Döbbenetes hírt olvashattunk a naturahirek.hu-n: az oldal szakértői növényvédőszert azonosítottak néhány csecsemőtápszerben! És nem is kellett laboratóriumi vizsgálatokat folytatniuk, hiszen a gyártók nyíltan vállalták, hogy a réz-szulfát nevű vegyülettel egészítik ki a termékeiket! Íme a drámai tudósítás:
Miért van réz-szulfát – egy ismert gyomírtó, gombaölő és növényvédő szer- a tápszerben? És miért van büszkén feltüntetve a termékek címkéjén, mint feltehetően tápláló összetevő? Gombákat, vízi növényeket és gyökereiket, akváriumi halak és a csigák parazitáit, valamint algákat és baktériumokat, például az Escherichia colit is megölő réz-szulfát aligha való emberi fogyasztásra, még kevésbé csecsemők táplálására.
A csecsemőket gyakran "miniatűr felnőtteknek" tekintik toxikológiai kockázatértékelések szempontjából. Valójában ennél azonban sokkal érzékenyebbek a környezet káros hatásaira. Ahelyett, hogy csökkentenék vagy teljesen megszüntetnék az egyébként elkerülhető vegyi expozíciót csecsemők esetén, a vegyipar hangsúlya mindig az "elfogadható szintű kár" okozásán van- mintha létezne ilyesmi!
Ha tényleg így lenne, akkor ennél nem is lenne nagyobb gazemberség a világon. De vajon így van-e? Tényleg ennyire veszélyes anyagról van szó? Nem kell messzire menni, a Wikipediáról beszerezhetőek a lényegesebb információk:
A réz-szulfát (vagy réz(II)-szulfát, rézgálic) a réz egyik leggyakoribb vegyülete. (...) Felhasználják a fémek galvanizálásához, növényvédőszerként (fungicid) (...). Szintén használja a vegyipar, műtrágyaipar, bőr -és textilipar valamint egyes kozmetikai szerek is tartalmaznak réz-szulfátot. (...) A növényvédelemben elterjedt szer a bordói lé, tipikusan a szőlő, a napraforgó gombás fertőzése esetén használják, lemosó permetezéshez. A réz-szulfát – hasonlóan más rézsókhoz – mérgező hatású, de a szervezetbe a tápcsatornán keresztül nehezen kerül be, mert a gyomorba bejutva hányást okoz. Halálos adagja 8-12 gramm. (...) Kis mennyiségű rézre azonban szüksége van a szervezetnek, nyomelemként fontos szerepet tölt be számos élettani folyamatban (vérképzés, enzimek termelése).
Az utolsó mondat felkeltheti a gyanút: a veszélyes réz-szulfátot esetleg a réz, mint nyomelem pótlására használják a tápszerekben? A gyanú alapos: igen, ezért, és innentől talán már nem is annyira érdekes a történet, de a részletek iránt érdeklődők kedvéért néhány hasznos információ:
Az anyatej-kiegészítő tápszerek olyan különleges táplálkozási célú élelmiszerek, amelyek csecsemők táplálására szolgálnak a megfelelő kiegészítő táplálás bevezetésekor, és amely a fő folyadék elemet alkotja ezen csecsemők fokozatosan változatosabbá váló étrendjében. Az anyatej-helyettesítő tápszerek önmagukban kielégítik a csecsemők tápanyagszükségletét a születést követő hónapokban, a megfelelő kiegészítő táplálás bevezetéséig. Ezek a termékek tartalmaznak nyomelemeket is, amelyek körét és felhasználható mennyiségét a 20/2008. (V. 14.) EüM rendelet tartalmazza.
A rendeletben megtalálható, hogy ezek a termékek 100 kCal-onként legalább 35, legfeljebb 100 μg rezet kell tartalmazzanak azért, hogy a tápszerrel etetett csecsemőnél ne alakulhasson ki nyomelemhiány. Ez a mennyiség több tízezerszer kisebb, mint a réz-szulfát mérgező dózisa.
A rézhiány egészséges emberek között ritka, de koraszülött, súlyos alultápláltságból felépülő vagy állandó hasmenésben szenvedő csecsemőkben előfordulhat. Tünetei a fáradtság, a bőr alatti vérzés, a vérerek károsodása és a szívmegnagyobbodás. A vérzékenység gyakori, a fehérvérsejtek száma csökken. Megelőzése az előzőek miatt csecsemőkorban jelentős feladat.
Mivel az elemi (fém) réz nem hasznosul, a rézpótlásra sókat használnak fel. Az említett rendeletben felsorolják a felhasználható rézsók listáját: réz-citrát, réz-glükonát, réz-lizin komplex, réz-karbonát és igen, a sorban ott szerepel a réz-szulfát is...
Az anyatejet táplálás elsődlegessége ma már szakmailag teljesen evidens, ezzel kapcsolatban számos ajánlás készült. Réz-szulfát ide vagy oda, a legjobb (ha van rá lehetőség), ha a csecsemő táplálásának alapja az anyatej. Végszóként álljon itt egy mondat egy hazai szakmai protokollból:
Az egészséges csecsemõnek az elsõ 6 hónapban a kizárólagos szoptatás/anyatejes táplálás, azt követõen legalább 12 hónapos korig a 6 hónapos kor körül elkezdett megfelelõ kiegészítõ táplálás mellett folytatott szoptatás az ideális táplálási mód és a biológiai norma. A legtöbb nemzetközi szakmai szervezet javasolja, hogy a szoptatást folytassák, amíg azt az anya és a gyermek kívánja.
Megfelelő tudás és tájékozódás híján így keletkeznek és így terjednek a rémhírek.
háttérinfó: a naturahirek.hu Facebook oldalán a bejegyzésük alatt megjelent egy érdeklődő kérdés, mi a véleményük a mi írásunkról? A kérdést rövid időn belül törölték.
A csecsemőket gyakran "miniatűr felnőtteknek" tekintik toxikológiai kockázatértékelések szempontjából. Valójában ennél azonban sokkal érzékenyebbek a környezet káros hatásaira. Ahelyett, hogy csökkentenék vagy teljesen megszüntetnék az egyébként elkerülhető vegyi expozíciót csecsemők esetén, a vegyipar hangsúlya mindig az "elfogadható szintű kár" okozásán van- mintha létezne ilyesmi!
Ha tényleg így lenne, akkor ennél nem is lenne nagyobb gazemberség a világon. De vajon így van-e? Tényleg ennyire veszélyes anyagról van szó? Nem kell messzire menni, a Wikipediáról beszerezhetőek a lényegesebb információk:
A réz-szulfát (vagy réz(II)-szulfát, rézgálic) a réz egyik leggyakoribb vegyülete. (...) Felhasználják a fémek galvanizálásához, növényvédőszerként (fungicid) (...). Szintén használja a vegyipar, műtrágyaipar, bőr -és textilipar valamint egyes kozmetikai szerek is tartalmaznak réz-szulfátot. (...) A növényvédelemben elterjedt szer a bordói lé, tipikusan a szőlő, a napraforgó gombás fertőzése esetén használják, lemosó permetezéshez. A réz-szulfát – hasonlóan más rézsókhoz – mérgező hatású, de a szervezetbe a tápcsatornán keresztül nehezen kerül be, mert a gyomorba bejutva hányást okoz. Halálos adagja 8-12 gramm. (...) Kis mennyiségű rézre azonban szüksége van a szervezetnek, nyomelemként fontos szerepet tölt be számos élettani folyamatban (vérképzés, enzimek termelése).
Az utolsó mondat felkeltheti a gyanút: a veszélyes réz-szulfátot esetleg a réz, mint nyomelem pótlására használják a tápszerekben? A gyanú alapos: igen, ezért, és innentől talán már nem is annyira érdekes a történet, de a részletek iránt érdeklődők kedvéért néhány hasznos információ:
Az anyatej-kiegészítő tápszerek olyan különleges táplálkozási célú élelmiszerek, amelyek csecsemők táplálására szolgálnak a megfelelő kiegészítő táplálás bevezetésekor, és amely a fő folyadék elemet alkotja ezen csecsemők fokozatosan változatosabbá váló étrendjében. Az anyatej-helyettesítő tápszerek önmagukban kielégítik a csecsemők tápanyagszükségletét a születést követő hónapokban, a megfelelő kiegészítő táplálás bevezetéséig. Ezek a termékek tartalmaznak nyomelemeket is, amelyek körét és felhasználható mennyiségét a 20/2008. (V. 14.) EüM rendelet tartalmazza.
A rendeletben megtalálható, hogy ezek a termékek 100 kCal-onként legalább 35, legfeljebb 100 μg rezet kell tartalmazzanak azért, hogy a tápszerrel etetett csecsemőnél ne alakulhasson ki nyomelemhiány. Ez a mennyiség több tízezerszer kisebb, mint a réz-szulfát mérgező dózisa.
A rézhiány egészséges emberek között ritka, de koraszülött, súlyos alultápláltságból felépülő vagy állandó hasmenésben szenvedő csecsemőkben előfordulhat. Tünetei a fáradtság, a bőr alatti vérzés, a vérerek károsodása és a szívmegnagyobbodás. A vérzékenység gyakori, a fehérvérsejtek száma csökken. Megelőzése az előzőek miatt csecsemőkorban jelentős feladat.
Mivel az elemi (fém) réz nem hasznosul, a rézpótlásra sókat használnak fel. Az említett rendeletben felsorolják a felhasználható rézsók listáját: réz-citrát, réz-glükonát, réz-lizin komplex, réz-karbonát és igen, a sorban ott szerepel a réz-szulfát is...
Az anyatejet táplálás elsődlegessége ma már szakmailag teljesen evidens, ezzel kapcsolatban számos ajánlás készült. Réz-szulfát ide vagy oda, a legjobb (ha van rá lehetőség), ha a csecsemő táplálásának alapja az anyatej. Végszóként álljon itt egy mondat egy hazai szakmai protokollból:
Az egészséges csecsemõnek az elsõ 6 hónapban a kizárólagos szoptatás/anyatejes táplálás, azt követõen legalább 12 hónapos korig a 6 hónapos kor körül elkezdett megfelelõ kiegészítõ táplálás mellett folytatott szoptatás az ideális táplálási mód és a biológiai norma. A legtöbb nemzetközi szakmai szervezet javasolja, hogy a szoptatást folytassák, amíg azt az anya és a gyermek kívánja.
Megfelelő tudás és tájékozódás híján így keletkeznek és így terjednek a rémhírek.
háttérinfó: a naturahirek.hu Facebook oldalán a bejegyzésük alatt megjelent egy érdeklődő kérdés, mi a véleményük a mi írásunkról? A kérdést rövid időn belül törölték.
0 Megjegyzések