Nem élték volna túl a szibériai fagyot, ha nem vetemednek kannibalizmusra - ezt állítják azok a halászok, akik két hónapja tűntek el és csak most kerültek elő a zord tájon.

Közel két hónapon keresztül nem bukkantak annak a halászexpedíciónak a nyomára, akiknek dzsipje a kietlen Szibéria egyik legelszigeteltebb pontján futott zátonyra egy befagyott folyón haladva, majd elsüllyedt a fagyos vízbe. A négy fős társaságból ketten kerültek elő élve, akik bevallották, hogy életüket annak köszönhetik, hogy egy idő után a mínusz 40 fokban elhunyt társukat kezdték enni. "Magától halt meg, halálra fagyott. Csak azután kezdtük el megenni" - vallotta be a 37 éves Alexander Abdullaev és a 35 éves Alexei Gradulenko.

A két férfi a halottkém jelentése szerint rendszeresen vágott le szeleteket a 44 évesen elhunyt Andrei Kurochkin teteméből, gyilkosságnak nem találták nyomát - számolt be az austriantimes.at című osztrák hírhonlap. A nyomozók ugyanakkor DNS-vizsgálatokat is elrendeltek, hogy azonosítsák a holttestet, és egyelőre keresik a csapat negyedik tagját, a 47 éves Viktor Komarovot, akiről nem tudni, életben van-e és ha igen, hol.

A két túlélő elmondta, hogy csak akkor folyamodtak a kannibalizmushoz, amikor már minden egyéb élelmiszer-forrásuk elfogyott. "Egy darabig mohán és fűrészporon próbáltak megélni, de reménytelen volt a helyzetük" - mondta az egyik szakértő.

Az egyik leghíresebb hasonló kannibalizmus 1972-ben történt, amikor egy rögbicsapatot szállító repülőgép lezuhant az Andokban, kilométerekkel odébb, mint ahol a keresőcsapatok sejtették őket. A túlélők a több hónapnyi szenvedés után, megtalálásukkor vallották be, hogy a baleset vagy a fagy miatt életét vesztett társaik húsából falatozva volt csak esélyük az életben maradásra - a történetet az egyik túlélő könyvben is megírta, majd filmben dolgozták fel a tragikus eseményeket.