Idén sincs fehér karácsony a vajdasági magyar településeken, ami azért némi szomorúságra (és kötelező párbeszéd-témára) ad okot, azonban a karácsonyvárás tényén, az ünnepi előkészületek mikéntjén nem változtatott.

Szenteste napján, délelőtt még mindenki sürgött-forgott, az utolsó utáni beszereznivalóért szaladt el. Az üzletekben, piacokon hatalmas volt a tömeg; a friss hal, az aszalt szilva, aszalt füge vásárlását mintha mindenki az utolsó pillanatra hagyta volna…

A Délvidéken Szenteste napján hagyományosan böjtös bableves és mézzel bőven meglocsolt mákos tészta az ebéd; a hús és zsiradék nélkül készülő, mégis tartalmas étek szinte előírásszerű minden házban – ahogyan az is, hogy mézes pálinka kerül az asztalra és a beszaladó szomszédok, vendégek elé.

A délután a készülődés jegyében telt a családoknál: a délelőtt beszerzett friss hal előkészítése, a kamrában fogyasztásra váró sütemények díszítése töltötte ki az időt. A vajdasági ember Szentestén vagy halat, vagy szárnyast fogyaszt. Utána az elmaradhatatlan édesség következik és az éjszakai órákban az éjféli mise látogatása. Ha máskor nem is, a szentestei éjféli misén megtelnek a templomok, fiatalok, idősek egyaránt tiszteletüket teszik az emelkedett hangulatú eseményen.

Amennyiben hal a vacsora, úgy karácsony napján pulyka kerül az ebédlőasztalra; ma már ritkább, hogy egészben süljön a hatalmas szárnyas, de azért akadnak még házak, ahol ez a hagyomány megmaradt. Azonban a Magyarországon oly elterjedt töltött káposzta itt nem karácsonyi, hanem elsősorban szilveszteri-újévi étek, csakúgy, mint a sertéshúsból készülő fogások zöme. A hal elúszik, a szárnyas elrepül Szilveszterre, csak a malac, a disznó marad, amely kitúrja a szerencsénket, míg a szárnyas elkaparná azt – tartja a népi vélekedés, amit, még ha nem is babonás az ember, azért tiszteletben tart, elvégre ki tudja…

A karácsony a család ünnepe, ilyenkor nincsenek rendezvények, tömeges megmozdulások, mindenki meghitt körben ünnepel.

Mihájlovits Klára
magyarhirlap.hu