Akár percenként láthatunk hullócsillagot csütörtökről péntekre virradó éjszaka, amikor a Geminida-meteorraj eléri maximumát. Az időjárás és a holdfázis várhatóan kedvezni fog a megfigyelőknek, de nagyon fel kell öltözni.
Aki a hidegben kibír félórát vagy egy órát, biztos, hogy sok szép meteort fog látni - mondta lapunknak Sárneczky Krisztián, a Magyar Csillagászati Egyesület titkára. A december közepén menetrend szerint érkező Geminida-meteorraj idén december 13-án, csütörtökön késő este, éjszaka éri el maximumát, de már szerda éjjel (szerdáról csütörtökre) is látványos lesz a jelenség. A csillagász elmondta, hogy a legaktívabb időszakban egy ember átlagosan percenként-kétpercenként láthat egy meteort, ha kellően sötét helyről figyeli az égboltot, és derült az ég. Az időjárás várhatóan kedvezni fog a megfigyelőknek, az előrejelzések szerint ugyanis felhőtlen lesz az égbolt. Idén a Hold sem fogja elnyomni a hullócsillagok fényét, mert újhold lesz.
Sárneczky elmondta, hogy 13-án (csütörtökön) késő este, illetve éjfél körül lehet majd a legjobban látni a meteorokat, akkor lesz a legmagasabban a Geminindák radiánsa, vagyis az az égterület, ahonnan a meteorok látszólag érkeznek. A radiáns a Gemini csillagképben található, amely a téli éjszakákon látványos Oriontól balra, az éjszaka későbbi részében balra felfelé, kinyújtott kezünkön közel kétarasznyira található.
Az úgynevezett radiánsjelenség során a meteorok látszólag az égbolt egy pontjáról érkeznek. Ez a perspektivikus hatás következménye - az egymással párhuzamosan repülő szemcsék látszólag a végtelenből, egy pontból indulnak, akárcsak az egymással párhuzamos vasúti sínek.
Egy Geminida meteor
A meteorok megfigyelése szabad szemmel végezhető tevékenység. A sikeres észleléshez szükséges fontos körülmény a sötét égbolt. Míg kivilágított nagyvárosokból hosszú órák alatt is csak egy-két meteort láthatunk, sötét ég alól ugyanennyi idő alatt több tucat hullócsillagot pillanthatunk meg. Próbáljunk tehát minél messzebb kerülni a zavaró fényforrásoktól. A Geiminida egy megbízható meteorraj, derült idő esetén, a városoktól távol minden évben sok hullócsillagot ad - azonban ennek megfigyeléséhez vastag öltözet is szükséges. A legjobb rétegesen felöltözve, egy vagy két hálózsákba bújva kifeküdni a szabadba.
A Geminida-meteorraj eredetét tekintve kilóg társai közül. Míg a többi meteoráramlatot, mint például a nyári Perseidákat üstökösmagok szórták szét útjuk mentén, a Geminidák szülőégiteste a Phaeton nevű kisbolygó. Elképzelhető, hogy valóban egy aszteroida darabjai lének be decemberben a Föld légkörébe - de az is lehet, hogy a Phaeton egy inaktív üstökös. Egykor intenzív anyagkibocsátást produkált, létrehozva a meteorrajt is - de ma már nyugodt a felszíne, nem növeszt kómát és csóvát, ezért úgy fest, mint egy kisbolygó.
A rajt 1862-ben említették először, ami azonban nem azért van, mert addig nem figyeltek oda annyira a meteorrajokra. Ezt megelőzően egyszerűen még nem léteztek a Geminidák, pontosabban az áramlat nem keresztezte a földpályát. A Jupiter perturbációs hatása miatt fordult be a raj bolygónk útjába, és a nem is oly távoli jövőben meg is szűnik majd ez a szerencsés együttállás. Addig azonban még sok szép Geminida maximumot láthatunk, hiszen felfedezése óta folyamatosan erősödik az aktivitás.
Nagy feltűnést keltett szakmai körökben, amikor az IRAS műholdáltal 1983-ban felfedezett (3200) Phaeton kisbolygóról kiderült, hogy pályaelemei megegyeznek a Geminidák régóta ismert pályaelemeivel. Ez volt az első eset, hogy egy meteorraj szülőégitestje nem üstökös, hanem kisbolygó volt. Azóta már nem lepődünk meg ezen, hiszen számos hasonló rajt ismerünk. Ezen esetekben feltételezzük, hogy valamikor régen még mutatott aktivitást az égitest, mára azonban már csak a kiszáradt üstökösmagot látjuk, mint kisbolygó.
A meteorok
A meteor az a fényjelenség, amelyet az űrben keringő kisebb kövek, porszemek (meteoroidok) keltenek a légkörben, miközben, a nagy sebesség miatti súrlódástól felizzva, ionizálják azt. Népies nevük hullócsillag. A babona szerint ha valamit kívánunk a jelenség megfigyelésekor, akkor az beteljesedik. Ha egy hullócsillag kiemelkedő fényességgel jár, bolida (tűzgömb) névvel illetjük, és a zuhanás után esetleg megtalálható kőzetanyagot meteoritnak nevezzük.
Vannak rajmeteorok, amelyek az év egy időszakában térnek vissza mindig. Ezek a rajok üstökösök, kisbolygók anyagából keletkeznek, és nagyjából azzal azonos pályán keringenek a Nap körül. A fiatalabb rajok kevésbé oszlanak szét a pálya mentén. A meteorok másik csoportja a sporadikus meteorok. Ezek nem köthetőek meteorrajokhoz, az év minden szakaszában hullanak. Megfigyelhető, hogy hajnalban több hullik belőlük. Ekkor a Föld mozgásirányában helyezkedünk el (ábra), míg a haladási iránnyal ellentétesen csak a leggyorsabb szemcsék érik el a földi légkört.
Hazánkban Konkoly-Thege Miklós hatására kezdtek el foglalkozni szimultán meteorészleléssel, azaz a meteorok két helyről történő egyidejű megfigyelésével (1905 környékén). Terkán Lajos számolta ki az észlelésekből a radiánspontokat és a magasságadatokat. Magyarország jelenleg is előkelő helyet foglal el az amatőr meteorészlelések terén.
Sárneczky elmondta, hogy 13-án (csütörtökön) késő este, illetve éjfél körül lehet majd a legjobban látni a meteorokat, akkor lesz a legmagasabban a Geminindák radiánsa, vagyis az az égterület, ahonnan a meteorok látszólag érkeznek. A radiáns a Gemini csillagképben található, amely a téli éjszakákon látványos Oriontól balra, az éjszaka későbbi részében balra felfelé, kinyújtott kezünkön közel kétarasznyira található.
Az úgynevezett radiánsjelenség során a meteorok látszólag az égbolt egy pontjáról érkeznek. Ez a perspektivikus hatás következménye - az egymással párhuzamosan repülő szemcsék látszólag a végtelenből, egy pontból indulnak, akárcsak az egymással párhuzamos vasúti sínek.
Egy Geminida meteor
A meteorok megfigyelése szabad szemmel végezhető tevékenység. A sikeres észleléshez szükséges fontos körülmény a sötét égbolt. Míg kivilágított nagyvárosokból hosszú órák alatt is csak egy-két meteort láthatunk, sötét ég alól ugyanennyi idő alatt több tucat hullócsillagot pillanthatunk meg. Próbáljunk tehát minél messzebb kerülni a zavaró fényforrásoktól. A Geiminida egy megbízható meteorraj, derült idő esetén, a városoktól távol minden évben sok hullócsillagot ad - azonban ennek megfigyeléséhez vastag öltözet is szükséges. A legjobb rétegesen felöltözve, egy vagy két hálózsákba bújva kifeküdni a szabadba.
A Geminida-meteorraj eredetét tekintve kilóg társai közül. Míg a többi meteoráramlatot, mint például a nyári Perseidákat üstökösmagok szórták szét útjuk mentén, a Geminidák szülőégiteste a Phaeton nevű kisbolygó. Elképzelhető, hogy valóban egy aszteroida darabjai lének be decemberben a Föld légkörébe - de az is lehet, hogy a Phaeton egy inaktív üstökös. Egykor intenzív anyagkibocsátást produkált, létrehozva a meteorrajt is - de ma már nyugodt a felszíne, nem növeszt kómát és csóvát, ezért úgy fest, mint egy kisbolygó.
A rajt 1862-ben említették először, ami azonban nem azért van, mert addig nem figyeltek oda annyira a meteorrajokra. Ezt megelőzően egyszerűen még nem léteztek a Geminidák, pontosabban az áramlat nem keresztezte a földpályát. A Jupiter perturbációs hatása miatt fordult be a raj bolygónk útjába, és a nem is oly távoli jövőben meg is szűnik majd ez a szerencsés együttállás. Addig azonban még sok szép Geminida maximumot láthatunk, hiszen felfedezése óta folyamatosan erősödik az aktivitás.
Nagy feltűnést keltett szakmai körökben, amikor az IRAS műholdáltal 1983-ban felfedezett (3200) Phaeton kisbolygóról kiderült, hogy pályaelemei megegyeznek a Geminidák régóta ismert pályaelemeivel. Ez volt az első eset, hogy egy meteorraj szülőégitestje nem üstökös, hanem kisbolygó volt. Azóta már nem lepődünk meg ezen, hiszen számos hasonló rajt ismerünk. Ezen esetekben feltételezzük, hogy valamikor régen még mutatott aktivitást az égitest, mára azonban már csak a kiszáradt üstökösmagot látjuk, mint kisbolygó.
A meteorok
A meteor az a fényjelenség, amelyet az űrben keringő kisebb kövek, porszemek (meteoroidok) keltenek a légkörben, miközben, a nagy sebesség miatti súrlódástól felizzva, ionizálják azt. Népies nevük hullócsillag. A babona szerint ha valamit kívánunk a jelenség megfigyelésekor, akkor az beteljesedik. Ha egy hullócsillag kiemelkedő fényességgel jár, bolida (tűzgömb) névvel illetjük, és a zuhanás után esetleg megtalálható kőzetanyagot meteoritnak nevezzük.
Vannak rajmeteorok, amelyek az év egy időszakában térnek vissza mindig. Ezek a rajok üstökösök, kisbolygók anyagából keletkeznek, és nagyjából azzal azonos pályán keringenek a Nap körül. A fiatalabb rajok kevésbé oszlanak szét a pálya mentén. A meteorok másik csoportja a sporadikus meteorok. Ezek nem köthetőek meteorrajokhoz, az év minden szakaszában hullanak. Megfigyelhető, hogy hajnalban több hullik belőlük. Ekkor a Föld mozgásirányában helyezkedünk el (ábra), míg a haladási iránnyal ellentétesen csak a leggyorsabb szemcsék érik el a földi légkört.
Hazánkban Konkoly-Thege Miklós hatására kezdtek el foglalkozni szimultán meteorészleléssel, azaz a meteorok két helyről történő egyidejű megfigyelésével (1905 környékén). Terkán Lajos számolta ki az észlelésekből a radiánspontokat és a magasságadatokat. Magyarország jelenleg is előkelő helyet foglal el az amatőr meteorészlelések terén.
0 Megjegyzések