a 324 forintos szintet is, az állampapírok az egekbe, messze a hosszú távon fenntartható szint fölé, 11 százaléknál is magasabbra ugrottak, és kis híja volt a bankpániknak.
A krízisközeli állapotot azokban a napokban nehéz volt a külső körülményekre, például az eurózóna válságára fogni, volt ugyanis egy erős, hazai magyarázat: a kormány a nemzetközi szervezetek kifejezett kérését semmibe véve olyan jegybanktörvényt fogadtatott el a parlamenttel, amely a kormányzati befolyás jelentős erősödését biztosította. Ezzel elvágta az esélyét annak, hogy az IMF és az Európai Bizottság leüljön tárgyalni a magyar kormánnyal - a befektetők ezért azt árazták, hogy öt éven belül közel 40 százalékos valószínűséggel bekövetkezik a magyar államcsőd.
Brüsszel kis szünetekkel folyamatosan szankciókkal fenyegetett
A kormány ekkor hátraarcot hajtott végre, mindent megígért a jegybanktörvény módosítása ügyében, és jelezte, hogy mielőbb elkezdené a tárgyalásokat az IMF-fel és a bizottsággal. A piacokat sok hónapig sikerült ezzel az ígérettel elaltatni, júliusban meg is voltak az előkészítő megbeszélések a kormány és a két nemzetközi szervezet között, majd augusztusban ismét megrekedt a folyamat, októberre pedig elmérgesedett a viszony, és szakításhoz közeli helyzet állt elő. A kormány képviselői ma már egyre nyíltabban beszélnek arról, hogy az is siker, ha nem lesz IMF-megállapodás.
Az Európai Bizottsággal egy másik fronton is harcot vívott Orbán. Az uniós tagságunk óta fennálló túlzottdeficit-eljárás olyan szakaszba ért, amikor Brüsszel már az uniós források megvonásával fenyegetőzött. Hiába dolgozott keményen a kormány (ősszel másfél hónap alatt három megszorító csomagot is összeállított), ezt a kártyát kis szünetekkel egész évben elővette a bizottság, és láthatóan nem szívesen adja ki a kezéből. Az év végére sem sikerült megnyugtatóan rendezni a helyzetet: leghamarabb jövő tavasszal kerülhetünk le az uniós szégyenpadról.
Folyamatos költségvetési kiigazítás
Ahogyan az IMF-fel való huzavona végigkísérte az évet, úgy a költségvetésen is folyamatosan dolgozott a kabinet. Nem sokkal az év kezdete után, februárban máris spórolási csomagra kényszerült, a tavasszal kidolgozott második Széll Kálmán-tervben még komolyabb megszorításokat helyezett kilátásba, júliusban pedig új adót (SMS- és telefonadót) vezetett be a kabinet. Ezt fejeli meg az, hogy decembertől a jövedéki adó is emelkedett.
De nemcsak az idei, hanem a jövő évi költségvetéssel is sokáig bajlódott Orbán. Májusban nekiálltak, július közepére rekordgyorsasággal elfogadták, de már akkor látszott, hogy sok százmilliárdos aknát rejt a 2013-as büdzsé. Ősszel aztán újratárgyalták az egészet, és decemberben alapjaiban szabták át a jövő évi költségvetést, adóemeléseken, új adók bevezetésén alapuló csomagokat építettek bele. És bár 2013 még nem a parlamenti választások éve, a költségvetés struktúrája és az azóta bejelentett 10 százalékos áram-, gáz- és távhőár-csökkentés miatt mégis választási költségvetésre emlékeztet a jövő évi büdzsé.
Matolcsy ősszel három csomagot is bejelentett
Volt még egy sajátossága 2012-nek: állandósultak az államosítási törekvések. A hulladékgazdálkodás után a dohánykereskedelem került sorra, majd a víziközműveket is állami gyámság alá terelte a kormány. A szerencsejáték-iparra ősszel vetett szemet a kabinet, decemberben az E.ON gázüzletágának megvételét jelentették be, de folyamatban van a gáztározás állami irányítás alá kerülése is.
Elrugaszkodásnak indult, gödör lett a vége
Nagyon bízott a kormány és a kormányfő abban, hogy elindul valami jó a magyar gazdaságban az idén, de jócskán elszámították magukat. Orbán Viktor a 2011-et értékelő beszédében még azt várta 2012-től, hogy ez az elrugaszkodás éve lesz. Ezt a reményét sokáig nem is adta fel, még szeptember végén, a 2012-es költségvetési terv benyújtásakor is abban bízott a kabinet, hogy másfél százalékkal fog dübörögni a gazdaság.
Miközben a független kutatóintézetek, makrogazdasági elemzők, nemzetközi szervezetek (Európai Bizottság, OECD, IMF) sorra rontották 2012-es előrejelzésüket, a magyar kormány a legvégsőkig kitartott optimista várakozása mellett. Csak december közepén, a költségvetés zárószavazásakor ismerte be, hogy nehezebb év elé nézünk, mint amire korábban számított: mindösszesen félszázalékosra cserélte a költségvetésben a gazdasági növekedés ütemére vonatkozó prognózist, az áremelkedés mértékét pedig némiképp feljebb, négy százalék fölé tette.
Még ezzel a korrigált gazdasági jövőképpel is a kormány számít a legbizakodóbbnak. az év végén a piaci makroelemzők konszenzusa már szerény visszaesést jelzett, a kormánnyal szakértői tanácsadói együttműködésben levő OECD 0,6 százalékos recessziót vetített előre, a Magyar Nemzeti Bank elemzői stábja pedig azt becsülte, hogy éppen csak nulla fölött tud maradni a magyar gazdaság teljesítményének változása.
Noha arra még két hónapot várnunk kell, hogy megtudjuk, valójában hogyan muzsikált a magyar gazdaság az idei utolsó negyedévben, az nem kétséges, hogy gödörbe került: a GDP 1 százaléknál is nagyobb ütemben esett, csak a visszaesés pontos nagysága kérdéses. Az OECD 1,6, a jegybank 1,4, az Európai Bizottság 1,2 százalékos recessziót valószínűsít. A kormány hivatalosan még mindig növekedést, 0,1 százalékos bővülést vár.
Elhúznak mellettünk a többiek
A recesszió csak kisebb részben magyarázható az eurózóna elhúzódó válságával, gyengélkedésével. Egyrészt azért, mert a térségbeli országok nagy része elhúz mellettünk, pontosabban előnyét tovább növeli (erről lásd az első táblázatot). A szlovákok, lengyelek, románok idén is nőnek, a cseh és a súlyos, strukturális gondokkal küzdő szlovén gazdaság a magyarhoz hasonlóan visszaesik. Másrészt a magyar gazdaságban egyedül az exportszektor tudja a kibocsátását emelni, a GDP-t alkotó összes többi ágazat hanyatlik. A lakosság nem mer és nem tud vásárolni, a beruházások - javarészt a jogbiztonság megkérdőjeleződése és a szektorális különadók miatt - folytatják mélyrepülésüket.
Az évek óta tartó gazdasági leszakadásunk a fejlett európai államoktól és a közép-európai országoktól elmaradó teljesítményünk eredménye az, hogy a 27 tagú EU-ban a 23. helyen állunk a fejlettségi rangsorban.
Helyezés Ország
Kevesebben dolgoznak a magáncégeknél, a pénzük egyre kevesebbet ér
A gazdaság gyengélkedését az emberek a bőrükön érezték 2012-ben. A versenyszférában az év elején több tízezer dolgozónak mondtak fel a munkaadók, és bár sokuknak sikerült új állást találni, összességében mégis kevesebben dolgoznak ma a magáncégeknél, mint ahányan egy éve. (Ez a KSH adataiból olvasható ki: a legalább öt főt foglalkoztató cégeknél október végén 35 ezerrel kevesebb alkalmazott volt, mint 2011 első tíz hónapjában.) Az, hogy összességében több foglalkoztatottat mutatnak a statisztikák idén, mint tavaly év végén, pusztán a közmunkaprogramok felfutásának köszönhető.
Az árak mindeközben elszabadultak, az átlagos drágulás megközelíti a hat százalékot. Ezt részben a kormánytól független tényezők okozzák (például a magasabb olajár vagy a rossz termés a mezőgazdaságban, amely árfelhajtó hatású), de az áremelkedés másik része a kabinet számlájára írható. Az adóemelések - például az év eleji áfa- és az év közepi kétszeri jövedékiadó-emelés - miatt árat emeltek a boltok, termelők.
Az infláció pedig ledarálja a fizetéseket. Pontos és végleges számok még itt sincsenek, de az országban a reálbér idén 4 százalék körüli mértékben csökken, ennyivel kevesebbet ér a fizetés, ennyivel kevesebb árut, szolgáltatást lehet belőle megvásárolni az egy évvel ezelőtti értékéhez képest. A versenyszektorban ennél kisebb a bérek vásárlóerejének lemorzsolódása, de ott is másfél százalékot veszített az értékéből idén a reálbér.
Az IMF-fel játszott, Brüsszellel küzdött Orbán
Nem csak cudar, de mozgalmas évünk is volt. Az év első hetében soha nem látott szintre gyengült a forint, az euróval szembeni árfolyam átlépte a 324 forintos szintet is, az állampapírok az egekbe, messze a hosszú távon fenntartható szint fölé, 11 százaléknál is magasabbra ugrottak, és kis híja volt a bankpániknak.
A krízisközeli állapotot azokban a napokban nehéz volt a külső körülményekre, például az eurózóna válságára fogni, volt ugyanis egy erős, hazai magyarázat: a kormány a nemzetközi szervezetek kifejezett kérését semmibe véve olyan jegybanktörvényt fogadtatott el a parlamenttel, amely a kormányzati befolyás jelentős erősödését biztosította. Ezzel elvágta az esélyét annak, hogy az IMF és az Európai Bizottság leüljön tárgyalni a magyar kormánnyal - a befektetők ezért azt árazták, hogy öt éven belül közel 40 százalékos valószínűséggel bekövetkezik a magyar államcsőd.
Brüsszel kis szünetekkel folyamatosan szankciókkal fenyegetett
A kormány ekkor hátraarcot hajtott végre, mindent megígért a jegybanktörvény módosítása ügyében, és jelezte, hogy mielőbb elkezdené a tárgyalásokat az IMF-fel és a bizottsággal. A piacokat sok hónapig sikerült ezzel az ígérettel elaltatni, júliusban meg is voltak az előkészítő megbeszélések a kormány és a két nemzetközi szervezet között, majd augusztusban ismét megrekedt a folyamat, októberre pedig elmérgesedett a viszony, és szakításhoz közeli helyzet állt elő. A kormány képviselői ma már egyre nyíltabban beszélnek arról, hogy az is siker, ha nem lesz IMF-megállapodás.
Az Európai Bizottsággal egy másik fronton is harcot vívott Orbán. Az uniós tagságunk óta fennálló túlzottdeficit-eljárás olyan szakaszba ért, amikor Brüsszel már az uniós források megvonásával fenyegetőzött. Hiába dolgozott keményen a kormány (ősszel másfél hónap alatt három megszorító csomagot is összeállított), ezt a kártyát kis szünetekkel egész évben elővette a bizottság, és láthatóan nem szívesen adja ki a kezéből. Az év végére sem sikerült megnyugtatóan rendezni a helyzetet: leghamarabb jövő tavasszal kerülhetünk le az uniós szégyenpadról.
Folyamatos költségvetési kiigazítás
Ahogyan az IMF-fel való huzavona végigkísérte az évet, úgy a költségvetésen is folyamatosan dolgozott a kabinet. Nem sokkal az év kezdete után, februárban máris spórolási csomagra kényszerült, a tavasszal kidolgozott második Széll Kálmán-tervben még komolyabb megszorításokat helyezett kilátásba, júliusban pedig új adót (SMS- és telefonadót) vezetett be a kabinet. Ezt fejeli meg az, hogy decembertől a jövedéki adó is emelkedett.
De nemcsak az idei, hanem a jövő évi költségvetéssel is sokáig bajlódott Orbán. Májusban nekiálltak, július közepére rekordgyorsasággal elfogadták, de már akkor látszott, hogy sok százmilliárdos aknát rejt a 2013-as büdzsé. Ősszel aztán újratárgyalták az egészet, és decemberben alapjaiban szabták át a jövő évi költségvetést, adóemeléseken, új adók bevezetésén alapuló csomagokat építettek bele. És bár 2013 még nem a parlamenti választások éve, a költségvetés struktúrája és az azóta bejelentett 10 százalékos áram-, gáz- és távhőár-csökkentés miatt mégis választási költségvetésre emlékeztet a jövő évi büdzsé.
Matolcsy ősszel három csomagot is bejelentett
Volt még egy sajátossága 2012-nek: állandósultak az államosítási törekvések. A hulladékgazdálkodás után a dohánykereskedelem került sorra, majd a víziközműveket is állami gyámság alá terelte a kormány. A szerencsejáték-iparra ősszel vetett szemet a kabinet, decemberben az E.ON gázüzletágának megvételét jelentették be, de folyamatban van a gáztározás állami irányítás alá kerülése is.
0 Megjegyzések